Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-399

110 3,9,9. országos ülés í90b márczius ii-én pénteken. Münnich Aurél előadó: Engedje meg a t. ház, hogy csak röviden arra mutassak, hogy igenis az 1867-iki törvényben ki van mondva, hogy a magyar hadsereg kiegészítő része az egész hadseregnek, azaz a közös védelemre rendelt hadseregnek. Ha mi elfogadjuk Szederkényi Nándor t. képviselő ur, vagy gróf Zichy Aladár t. képviselő ur javaslatát, ebből az következik, hogy kimondjuk, hogy ujonczokat szavazunk meg tisztán a magyar hadsereg vagy pedig a magyar sorhajóhad részére, a mi alapjában véve nem áll. (Derültség és ellenmondásoJc a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos: Mert nem a magyar hadsereg részére szavazzuk meg, ugy-e? Münnich Aurél előadó: Bocsánatot kérek, a tényeket nem lehet nem tényékké tenni. (Egy hang a szélsöbáloldalon: Miért hamisított áh meg a tényeket? Halljuk! jobbfel-'l.) B Kaas ivor: A törvény is tény! Elnök (csenget): Csendet kérek! Kérem Kaas képviselő urat, az előadót illeti a szó! Münnich Aurél előadó: Vannak csapatok, a melyek odaát szerveztelek; ilyen, hogy példára hivatkozzam, a vasúti ezred. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A vasúti ezredben nagyon sok magyar legény szolgál; és még több ilyen csapattest is van, a hova magyar ujonczok is soroztainak és osztatnak be. Ha már most határozottan kimondjuk, hogy az ujonczokat csak a magyar hadsereg vagy pedig a sorhajóhad részére szavazzuk meg, akkor azokat oda nem lehetne dirigálni. (Felkiáltások a szélsöbáloldalon: Ugy van! Ezt akarjuk!) Már pedig nekünk sem lehet érdekünk, hogy a mi magyar legénységünk ilyen rendkívüli kiképeztetésben ne részesüljön. (Zaj és ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, én meghallgatok mindenkit. Ne legyenek olyan borzasztóan türelmetlenek ; ez igazán érthetetlen. (Nagy zaj balfelöl és felkiáltások: Az osztrák csapatoknak nem szabad megszavazni ujonczot! A magyar képviselőház hadügyi előadója átcsempészi a magyar ttjonczokat!) A magyar képviselőház hadügyi előadója tényeket regisztrál, a mint vannak. Ismételve mondom, én nem tudom, hogy 1875 óta mi okból változtatták meg a czímet; hanem annyit tudok, hogy mióta én vagyok szerencsés előadó lehetni, most már 20 év óta . . . (Felkiáltások a szélsöbáloldalon: Ez az ország szerencsétlensége ! Elég baj! Meglátszik az a 20 év!) . . . mindig ez a czim használtatott, még pedig a t. urak hozzájárulásával, (Ellenmondás a szélsöbáloldalon : Felkiáltások: Mindig tiltakoztunk ellene!) és soha sem tettek ellene kifogást. (Ellenmondás a baloldalon.) Én tehát ajánlom most is, méltóztassanak az eredeti czimet elfogadni. (Félkiáltások a szélsöbáloldalon: Most is tiltakozunk, hiába teszszük!) Elnök: Miután szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a szavazás. (Zaj balfelől.) Három indítvány adatott he, melyek közül kettő, Szederkényi Nándor és gr. Zichy Aladár képviselő uraké, szemben áll a törvényjavaslat eredeti czimével. Azt hiszem, a t. ház hozzá fog járulni, hogy ha ezen két inditványnyal szemben tétetik fel a törvényjavaslat eredeti czime, és a mennyiben ez elfogadtatik, ezen két indítvány elesik. (Helyeslés.) Ellenben Lengyel Zoltán képviselő ur indítványa módosítás lévén, a törvényjavaslat eredeti czimének elfogadása után külön fog szavazásra feltétetni. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ha tehát ehhez a t. ház hozzájárul, felteszem a kérdést és kérem azokat, a kik a törvényjavaslat eredeti czimét fogadják el, szemben a Szederkényi Nándor és gr. Zichy Aladár képviselő urak indítványaival, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A törvényjavaslat eredeti czime elfogadtatván, Szederkényi Nándor és gr. Zichy Aladár képviselő urak indítványai elesnek. Következik most Lengyel Zoltán képviselő ur indítványa. (Félkiáltások jobbfelöl: Elfogadjuk!) Csendet kérek. Az indítványban az foglaltatik, hogy »az 1903. évben kiállítandó* helyébe tétessék: »az 1903. évi.« (Helyeslés a jobboldalon.) Kérem azokat, a kik Lengyel Zoltán képviselő ur módosítását elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik. Felkiáltások: Mindnyájan elfogadjuk.') Kimondom tehát, hogy Lengyel Zoltán képviselő ur módosításával fogadtatott el a törvényjavaslat czime. Következik az 1. §. Dedovics György jegyző (olvassa az 1 §-t). Elnök : Kivan valaki szólani ? Holló Lajos képviselő ur! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Csendet kérek, t. ház. Holló Lajos: Egy módosítást vagyok bátor az első szakaszhoz benyújtani, mely az előzetesen megkezdett vita alapján halad tovább, a mennyiben a javaslat szövegébe egy 1889 óta tévesen használt kifejezés lett becsúsztatva, t. i. a »közös hadsereg« kifejezés. Az 1889 : VI. törvényczikkig ez a kifejezés nem használtatott. Az előadó ur a mai beszédében is és régebben is arra akart hivatkozni, hogy ez a kifejezés azért nyert polgárjogot egykét törvényczikküukben, mert az ellen a képviselőházban felszólalás és tiltakozás nem történt. Ez az állítás teljesen és homlokegyenest ellenkezik a valósággal és a t, előadó urat az emlékezet cserbenhagyta. Mert igenis a ház ez oldaláról akkor is, később is indítványoztuk, hogy ez az inkorrekt kifejezés cseréltessék ki helyes kifejezéssel. Mi a helyes kifejezés? 1867-ben, a mikor a ma fennálló közös ügyek alkotmányjogi szervezetet és berendezkedést nyertek, a Deák Ferencz által megalkotott törvény ezt a kifejezést használja: »a magyar hadseregnek, mint az öszszes hadseregnek kiegészítő részének« vezérle-