Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-381

381. országos ülés 1904 január 21-én, csütörtökön. 77 Elnök: Csendet kérek a ház minden oldalán. Uray Imre: Uraim, a mit mondtam, fenntartom a nagy helyeslések daczára is. Azon az országgyűlésen határozták el először, hogy Lengyelország testéből egy darabot odaadjanak a muszkának s ekkor kÖriilTette az orosz katonaság az országgyűlést ugy, a mint önöket körülveszi az osztrák katonaság. Akkor Reiten Tádé lengyel nemes ingét feltépve az ajtóba állott, összetett kézzel kéri azokat, a kik az országgyűlés határozatát akarták az orosz tábornoknak kézbesíteni, hogy ne adják el az országot: »Csak testemen keresztül gázolva tehetik ezt meg* ; félredobták; Lengyelország végleg ezzel a tettel elveszett. És most, mikor a nemzeti jogokért kell küzdeni, odaállok az ajtóba én is, és testemet bocsátom rendelkezésiekre. Rajtam gázoljatok keresztül, de a nemzeti jogokat ne adjátok oda a németnek, mert ez a nemzet szinte elpusztul. (Elénk helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Nem fogadom el a javaslatot, hanem beadom a következő határozati javaslatot (Zajos helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A beadott határozati javaslat fel fog olvastatni. Trubinyi János jegyző (olvassa): »Elleninditvány. A tárgyalás alatt lévő ujonezmegajánlási javaslat visszautasításával felhivatik a kormány ujabb javaslat beadására, melybe a kétéves szolgálati idő mint feltétel megállapittatván, ennek tekintetbevételével a hadi költségvetés részletes megállapítása foglaltassák. Beadják : Uray Imre és társai.« Elnök: A miniszterelnök ur kíván szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Felszólalásomnak bizonyára nem lehet az a czélja, hogy reflektáljak a most elhangzott beszédre. De miután tegnap, a főrendiház ülésén lévén elfoglalva, nem lehettem jelen Rakovszky t. képviselőtársam beszéde alatt, és miután ezen beszéd tartalmazott olyan fejtegetéseket és állításokat, a melyeket lehetetlen szó nélkül hagynom kötelességmulasztás nélkül, fel kívánom használni az első alkalmat arra, hogy ezen beszédre reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur a nála megszokott elmeéllel és ügyességgel játszik a politikai szituáczió egész klaviatúráján végig, hogy azután a hangoknak legmerészebb egybekapcsolása által hozza a disszonancziát létre, és igyekezzék felkavarni, összezavarni és összebonyolítani mindent, a mi egyáltalában csak felkavarható és összebonyolítható. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én nem szándékozom behatóan foglalkozni t. képviselőtársamnak mindezen törekvéseivel ós eliminálom mai felszólalásom keretéből mindazokat, a melyekre kiterjeszkednem vagy felesleges, mert a kérdés ismételten tisztába hozatott, vagy szükségtelen, • | Tartózkodni fogok mindenekelőtt attól, hogy belemenjek mindazon fejtegetésekbe, melyek a szabadelvű párt programmjának keletkezésére és a kilenczes bizottság tárgyalásaira vonatkoznak. Legyen róla meggyőződve a t. ház, nem azért teszem ezt, mintha bárminő okom volna ezen kérdés fejtegetésétől tartózkodni. De nem teszem először azért, mert feleslegesnek tartom, miután utóvégre is a pártnak megszületett programmja az, a mely gyakorlati fontossággal, gyakorlati korderővel bír, a mely tehát a kritikának és a védelemnek jogosult bázisát képezi. (Helyeslés jobbfelöl.) Tartózkodom másrészről azért is, mert a kilenczes bizottság ezen több hátig tartó bizalmas tanácskozásai alatt kétségtelenül e bizottság egyes tagjainak egyben-másban eltérő nézetei közt kerestük a kiegyenlítést, keresték minden oldalról ós a bizottság minden tagja részéről, attól a hazafias és komoly meggyőződéstől áthatva, hogy azon komoly és válságosnak látszó időben, a melyben a bizottság tanácskozott, elsőrendű hazafias kötelesség megtalálni a teret a közreműködés számára azoknak is, a kiknek egyéni nézete talán nem minden részletben vág össze. És én azt hiszem, visszatetsző dolog volna, nem válnék előnyére a közérdeknek ma sem, ha ezen nézeteltéréseknek utólagos fejtegetése által bárminő keserűség, bárminő rossz érzés vegyülne bele ezen tanácskozások emlékébe, a melyekre én a magam részéről, mint komoly hazafiak odaadó, hazafias munkájára, mindig a legnagyobb örömmel fogok^visszagondolni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy minden faktor részéről csak méltánylást és elismerést érdemel az a törekvés, a melyet akkor tanúsítottunk a megegyezés keresése szempontjából. Az a sajnálatos körülmény, hogy azóta útjaink elváltak egymástól, nem lehet indító ok arra nézve, hogy ezt a magában véve megnyugtató és felemelő érzést most bárminő utólagos kontroverziák által megzavarni engedjük. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) De nem szándékozom, t. képviselőház, foglalkozni még a beszéd azon részeivel sem, a melyekkel a kormánypárt és a függetlenségi párt között igyekszik t. képviselőtársam a konkolyt elhinteni. (Mozgás balfélol.) Egészen felesleges volna velük foglalkoznom, mert hiszen minden kérdés, a melyre a t. képviselő ur kiterjeszkedett, itt a házban lett nyíltan, világosan megbeszélve, megvitatva és tisztába hozva. Egyszerűen utalhatom a képviselő urat és utalhatok mindenkit, a ki érdeklődik a dolog iránt, azokra a nyilatkozatokra, a melyek itten nyilt színen lefolytak és teljesen hű képét tárják fel a helyzetnek. Csakis azon egy megjegyzést kapcsolom hozzá, miután erre is ismételten tett czélzást a t. képviselő ur, hogy — a mint az ugy a függetlenségi párt vezetői, mint a kormány részéről ismételten kijelen! tetett, — hogy itt semmiféle paktumról.