Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-381
84 381. országos ülés 1904 január 21-én, csütörtökön. a Derschatta-féle inditvány tartalmát helyeslem, csak azt állítottam, hogy annak Magyarországra vonatkozólag semmi hatálya nem lehet, az nemzeti veszedelmet nem képezhet és azzal szemben semmi egyéb védekezésre szükség nincs, mint hogy pártkülönbség nélkül konstatáljuk, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy egészen máskép fogjuk mi fel a helyzetet, és a magyar közjogot mi máskép interpretáljuk, másként gyakoroljuk, (Helyeslés a jobboldalon.) és abba semmi beleszólása másnak, mint a magyar állam illetékes tényezőinek nincs. (Helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, ha a képviselő urat az a vágy vezette, hogy ilyen nyilatkozattal szemben, a mely — akár elfogadja azt a delegáczió plénuma, akár nem, hiszen ha el nem fogadja, az mindenesetre csak egy kellemes jelenség lesz ránk nézve — Magyarországra vonatkozólag valami nagyhorderejű eseményszámba nem mehet, az egész magyar képviselőháznak ellentétes álláspontja érvényesüljön, akkor a t. képviselő ur ezt a czélját teljesen elérte. Hát ha csak ezt akarta t. képviselőtársam, akkor mondjon le az obstrukcziónak folytatásáról. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt pereze felfüggesztem, (Szünet titán.) (Az elnöki széket Jakabffy Imre foglalja el.) Dedovics György jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T. képviselőház! Nem volt szándékom kényszerítő szükség nélkül felszólalni, nem, már csak azért sem, mert legkisebb vágyam sincs a hosszas tárgyalást szükség nélkül akár csak órákkal is meghosszabbítani, s másodszor azért sem volt szándékom, mert hiszen magát a szőnyegen levő törvényjavaslatot, mint véderőnk normális fentartásának elkerülhetetlen eszközét, elfogadom. Madarász József: Ez már nem helyes. (Zaj balfelöl. Oábányi Miklós közbeszól.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni. Sághy Gyula: Azonban bármennyire óhajtsam is, hogy parlamenti helyzetünk, a mely kizökkent rendes állapotából, minélelőbb a normális helyzetbe visszatérjen, ez a körülmény engem még sem kárhoztathat némaságra, (Helyeslés a baloldalon.) a strucz-politikának követésére (Elénk helyeslés a baloldalon.) akkor, a mikor látok jelenségeket és tüneteket, a melyeket nem látni lehetetlenség, és a melyek akkor, mikor pedig a megnyugtatásra a legnagyobb szükség volna, a legnagyobb aggodalmakat és a legnagyobb nyugtalanságot képesek a nemzet széles rétegeiben és az egész parlamentben kelteni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. Derültség a jobboldalon.) Nem hallgathatok akkor, a mikor magának annak a szükkeretü programúinak megfelelő, egész terjedelmében leendő megvalósítása is veszélyeztetettnek látszik, a mely programmot a szabadelvű párt és a mostani kormányelnök s a mostani kormány a maga részéről is elfogadott és a melyhez én a magam részéről is egyetlenegy pontnak kivételével — bár több irányban nem találtam azt kielégítőnek — hozzájárultam s abba belenyugodtam. Belenyugodtam azért, mert az abban jelzett reformokat én mégis egy hatalmas lépésnek láttam előre, és mert erős megalapozását láttam azokban azon reformiránynak, a melyet én a nemzeti szellemnek és jellegnek a hadseregben és az összes u. n. közös intézményekben való kidomboritása szempontjából mindig követtem s a mely nemzeti jelleg szükségképen folyik nemcsak a dualizmus lényegéből, hanem magából az 1867 : XII- t.-cz. egész tartalmából és szelleméből. (Elénk helyeslés balfelől.) Holló Lajos: Majd tovább megyünk! A külügyek terén is megköveteljük a paritást! (Halljuk! balfelöl.) Sághy Gyula: T. ház! Felszólalásom czélja a kibontakozás keresése, (Halljuk! balfelöl.) és e végből teljes világosságnak szerzése arra nézve, hogy a hadsereg intézményében legalább az előbb jelzett szűkebb keretű programm teljes megvalósulást, teljes mértékben való érvényesülést fog-e nyerni (Helyeslés bal felöl.) a maga egész kiterjedésében azon szellemben és azon jelleggel, a mely szellemben és a mely jelleggel a szabadelvű párt ahhoz hozzájárult. S én azt hiszem, hogyha az e részben felmerült aggályok eloszlatására fordította volna a t. miniszterelnök ur épen előbbi hosszabb, tüzes felszólalásában az ő energiáját, több hatást és eredményt ért volna el (Igaz! Ugy van! balfelöl.) a kedélyek ni6 ^nyugtatása és a normális parlamenti viszonyok helyreállítása tekintetében, mintsem az úgyis izgatott hangulatot még jobban tüzelő beszéde által. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások bál felöl: Olaj a tűzre! Modortalanság!) Ennek a kibontakozásnak előmozdítására, s ennek czéljából ezen világosság megszerzésére törekedni, azt hiszem, mindnyájunknak egyaránt kötelessége. S a mikor én a felmerült aggályok kifejtésébe és a t. miniszterelnök urnak ezekkel szemben eddig tanusitott magatartásának és nyilatkozatainak bírálatába bocsátkozom, akkor én csak ezen hazafiúi kötelességemet vélem teljesíteni; e kötelességet teljesítem akkor, a midőn neki módot és alkalmat akarok szolgáltatni arra, hogy nemcsak az u. n. harezoló ellenzék köreiben, hanem az egész parlamentben, az egész nemzetben támadt aggályokat eloszlatni is iparkodjék (Helyeslés balfelöl.) s ebbeli elsőrangú kötelességét a nyugalom és a parlamenti rend helyreállítása érdekében teljesíteni. Az előrebocsátottakban kitűzött feladatomnak iparkodni fogok, a mennyire csak lehetséges, röviden megfelelni. De kénytelen vagyok
