Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-381

76 .381. országos ülés ÍWh január 21-én, csütörtökön. tudjuk keltem. Itt olyasmi kell, a mit mindenki érez. Ha e katonai kérdésben czélt nem tudunk érni és a nemzet hevét lelohasztani engedjük, közgazdasági kérdésben nincs annyi léghajó, a mely a nemzetet újra fel tudná emelni a kellő magaslatra. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De nagy különbség van itt nézetem szerint; nevezetesen az a különbség, hogy itt kőt baj forog fenn: az egyik, hogy a nemzetnek lelkesedése lelohad, a másik pedig, hogy itt már katonai kérdésben megkaptuk a »sohát«, Pitreich csak rádirplázott. És ezt a sohát küldték Chlopyból. Nos, a közgazdasági kérdésben, ha az önálló vámterületről lesz szó, küldik majd Kremsből, Linzből, vapy máshonnan, de az is csak olyan lesz, hogy soha! (Igaz! a baloldalon.) Gabányi Miklós: Úgyis azt mondta Széll Kálmánnak a király, hogy: »hát én akkor hiába éltem.« (Zaj. Elnök csenget.) Uray Imre: Inkább egy király éljen hiába, mint egy nemzet! (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Madarász József: Inkább száz király! Uray Imre: De minthogy nem akarom nagyon sokáig becses türelmüket igénybevenni, csak azt hozom fel, hogy én a magam szempontjából mindig egy dolgot szeretek elintézni, addig, a mig a kitűzött czólhoz el nem érek, attól el nem térek, és magamat félrevezettetni nem engedem. Közgazdasági kérdések vannak most napirenden ? Nincsenek ! Most katonai kérdések vannak napirenden, és itt kell czélt érnünk, közgazdasági kérdésekbe majd akkor megyek bele, ha itt lesznek előttünk. Most pedig ezekkei nem zavartatom magamat, és ettől az ügytől eltérni semmi körülmények közt hajlandó nem vagyok. (Helyeslés a baloldalon.) Erre nézve eszembe jut egy eset, nem valami szép hasonlat, de hiszen, sportszmanek vagyunk mindnyájan. Gyermekkoromban az atyámnak volt két kölyök agara. Kimentem velük egyszer a mezőre agarászni, és ott egy pozicziós nyúlra akadtam. Kíváncsi voltam, mit tud a két agár. Hajtották a nyulat, és már-már elfogták. Akkor a nyúl észrevette, hogy baj van, és nekiszaladt egy másik nyúl vnczkának, Erre felugrott az a másik nyúl, és igy már két nyúl volt az agarak előtt. De nem azt hajtották, a mely fáradt volt. hanem az után szaladtak, a mely még friss erőben volt. A dolognak az lett a vége, hogy a két agár egy dombtetőn megmeredt, az első nyúl is elszaladt, a másik is menekült és nézhetett utána a két agár és én is. (Derültség a baloldalon.) Azt is jeleztem, hogy egy ellenzéki pártnak nem mindig az a hivatása, hogy glaszékeztyüben dolgozzék. Nekünk csak az a kötelességünk, hogy a nemzet jogait semmi körülmények közt ne hagyjuk és arra törekedjünk, hogy a helyzetet, a mennyire lehet, a nemzetre nézve kedvezőbbé tegyük. (Helyeslés a baloldalon.) Engedjenek meg, t. barátaim, tudják, hogy őszinte ember vagyok, ugy is halok meg, és hogyha haragusznak ezért, meg vagyok győződve, hogy pár nap múlva kibékülnek, mert be fogják látni, hogy nekem igazam van. És ha teszem, nem azért teszem, mintha irántuk rossz szívvel volnék, hanem azért, mert nagyon is szeretem őket és szeretem a hazámat. De mikor azt látom, hogy ki-kitör belőlük a régi tüz, mint az iskolásgyermek, csak összekajíja magát, mikor a rektor ránéz, és látom azt, hogy szeretnék azt csinálni, a mit más szabad ember csinál, de mind meg van babonázva: hát erre eszembe jut, hogy hallottam én egyszer, hogy Bécsben a Práterben egy állatszeliditő volt, a ki gyönyörűen tudta az uszkárokat produkálni. (Derültség balfelöl) Rettenetes sok publikuma volt, hanem nem sokáig tartott, mert jött egy másik, a melyik még nagyobb dolgot tudott csinálni. Szatmári Mór: A néppártnak hogy tetszik, hogy szidod a barátaidat! (Zaj balfelöl.) B. Kaas Ivor: Szellemes, azért tetszik, és találó, azért tetszik. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Uray Imre : Megengedi nekem Szatmári Mór barátom, én boldogabb volnék, ha nekem ő tetszene, de nekem az nem tetszik, a mit ő csinál. (Helyeslés és taps balfelöl.) Szatmári Mór: Elég baj! B. Kaas Ivor: A szabadkőműves! Uray Imre: Engem sem szabadkőműves, sem más ember nem dirigál. (Helyeslés balfelöl.) Szatmári Mór: Itt nincs szabadkőműves, itt képviselők vannak! Uray Imre: Bár ne volna egy se, de van elég. (Zaj.) Én látok ennél egy különb mutatványt. Mikor az oroszlán elordítja magát, az egész puszta remeg, minden élő lény meglapul; ott Bécsben pedig ez az állatszeliditő előáll vagy hat ilyen oroszlánnal és abroncsokon ugratja át az oroszlánokat. Ha látom itt ezt a pártot, a melytől félt Bécs, most itt karikákon ugrálni, hát szégyenlem magamat. (Taps balfelöl.) Nekem azzal ne álljon elő senki, hogy a pártegység szent jegyében cselekszenek ők, mert addig fogják azt drótozni, mig szétzüllik ez a gyönyörű pártja Magyarországnak. Én ez ellen küzdöttem és küzdeni fogok ő ellenük is azért, hogy a helyes útra térjenek, hogy védelmezzük meg ezt a nyomorult országot, mikor nem védelmezi senki. (Elénk helyeslés balfelől.) Hát szabad itt tétlenül nézni, hogy a testvérek mint küzdenek ? Szabad azt nézni, hogy ez klerikális? Én csak azt nézem, hogy melyik megy a czél felé, és ha a klerikálisban lesz több hazafiság, a mellett állok, ha önökben, akkor önök mellett. Ez igy nem maradhat. Az urakat nem azért küldte ide a nemzet, hogy hallgassanak, hanem hogy küzdjenek. (Helyeslés bal felöl.) Az utolsó lengyel országgyűlés jut eszembe. (Zajos felkiáltások jobbfelöl: Nekünk is! Nagy zaj a baloldalon.) Lovászy Márton: Muszkák bérenczei voltak azok a lengyel követek. (Nagy zaj.)