Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-400

134 400. országos ülés 1904 márczius 12-én, szombaton. szerint nem azok vannak hivatva bizonyos eszméket keresztülvinni, a kik azokat az eszméket egész politikai életükön át ellenezték. (Taps balfelöl.) És a hol ez történik, ez rendesen megboszulja magát, mert azoknál a férfiaknál az eszme keresztülvitele nem — hogy ugy mondjam — saját szivük, saját gondolkozásuk belsejéből fakad, hanem külső körülmények által erőszakoltatván rájuk, a keresztülvitel azután ennek a nyomát, ennek a bélyegét magán viseli, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) sablonszerű, formai, az eszmének nem teljes átértése folytán beteg fog lenni. Én voltam bátor ezt a mértéket a t. miniszterelnök ur katonai programmjára is alkalmazni, de csak akkor, a mikor tényleg meggyőződtem arról, hogy a keresztülvitel, legalább az én felfogásom szerint, hiányos és tökéletlen, még sok oly dologban is, a melyeknek intencziója önmagában helyes. Én emlékeztettem akkor arra, hogy az igen t. miniszterelnök ur mindig ellentétes állást foglalt el azokkal a katonai követelésekkel, a melyeket e padokról éveken át képviseltem. A t. miniszterelnök ur ezt tagadja. A miniszterelnök ur azt mondja, hogy ő csak az agitátorius felhasználását a közjogi és különösen katonai kérdéseknek kárhoztatta. Ugyebár ? Gr. Tisza István miniszterelnök: Majd megmagyarázom azután! Gr. Apponyi Albert: Hát akkor várok a magyarázattal, és ezen a téren a tovább nem fogok időzni; a ház meg fogja ezt nekem engedni később, hiszen a záróbeszéd jogát biztosítani akarom magamnak, igy tehát a magyarázatra alkalmam lesz. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Tehát, t. képviselőház, a tétel megmarad, hogy bizonyos igen prononszirozott politikai egyéniségek még önmagukban véve helyes kezdeményezések keresztülvitelére sem alkalmatosak, ha azok az ő egész egyéniségükkel, egész múltjukkal ellentótben állanak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Már most, t. ház, én azt tartom, hogy azok a reformok, a melyek nemzeti érdekben, nemzeti értelemben, nemzeti irányban hosszú krízisnek a gyümölcsei gyanánt megérlelődtek, az igen t. miniszterelnök úrban, ámbár jószándékát nem vonom kétségbe, de épen azért, mert az ő egész egyénisége azokkal összenőve nincsen, hivatott interpretátort, olyant, a ki azokból csinál olyan sokat, a mennyit lehet és nem oly keveset, a milyent csak lehet, nem tudok találni. Én azt tartom és attól kell tartanom az egész vonalon, hogy a belügyi reformok terén is a t. miniszterelnök ur nem fog tudni szabadulni attól az ő személyes habitusától, a mely abban nyer kifejezést, hogy következetesen ellenezte mindazt, a miben én a nemzeti gondolkozásnak, alkotmányos fejlődésnek, alkotmányos előmenetelnek garancziáját látom... Ugron Gábor: Reakczionárius volt örökké! Gr. Apponyi Albert: Ennélfogva mi természetesebb, mint az, hogy ha már az indemnitás megszavazásából bizalmi kérdést csinálunk, nem vagyok hajlandó ennek a kormánynak a kormányzáseszközeit megszavazni, hanem kijelentem ós erre nézve elleninditványt is nyújtok be ugy a magam, mint elvbarátaim nevében, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslatot nem fogadjuk el. (Hosszantartó élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: B. Feilitzseh Arthur képviselő ur személyes kérdésben kér szót. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Halljuk a határozati javaslatot!) Előbb azonban fel fog olvastatni a határozati javaslat. Endrey Gyula jegyző (olvassa): Elleninditvány. Mondja ki a ház, hogy mivel a kormány iránt bizalommal nem viseltetik, a kormányzat eszközeit neki meg nem adja ós igy az 1904. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot nem fogadja el. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon és a balközépen.) B. Feilitzseh Arthur: T. ház! Személyes kérdésben óhajtom nagyon rövid időre a t, ház figyelmét és türelmét igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) megtisztelt engem azzal, hogy tulaj donképen mai politikai állásfoglalásának alapjául egy állítólagos kijelentésemet vette. Hiszen ugy előadva, a mint az a lapokban foglaltatik, mindenesetre alkalmas lehet arra, hogy egy politikai pártállás elfoglalásának alapjául szolgáljon, de ha azt a kijelentést ugy veszszük, a hogy ő mondotta, s nem ugy, a mint azt leszek bátor a t. házzal a valósághoz hiven közölni, a melylyel szemben, azt hiszem, hogy a téves alapra épített épület azonnal össze is fog omolni. (Derültség és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon. Elnök csenget.) Hock János: Nagy destruktor! B. Feilitzsch Arthur: Azt hiszem, a t. túloldalnak minden egyes tagja be fogja látni, hogy csak az igazság képezhet biztos alapot, és mihelyt nem az igazságon alapszik valami, az nincs biztos alapra épitve, tehát eo ipso összedől. (Zaj balfelöl.) Először is én Tisza Kálmán arczképének leleplezésekor beszédet nem tartottam, (Mozgás és ellenmondás balfelöl.) hanem az azt követő diszebéden vagy lakomán a fehérasztalnál . . . (Zaj a baloldalon.) Ugron Gábor: Ebéd után! B. Feilitzseh Arthur: Igenis, a lakomán. Nagy különbség van a kettő között, engedelmet kérek. (Zaj és derültség a baloldalon. Elnök csenget.) A lakománál mondtam egy pohárköszöntőt, tehát sem gyorsírói feljegyzések, sem egyéb feljegyzések, a melyekből szószerint idézhetném azt, a mit mondottam, nem állanak rendelkezésemre.