Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-400

126 kOO. országos ülés 1904 márczins 12-én, szombaton. Méltóztatik az összehasonlításból látni, hogy maga a kormány által elfoglalt álláspont szerint is megszűnt akkor azon törvények érvénye, a melyek az adók és egyéb bevételek kezelésére vonatkoznak, a mikor a kormánynak a költségvetési felhatalmazása megszűnt. Ebből a szempontból nagyon fontos annak a figyelembevétele, hogy a kormány, a mikor a költségvetésileg meg nem szavazott adók czimén bevételeket eszközölt és azokat a kiadások teljesítésére forditotta, nemcsak abba ütközött bele, hogy költségvetés, tehát felhatalmazás nélkül bevételeket kezelt és kiadásokat teljesített, hanem beleütközött abba is, hogy érvényben tartottak gyanánt kezelt olyan törvényeket ÍB, a melyek a törvény világos rendelkezése szerint érvényüket vesztették, mert azoknak hatálya nem lett megújítva. Ebből a szempontból tehát súlyosbított alkotmányjogi sérelmet és nem egyszerű kezelési kérdést képez az a tény, hogy a magyar kormány a költségvetésben nyert, a felhatalmazási törvényben megadott jogokat ignorálva és azokon magát túltéve, a bevételeket és kiadásokat eszközölt oly törvények érvényben tartásával, illetőleg érvényesítésével, a melyeknek hatálya és érvénye megszűnt. Csak egy példát hozok fel, t. képviselőház, hogy a t. kormány azt ne mondja, hogy nem hajtotta be az adókat. Konstatálom, hogy igenis behajtotta azokat. Behajtotta nem egy vonatkozásban. Pl. a tisztviselők fizetéséből az adót nem hajtották be? Ugy-e behajtották? Vagy a dohánybeváltások alkalmával az adóhátralékosoknak kimutatásait a dohánybeváltóhivatalok nem kapták meg ? Én azt hiszem, hogy téved a t. pénzügyminiszter ur, ha azt méltóztatik inteni talán, hogy nem, mert az én tudomásom szerint igenis megkapták, a mennyiben én ugy tudom, hogy a dohánytermelők adólistája, illeték és egyéb tartozási kimutatásai a dohánybeváltási hivataloknak épugy megküldettek, mintha a törvényes adó behajtásának semmiféle akadálya nem lett volna. Csak egy példát hoztam fel annak az illusztrálására, hogy igenis az egész vonalon nemcsak ilyen egyszerű kezelési hibák történtek a kormány részéről, hanem súlyos felelőséggel járó hibák is követtettek el az által, hogy a kormány a létező törvényeket ignorálva, azoknak keretén magát túltéve, olyan intézkedéseket tett, a melyeket felhatalmazási törvény nélkül már azért sem lett volna szabad megtennie, mert azok a törvények már maguk sem voltak érvényben. Ezek után, t, képviselőház, a bizalmatlanságnak indokolására, a mely miatt ez a párt, a melyhez tartozni szerencsém van és melynek megbízásából felszólalok (Folytonos zaj. Elnök csenget. Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Halljuk! Halljuk!) és a mely szintén egyik okát képezi annak, hogy ezen indemnitási javaslatot ezen párt meg nem szavazza és meg nem szavazhatja — mondom — a bizalmi kérdés tekintetében nem fogok a t. ház türelmével visszaélve, egy egész lajstrommal előhozakodni, de kénytelen vagyok — és ezt megteszem — egynéhány adatban feltüntetni azt, hogy nekünk, a függetlenségi és 48-as alapon álló politikai pártnak nemcsak okunk nincsen bizalommal lenni a kormány iránt, a mely a 67-es alap talajából fejlődött, nemcsak okunk nincsen rá, de egyenesen lelkiismeretünk ellen cselekednénk, ha ezt a bizalmatlanságot bármiképen takargatni, vagy bármiképen enyhíteni igyekeznénk. (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Fokozott mértékben, és mondhatom, hogy az egymást követő kormányok saját maguktartása folytán fokozott mértékben emelkedett ez a bizalmatlanság, a melylyel a 67-es alap talajából fejlődött kormányok iránt viseltetünk. Látjuk azt, t. képviselőház, hogy azon az alapon, a melyen az u. n, dualisztikus rendszer felépült, ezen az alapon a legnagyobb biztonsággal halad az ország, de nem a felé a czél- felé, a melyet önök mindig hangoztatnak, hanem a pusztulás felé. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) A pusztulás felé anyagilag, a pusztulás felé politikailag, ugy hogy az államok sorából lassan-lassan el kell annak veszni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Nem személyeket aposztrofálok egyenkint, de tény, hogy nálunk a mostani politikai rendszer mellett, a dualisztikus alapon szervezett államban, Magyarország kormánya minden tagjának a rátermettséget, a tudást, az elvhííséget másodrendű kérdésnek kell tekinteni magára nézve, ha érvényesülni akar. (Igiz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Első és elengedhetetlen feltétel és minősitvény, a melylyel érvényesülni lehet, az a készség, a melylyel az uralkodó és környezete akaratának, politikájának teljesítésére vállalkozik. Ebben a szerencsétlen összetételű államban a felfelé törekvés nem abban áll, hogy a nemzet nagy rétegeinek óhajtása megvalósításával, annak szeretetét biztosítsa, hanem hogy felfelé kedveskedvén, a hatalom biztosítására minden eszközt megragadjon, mert a nélkül érvényesülni a legjobb intencziók mellett sem lehet. Szól ez magának a rendszernek is, szól a mellett az igazság mellett, a melyet ezekről a padokról ez a párt mindig hirdetett, hogy önálló, független Magyarország megvalósítása nélkül magyar nemzeti állam kiépítéséről komolyan beszélni nem lehet, mert az nem egyéb, mint frázis, jelszó, a melyek használata ellen épen a t. miniszterelnök ur szokott oly erősen tiltakozni. Azt mondja a t. miniszterelnök ur programmjának abban a részében, a melyet ismerünk — mert nem mondotta el egészen programmját, csak kilátásba helyezte, hogy ha a nyugodt idők helyreállanak és a nagy munkához hozzá fog láthatni, akkor programmjának további részleteivel is meg fog bennünket ismertetni — hogy a »nemzeti politika lényeges sark-