Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-399

5.99. országos ülés ihOk márczius 11-én, pénteken. 115 nem szabad itt felejtenünk és itt alkalmaznunk kell azt, hogy a magyar koronának egyik legszebb gyöngye a kegyelmezési jog; (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) a magyar hadúrnak, (Egy hang a baloldalon: Nincs hadúr!) — tényleges törvény alapján mondtam, nem oda beszélek — a magyar királynak, a magyar koronának is meg van a kegyelmi joga. Én nem akarok semmiféle tényleges indítványt tenni. Én hiszem és remélem, (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon. Elnök csenget.) midőn ezt a kérésemet intézem a t. honvédelmi miniszter úrhoz, hogy ő e törvény végrehajtásánál nem fog megfeledkezni a törvény áldozatairól. (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsöbalóldalon.) Elnök: A honvédelmi miniszter ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Rákosi Viktor: Ez lesz a legszebb befejezés! Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Én biztosíthatom a t. képviselőházat és a t. előttem felszólaló Rátkay László képviselő urat, hogy nem feledkezünk meg ezekről az emberekről, a mint hogy eddig is figyelemmel kisértük sorsukat. (Helyeslés jobbfelöl.) A kegyelmi tény nem a honvédelmi miniszter resszortjába tartozik ugyan, azonban én azt a meleg meggyőződésemet fejezem ki, hogy a változott viszonyoknál fogva és mivel most már, hála Istennek, nem vagyunk annak a veszélynek kitéve, hogy ezeknek a szerencsétlen embereknek példáját, a mely zendüléssel és az engedelmesség megtagadásával a hadsereg fegyelmének lazításához igen nagy mértékben hozzájárult, mások is követni fogják, mivel ez a veszély a haderőre nézve most már elmúlt, ismételten mondom, hogy melegen meg vagyok győződve arról, hogy a hadügyi vezetőség és az illetők, a kiknek a kegyelmi jog törvény szerint meg van adva, méltányolni fogják ezeknek az embereknek a sorsát, s azon inegf el előleg enyhítem fognak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) A kormány a maga részéről ezt az ügyet meleg érdeklődéssel és figyelemmel kiséri. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. képviselőház! (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Csendet kérek a ház jobboldalán! Szederkényi Nándor: T. ház! Ebben a szakaszban ismét egy súlyos törvénysértés foglaltatik. (Mozgás jobbfelöl.) Azt mondja ugyanis e szakasz . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szederkényi Nándor: . . . hogy ezen törvény végrehajtásával a honvédelmi miniszter bizatik meg, a ki a második szakasz tekintetében a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg fog intézkedni. Az, hogy ezen utasítás foglaltatik ebben a szakaszban, nemcsak képtelenséget tartalmaz, nemcsak lehetetlenségre vezet, de a törvény világos szavaival is ellenkezik. Az ujonczjutalékról szóló törvény — a mint azt itt már annyiszor ismételtük és a mire már annyiszor rámutattunk — egyenesen kimondja, hogy a magyar hadsereg időnkénti kiegészítésének, az ujonczok megajánlásának jogát mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében az ország magának tartja fenn. Ennélfogva tehát itt ezen törvény végrehajtásánál senkinek a világon, sem a hadügyminiszternek, sem semmiféle miniszternek befolyása vagy intézkedési joga, vagy akármiféle joga fenn nem forog, (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) mint hogy ezen ügyben minden intézkedést, ugy a törvényhozás, mint a kormányzat körében magának tartott fenn az ország. Azon kifejezés tehát, hogy ezen törvény végrehajtásánál a honvédelmi miniszter a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg fog eljárni, világosan az 1867: XII. t.-czikkbe ütközik és azért azt már ez alapon is törölni kell. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De, t. képviselőház, ez a szakasz abban a szövegezésben, a mint itt áll, maga egy képtelenség is. Mert ha törvény lesz belőle, vagyis ha megszavazza a többség azt, hogy a honvédelmi miniszter a közös hadügyminiszterrel egyetértőleg intézkedjék, hát akkor hogy fog áz végbemenni ? A közös hadügyminiszter tartozik a mi országgyűlésünk intézkedési körébe? Mi annak adhatunk utasítást arra, hogy a mi honvédelmi miniszterünkkel egyetértőleg járjon el ? Hiszen ez esetben ezt a törvényt egyszersmind ki kellene adni — ha a logikai fonalat kívánjuk követni — a közös hadügyminiszternek is, mert különben a közös hadügyminiszter hogyan vesz tudomást arról, hogy a magyar törvényhozás egy ilyen intézkedést tett? (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Szederkényi Nándor: Hogyan vesz erről tudomást a közös hadügyminiszter? A logika szerint ugy, ha ezt a törvényjavaslatot neki kiadják. Hát ezt akarják önök ? Vagy preczedenst akarnak önök felállítani ? Mert hiszen ennek logikailag be kell következni. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek a ház minden oldalán. Eitner Zsigmond : Folyton kaszinóznak odaát! Szederkényi Nándor: Hiszen ha a törvénybe ilyen intézkedést felvesznek, jön majd egy kormány és a logika erejével ki fogja ezt egészíteni azzal, hogy egyszersmind kiadatik a közös hadügyminiszternek, mert hiszen a közös hadügyminiszter csak ugy állhat szóba a honvédelmi miniszterrel ezen törvény végrehajtása iránt, ha ez a törvény neki is kiadatik hivatalosan. (Zaj a jobbóldalon.) Vagy pedig vegyük, t. ház, a dolog másik oldalát. A honvédelmi miniszter ur fog a közös IS*