Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.
Ülésnapok - 1901-400
4ÖÖ. országos ülés i ( M)k mdrczius V2-én, szombaton. 125 programm megvalósítása érdekében mereven kö vetett eljárás mellett a kormány minden további gondolkodás nélkül nemcsak maga helyezkedett túl a törvény világos korlátain, azon i'élreismerhetlen korlátokon, melyek alkotmányjogi garancziánkat képezik, hanem magával vitte ebbe a törvénytelenségbe azt az intézményt is, a mely egyedüli biztositékát képezi annak, hogy a számvevőszék ellenőrzése mellett ilyenek nem történhetnek. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezt a felelőséget akartam ideszegezni és akarom birálat tárgyává tétetni ; hiszem, hogy a vita folyamán bővebben ki fogunk erre terjeszkedni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Volt szerencsém említeni, hogy épugy, a mint nem volt indokolt belemenni a költségvetésnélküli állapotba annak a kormánynak, a mely belement, még kevésbbé volt indokolt és jogos, hogy a rákövetkező kormányok szintén belementek a költségvetésnélküli állapotba a nélkül, hogy elsősorban annak szanálásáról gondoskodtak volna, sőt épen a jelenlegi kormány többszöri felhívás daczára is mereven ragaszkodott ahhoz, hogy ne a költségvetésnélküli állapot megszüntetését tárgyazó javaslat, hanem a katonai javaslat tárgyaltassék elsősorban, mert az elsőbbrendü állami szükség, mint a költségvetési rend, melynek helyreállítását az előadó ur olyan szükségesnek jelezte. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogy ez az álláspont akkor sem volt indokolt, mikor a Széli-kormány ebbe belement, hogy erről az oldalról a fölhívás hozzá milyen hangon intéztetett, erre nézve leszek bátor felolvasni Kossuth Ferencz pártelnököm nyilatkozatát. 1903. évi április 17-én Kossuth Ferencz, a függetlenségi és 48-as párt nevében egy határozati javaslatot nyújtott be, a mely igy szól (olvassa): »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy az indemnitás idejét elsősorban és minden más tárgy kizárásával az 1903-ik évi költségvetés megállapítására fordítsa, melynek az 1867. évi X-ik t.-cz. rendelkezése értelmében már a múlt évi deczember 31-én megállapítva kellett volna lenni.« Ezt a határozati javaslatot a kormány nem fogadta el, ragaszkodott ahhoz, hogy elsősorban a katonai javaslatot felemelt létszámmal kell keresztülforszirozni, mert ettől függ a haza sorsa. Az alkotmányos rend fentartásáért a kormánynak kellett volna áldozatot hoznia annak idején, mikor az áldozat meghozatala egyúttal a baj eltávolítását jelentette és nem akkor kellett volna távoznia, mikor a törvénysértések egész légiója állott előttünk, hanem el kellett volna távoznia felelősége tudatában és a mögötte ülő pártnak meg kellett volna tagadnia a vele való szolidaritást oly időben, mikor a törvénytelen állapot bekövetkezése elhárítható lett volna. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor mondotta Kossuth Ferencz t. képviselőtársam azt, hogy önök között és mi közöttünk a nemzet fog Ítélni, mert nem fogadták ezt el. Mi felajánlottuk, hogy egy perczig Be akadjon meg a magyar alkotmánynak rendes működése és csak azt az egy feltételt fűztük hozzá, hogy a kormány tartsa meg a törvényt. Ezt a feltételt ajánlotta fel a párt, ezt a feltételt fűzte hozzá az alkotmányos rend helyreállításához és ezt a feltételt utasította vissza a kormány, a melynek működését a jelenlegi kormány ebben az irányban akadálytalanul folytatta. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az indemnity tárgyalásánál ritkábban van alkalmunk olyan helyzetet találni, a mikor nem annyira unalmas még a komoly pénzügyi kérdésekről való tárgyalás. Azt hiszem, most is elég alkalmatlan idő ez, de mert ez az indemnitási javaslat egészen eltér a szokásos javaslatoktól, az idők és viszonyok, a melyekben ez keletkezett és melyekre ez vonatkozik visszamenőleg, egészen különbözők és hála istennek talán nem is gyakran ismétlődnek : méltóztassék megengedni, hogy a törvény szerkezetére is pár megjegyzést tegyek, mielőtt a bizalmi kérdés bővebb tárgyalására rátérnék. Az indemnitás felhatalmazást tartalmaz az első szakaszban, a melyet igy szövegeznek rendesen, mert rendszerint hű másolata egyik a másiknak: »a minisztérium felhatalmaztatik, hogy a magyar korona országaiban az adókra és állami jövedékekre vonatkozó Összes — jelenleg fennálló vagy ezután hozandó — törvényeket, azok időközben bekövetkezhető módosításainak figyelembevételével stb. érvényben tarthassa és az ezek alapján befolyó adókból és egyéb bevételekből az állami kiadásokat a következő szakaszban meghatározott módon fedezhesse.* Ez rendes stílusa a felhatalmazási törvényjavaslatnak, a melylyel a kormány előremenőleg felhatalmazást kér. Most méltóztassék összehasonlítani ezt a szövegezést azzal a szöveggel, a melynek alapján a kormány az u. n. appropráczió folytán a költségvetési törvényben kapja a felhatalmazást. Hogy pb egyet összehasonlítás végett megismertessek, azt mondja a költségvetési törvény — ez is rendesen egyformán szól, mert egyformán van szövegezve — : »Hogy az államnak a 3. §-ban elősorolt jövedelmei — ott vannak az összes jövedelmek felsorolva — folyóvá tétethessenek, a törvényekbe iktatott egyenes ós fogyasztási adók, jövedékek, dijak, bélyegek és illetékek, úgyszintén az adóköteles jövedelmek után az 1883. évi XLVI. t.-cz. 9. és 10. §-aiban megállapított százalékokban kivetendő általános jövedelmi pótadó, a hadmentességi dij, az ut-, hid- és révvám és az állami vagyon jövedelmei s az állam egyéb bevételei, az eddigi törvényekben eszközölt és a törvényhozás által netalán még teendő módosítások megtartásának kikötése mellett az 1900. évre — ez pl. az 1900-dik évre szól — ezennel megajánltatnak és megszavaztatnak.*
