Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-400

ÍOO. országos ülés IWh márczius 12-én, szombaton. 135 De az eszmemenet, a melyet követtem, (Zaj halfelöl.) ma is világosan áll előttem, mert foglalkoztam abban a ]>ohárköszöntőben az akkori áldatlan parlamenti és pártközi helyzettel, foglalkoEtam . . . (Zaj a baloldalon.) Gabányi Miklós: A bor beszélt! (Egy hang a jobboldalon: Nálad! Derültség és zaj.) B. Feilítzsch Arthur: ... az ellenzék és a kormánypárt kötelességeivel a haza, a nemzet és a honpolgárok érdekeit illetőleg és igenis akkor mondottam ahhoz hasonlót, de azt, a mi abban a lapban foglaltatik, a melyet, nem tudom, honnan vett gr. Apponyi Albert t, képviselőtársam, (Mozgás balfelöl.) azokkal a szavakkal, mint a hogy ő idézi, soha életemben nem mondottam. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Mondottam igenis azt, hogy ugy az ellenzéknek, mint a kormánypártnak kötelessége az ország érdekét együttesen szolgálni, (Helyeslés a jobboldalon.) mind a kettőnek kötelesssége minden önző érdeket üldözni és a magyar nemzet érdekeinek eló'bbrevitelében egymással kezetfogva, önzetlenül ennek a hazának szolgálatába állani. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Mondottam azt is, hogy a különbség (Zaj a baloldalon.) a 48-as Kossuth párt és a szabadelvű párt között, a mely mindkét párt . . . B. Kaas Ivor: Nagy különbség! B. Feilítzsch Arthur: . . . a szabadelvű irányzatot követi, azt politikai alaphitvallásnak tartja, a különbség az, hogy ők igen gyakran és majdnem egész működésükkel az eszmények terén és az eszmék adása terén működnek, mig ellenben a kormánypárt a gyakorlati megvalósitás terén működik, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj balfelöl.) és hogy nagyon sok eszmét, a melyet a függetlenségi párt érlelt meg, mi, a szabadelvű párton lévők, igenis átvettünk akkor, a mikor annak a gyakorlati életben való megvalósítására a kellő idő elérkezett. (Ugy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Nem mondtam azt, hogy mi onnan veszünk minden eszmét, hanem igenis annyit mondtam, hogy azon eszmék közül is a gyakorlati életben megvalósithatókat, a mikor azoknak megvalósítására a viszonyok megértek, igenis átvesszük, átvesszük azokat, a melyek a nemzet és a haza érdekében állanak. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! B. Feilítzsch Arthur: Bocsánatot kérek, egészen más az, a mit gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak felolvasni méltóztatott. Szerinte azt mondja az a bizonyos lap, hogy »eszméit az ellenzéktől vette a szabadelvű párt«. Hát ezt én sohasem mondtam. Azt mondja továbbá (olvassa): »Nem feladata-e az ellenzéknek az eszméket addig felszínen tartani, a mig a kormánypárt azokat megvalósíthatja?* Sohasem mondottam. Azt mondja továbbá (olvassa): »A kormánypárt a megvalósításhoz akkor fog hozzá, a mikor a megvalósitás biztosítva van.« Ezt sem mondottam. Hanem igenis az én felköszöntőm eszmemenete az volt, a mit az előbb bátor voltam kifejteni és én azt hiszem, hogy ennek a pártnak és a kormánynak igaz és jó magyar hazafi soha szemrehányást nem tehet a miatt, mert az ellenzék által felvetett egyes eszméket, a mennyiben az ország és a haza érdekében állóknak tartja és mivel azok megvalósítására az idő elérkezett, meg is valósit. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Én természetesnek találom azt, hogy, a midőn a rendes parlamenti életnek olyan hosszú megszakítása után annak normális területére ós harczviszonyai közé visszaérkeztünk, sokan vannak a ház tagjai közül, a kik ebben az első vitában részt venni óhajtanak és egyáltalán nem szándékozom nyugtalankodni és idegeskedni, vagy az obstrukczió árnyékától ijedni meg, ha ez a vita netalán kissé hosszabbra nyúlnék is. Mindazonáltal, t. ház, és épen nem abból a szempontból, mintha az obstrukczió feléledésétől tartanék, azon kérést vagyok bátor intézni a ház t. tagjaihoz, hogy a mennyire lehet . . . Szederkényi Nándor: Minél előbb! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... igenis minél előbb, de, mondom, ' a mennyire lehet, igyekezzünk ezt a vitát túlságos terjengővé nem tenni; elégedjünk meg a legfontosabb kérdések megérintésével és tegyük lehetővé azt, hogy végre-valahára ennek az ex-lex állapotnak és azon sok mindenféle anyagi és erkölcsi kárnak, a melylyel ez az országra jár, mentül előbb vége lehessen. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Annyi teendője gyűlt fel a háznak, a melynek halogatása csak az ország kárával jár; annyi kérdés kerül a közel jövőben egymásután a t. ház elé, a hol meg annyi alkalom nyilik minden egyes fontos politikai szempont kidomboritására és megvitatására . . . Gabányi Miklós: A megvesztegetés is? (Zaj a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . Azt nem sorolom a komoly kérdések közé, de majd annak is eljön az ideje, hogy arról beszéljünk. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Mondom, t. ház, én azt hittem, hogy valóban nem az egyik pártnak vagy a másiknak, és nem a kormánynak, de az országnak teszünk szolgálatot azáltal, ha ezt a vitát lehetőleg rövidre fogni igyekszünk. Ez legyen magyarázata annak is, hogy mai fölszólalásomat lehetőleg rövidre és szűkre igyekszem szabni, és azon két nagyon érdekes beszéddel szemben, a mely a mai ülésen elhangzott, csakis olyan kijelentésekre szorítkozom, a melyeknek hallgatással való mellőzése egyéneién kötelességmulasztás volna.