Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-381

381. országos ülés 1904 nak is a képviselő urak ebben valami lólábat látni, nem hiszem, hogy láthatnának, mert azt hiszem, ez egészen kétségtelen. (Helyeslés. Felkiáltások bal felöl: Nem is keresünk!) Már most, t. ház, mi következik ebből az általános elméleti igazságból ? Következik a gyakorlatban az, (Ralijuk! Halljuk!) hogy miután közösség csak arra nézve áll fenn és miután közösség csak annyiban létezik, a mennyiben az mind a két állam törvényeiben benne foglaltatik, azok a felfogások, melyek az egyik államban érvényesülnek, de nem birnak alappal mind a két állam törvényeiben, azok a felfogások döntő gyakorlati, fontossággal, nem bírhatnak. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ezzel nem mondom, hogy közönyös jelenség az, hogy Ausztriában ez iránt széles körökben eltérnek a nézetek és a felfogások a magyarországitól; nem mondom, hogy nem sajnálatos körülmény ez, mert minden esetre óhajtandó volna és helyesebb volna, ha azok a tisztultabb alkotmányos felfogások, a melyek a magyar közéletet vezetik, túlsúlyra vergődnének Ausztriában is. (Helyeslés a jobboldalon.) De hogy ez igy legyen, vagy sem, arról mi nem tehetünk. Ha ez nincsen igy, azt esetleg sajnálhatjuk, de az a magyar törvények érvényét, a magyar alkotmány sziklaszilárd erejét meg nem ingathatja, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) az Magyarországra nézve veszedelmet nem képez, arra Magyarországból épen, bizva a magyar törvény és alkotmány erejében, nézetem szerint semmi más választ adni nem szükséges, mint hidegvérrel, nyugodtan konstatálni azt, hogy a mi törvényeinkben hogyan áll a dolog, mert azon törvények erejét csak a_ magyar törvényhozás változtathathatja meg. {Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaja baloldalon.) Épen ezért én, habár sajnálom is azon Derschatta-féle indítványt, a melyre a képviselő ur hivatkozott és bár sajnálom, hogy az azt kisérő egyes nyilatkozatok is tagadhatatlanul nagy eltérést mutatnak fel az ottani körök felfogása és a mi felfogásunk között, de ebben a magyar alkotmányra nézve veszedelmet nem láthatok, ezt kiindulási pontul bárminő politikai akczió megindítására el nem fogadhatom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Különben is, hogy az az indítvány el fog-e fogadtatni a delegáczió által vagy sem, azt utóvégre a jövő fogja megmutatni; de az az indítvány nemcsak a helyes alkotmányos felfogással, hanem az osztrák törvényhozőtestület és az osztrák delegáczió eddigi gyakorlatával is ellenkezik. (TJgy van! Ogy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) Hiszen láthattuk évről-évre, a dolog természeténél fogva nagyon helyesen . . . Polónyi Géza: Semmi köze hozzá a delegácziónak! (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Gr. Tisza István miniszterelnök: ...hogy az osztrák Eeichsrath is foglalkozott katonai kérdésekkel abból a szempontból, hogy ott a január 21-én, csütörtökön. 79 kormány felelőségét érvényesítsék, az osztrák delegáczió is gyakorolta a katonai kérdésekben való parlamenti ellenőrzés és beavatkozás jogát, ügy, hogy én a gyakorlatban azt láttam, hogy az osztrák törvényhozótestület illető faktorai is ugyanazon elvek által vezettetik magukat, a melyeket mi állitunk és konstruálunk. Ily körülmények között ez az indítvány és a hozzáfűzött kijelentések vagy csak egyszerű tüntetés jellegével birnak, (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon) a melyet azonban, legalább a gyakorlatban, azután az életben maga az illető testület sem szándékozik követni és komolyan venni; vagy pedig egy olyan uj elvi álláspont, a melyet komolyan fog venni az osztrák Reichsrath és az osztrák delegáczió, de ebből ez esetben a mi szempontunkból csak az az egy gyakorlati fontos következés áll be, hogy az osztrák törvényhozás, ha ezen elvi álláspontot igazán és komolyan elfoglalja, örökre lemond arról, hogy beleszóljon az osztrák császárnak bárminő olyan intézkedésébe, a mely a közös hadseregre vonatkozik, (TJgy van! TJgy van! Zajos helyeslés a jobboldalon.) ugy, hogy az osztrák parlamenti faktorok ez által lemondanának arról a jogról, hogy a közös intézményeket illetőleg (TJgy van! Ugy van! a jobb- és a szélsöbalóldalon) bármi tekintetben feszélyezhessék az uralkodót abban, hogy a magyar törvényhozással tisztába jöjjön. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! A dolog akkor bírna fontossággal, gyakorlati f jntossággal, olyannal, a mely a magyar törvényhozást é3 a magyar kormányt tettre kellene, hogy felhívja, ha aggályos természetű közjogi nyilatkozatok történtek volna, vagy aggályos természetű közjogi elvek megvalósítása kiséreltetett volna meg a felelőséggel biró illetékes közegek részéről. (TJgy van! a jobboldalon.) És a t. képviselő ur a nála megszokott virtouzitással dobálja össze a közös hadügyminiszser urnak nyilatkozatait az egyes osztrák delegátusok nyilatkozataival, igyekezik egy kalap alá venni az egészet, igyekezik a hadügyminiszter felelőségét kiterjeszteni azokra a közjogi nyilatkozatokra is, melyek az osztrák delegáczió egyes tagjai részéről történtek. (Mozgás balfelöl.) Itt pedig egy nagy tévedés forog fenn, igen nagy tévedés, a melyet jeleztem már első felszólalásomban, de a melyet sokkal nagyobb korderővel bírónak jelezhetek ma, a hadügyminiszter ur második nyilatkozata után, mert hiszen most már ő jelentette ki a leghatározottabban azt, hogy ő semmiféle közjogi fejtegetésbe nem bocsátkozik, hogy ő a dolognak tisztán katonai szakszerűségi és czélszerüségi szempontjairól beszélt és beszél, a nélkül, hogy a közjogi kérdésekbe avatkozni akarna. Azt hiszem, az egyedüli korrekt álláspont a közös hadügyminiszter részéről, ha ő a közjogi kérdések elintézését a magyar