Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-399

399. országos ütés 19ü4 tere, belszervezetére stb. vonatkozó ügyek ő Felsége által intézendó'knek ismertetnek el. A »magyar hadsereg, mint az egész hadsereg kiegészítő része.« Ez a helyes és korrekt kifejezés, a mely 1889-ig használtatott — és ebbe, ugy gondolom, már beleesik az a húsz év, a melylyel a t. előadó ur talán nem is dicsekvés nélkül állott elő, habár tudom, nem szerénytelenül — ebbe beleesik, mondom, ez a húsz év. 1889 ben változtatták meg a helyes és korrekt törvényes czimet. De a t, előadó ur mai beszéde még tetézi a sérelmet, mely e téren fennforog, mert ő azt mondja, hogy azért nem szabad a magyar szót és a magyar hadsereg szót használnunk, mert azóta annyira elfajultak a viszonyok, hogy az egész sorhadnak és a hadseregnek vannak részei, a melyek abszolúte nem magyarok, mint pl. a műszaki csapatok oly részei, a melyeknek Magyarországon semmiféle szervezete, iskolája vagy kiegészítése nincs" felállítva, és kizárólag Ausztriában van a szervezetük. Szerinte, minthogy a viszonyok odafajultak, hogy az összes hadseregnek vannak részei, a melyekre nézve Magyarországnak csupán az ujoncz-kontingens megajánlása, illetve a költségek viselése van jogában, de abszolúte a magyar hadsereg jellege azokban semmiféle kifejezést nem nyer, ennek következtében alkalmazkodjunk a tényekhez és dobjuk ki a magyar kifejezést, a magyar hadsereg vagy a magyar sorhadi csapatok kifejezését és használjunk olyat, a mely nagyobb gyűjtőfogalom alá akarja helyezni az egész hadszervezetet és kidobja belőle a magyar államnak saját szervezetéhez való jogát és annak kifejezését, hogy e szervezetben Magyarország az ő haderejét akarta konstituálni és hadiszervezetét államiságának megfelelően akarta felállítani és későbbi időkben szervezni. Ennek következtében, ha már ujabb korszak hajnalhasadását várjuk és reméljük, ha nem érhetjük el azt, hogy a magyar állami önállóságnak tiszta és világos alapjait rakhassuk le, mert ellenmondást találunk az önök felfogásában, de legalább engedjék remélnünk, hogy elérhessük azt, hogy visszatérünk az 1867-es alkotás tiszta alapjára, hogy azokat a közjogi kifejezéseket és konstrukcziókat akarjuk használni, a melyeket az 1867-iki törvény alkotói. Ha ez ellen kifogást méltóztatnak tenni és ezt tőlünk megtagadják, akkor a saját alapjuknak, a saját törvényes bázisuknak szilárdságát, az abban való komoly hitet és tiszteletet képesek megingatni, a mi egyáltalán méltatlan ahhoz a párthoz, a melynek alapja maga az 1867-iki törvény és közjogi rend. Ennek következtében tehát kérem, hogy ebből a szakaszból a közös hadsereg kifejezés töröltessék, és használjuk az 1867-ben megállapított közjogi kifejezést: »az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg.* Elnök: Kivan valaki még felszólalni? márczius 11-én, pénteken. 111 Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Én a most felolvasott határozati javaslatot teljesen a magamévá teszem, és azért állottam fel, hogy a t. előadó urnak imént elhangzott észrevételeire megjegyzéseimet megtegyem. A t. előadó ur arra hivatkozott, hogy csakis a közös hadsereg részére kell és lehet nekünk megszavazni az ujonczjutalékot. Ezt mondotta ? Münnich Aurél előadó: Nem. (Derültség.) Szederkényi Nándor: Hát mit mondott ? Münnich Aurél előadó: Hogy az a kifejezés nem lehet itt: magyar hadsereg. Szederkényi Nándor: Hát ez mit jelent? Mostani magyarázata és előbbi kifejezése egy oly zűrzavaros fogalmat tár elénk, a melyből kihámozni a valót nem vagyunk képesek. Mert ha áll a 67-es törvény és ennek 12. §-a, mely szerint az ujonczjutalék a magyar hadsereg részére szavaztatik meg, akkor a t, előadó urnak egész okoskodása semmi egyéb, mint egy ügyvédi rabulisztikával összeállított furfangos magyarázat, melylyel czélja az, hogy elhomályosítsa a dolgokat és kövesse elődei példáját. Elődei is igy magyarázták el a dolgokat, mert 1875-ig mindig benne volt az ujonczmegajánlási törvényben, hogy az ujonczok a magyar hadrsapatok részére szavaztatnak meg. Csak mikor Tisza Kálmán kormányra került, akkor változott meg a törvényjavaslat czime av.nyiban, hogy hivatkoztak azon törvényekre, melyek alapján az ujonczokat meg kell szavazni. íme, az első furfangos fogás, a melynek használata tartott 1889-ig, a véderőtörvóny megalkotásáig. Akkor azután már egész mértékben előállott Tisza Kálmán rendszere és előállott a közös hadsereg elnevezése. Törvényeinkben csak hézagosan, imittamott elvétve jelenik meg a »közös« szó, tehát nem merték egy ideig nyíltan beletenni a törvénybe, s csak a 89-iki véderőtör vény megalkotásával vették a bátorságot arra, hogy most már le a sisakkal, nincs magyar hadsereg az 1867-diki törvény értelmében, hanem van közös hadsereg. Ugyanez a furfang nyilatkozik meg most a t. előadó úrból; és miután a t. előadó ur a dolgot a maga szempontjából sem tudta igazolni, nekünk ragaszkodni kell ahhoz az indítványhoz, melyet Holló Lajos az első szakaszhoz beadott. Ezen indokolás alapján a t. ház nyugodtan fogadhatja azt el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra nem lévén feljegyezve senki, kérdem : kivan- e valaki felszólalni ? Miután nem jelentkezik senki, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan szólani. Münnich Aurél előadó: T. ház! Kérem, méltóztassék a törvényjavaslatban ezen szavakat: »közös hadsereg« megtartani a következő indoknál fogva. A jelenlegi törvényjavaslat, melylyel az 1903. évre az ujonczok megajánlása kéretik, alapul az 1889-iki törvényezikken. (Felkiáltások a szélsöbaloläalon: 1867-ilän !) Az 1889. t.-cz. pedig expressiv verbis mondja a 14. §-ában,