Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-381

381. országos ülés WOí január 21-én, csütörtökön. 71 Gr. Tisza István miniszterelnök: Az obstrukczióra vonatkozik ez! (Ugy van! jobb/elől.) Uray Imre: Helyes; ha egy ország odajutott, hogy egy rossz csengetyü kötelétől függ az egész ország helyzete, . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Az obstiukczió'rossz csengetyü. Uray Imre: . . . akkor ez a rendszer rosszabb, mint képzeltük és kötelességünk e rendszer ellen küzdeni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon?) Jeleztem, hogy minden odaadásunk daczára a nemzet exisztencziája attól függ, hogy mi tetszik Bécsben. Függjön azonban egyszer attól is, hogy mi tetszik nekünk, a népnek. (Helyeslés a baloldalon) Gabányi Miklós: Ne paklizzunk! Holló Lajos: Nem birjuk elérni a nyelvünket a huszadik században. Uray Imre: Azzal ijesztenek bennünket, hogy mindent elveszíthetünk. Én erre nézve mondok egyet a t. miniszterelnök urnak. Engem ennek a harcznak a vitelére nemcsak az sarkal, hogy a 67-es alapból mutassam ki, hogy tarthatatlan a nép előtt, a mire nézve napról-napra mutathatok fel bizonyítékokat, hanem még az is vezet, hogy szeretném látni, hogy annak a hatalomnak, a mely Chlopyban azt mondja: soha, mi a végső czólja. Én ennek az alkotmánynak jóformán semmi más hasznát nem veszem, mint azt, hogy a szám szabadon beszélhet. Eladósodott alatta az egész ország, földönfutóvá lett a nép és Amerikába vándorol. Kíváncsi vagyok és szeretném, ha ezt az egész színdarabot lejátszanak. Azt mondják, volt idő, mikor vádoltak bennünket azzal is, hogy forradalomba viszszük a nemzetet. Ugyan kérem, méltóztassék nekem megmondani, hogy van-e olyan észbeli erő, olyan tehetség, a mely ma Magyarországon forradalmat tudna csinálni ? Kivel? Mondjuk, hogy valahol olyan hallatlan az elkeseredés és a hazaszeretet oly módon nyilatkozik meg, hogy valaki forradalomra gondol; méltóztassék azonban nyugodt lenni, én is, társaim is a legelső vonattal ott teremnénk és mi figyelmeztetnők őket: Fiaim, ilyen bolondot ne csináljatok! (Iqaz ! Ugy van! balfelöl.) Nem mi akarjuk a forradalmat, mindig azok a kormányok és uralkodók csinálják azt, a kik a nemzet jogait nem respektálják és a nemzetet elkeserítik. (Igaz! Ugg van! balfelöl.) Egy elégedett, vagy egy elnyomorított nemzetnek, a milyen a magyar, normális viszonyok között eszeágában sincs forradalomra gondolni. Volt nekem egy másik indokom is, a mi kitartásra ösztönzött, Eltekintve attól, hogy a magyar nemzetnek százados hire fellángolt, dicsősége beragyogja az egész világot, látjuk most azt, a mit 35 esztendő alatt nem látott senki, s láttuk fellángolását annak a hazaszeretetnek, mikor ezerszámra jöttek a deputácziók. Azt mondják ugyan, hogy klerikális pénzzel hozták ide őket, (Derültség balfelöl.) én azonban ezt nem tudom, mert sohasem vettem részt egynek a vezetésében sem, tőlem sem jött senki. Szóval: a hazaszeretet fennen lobogott ebben az országban. És mégis mit tapasztalunk ? Az a hazaszeretet ma már megcsappant, pedig én óhajtottam volna látni a nemzet kitartási képességét. Hogyan is láthassam én annak kitartási képességét és hogy vegyem rossz néven a magyar nemzetnek" azt a sajátosságát, hogy nincs kitartása, mikor vezető politikusainkban sincs kitartás, csak a kormánypártban, a mely sohasem csökken a nemzeti jogok odaadásában, vagy pedig azoknak devalválásában, miben a mi vezető politikusaink a kormánypárton mindig elől járnak. (Ugy van! bal felöl.) A miniszterelnök ur múltkori beszédében kijelenti azt, hogy mikor már a Sipkaszorosban minden csendes és Magyarországon is már pihennek a nemzeti ideálok, csodálkozik azon, hogy van még 15, de kicsiny ember, a ki a nemzet ezen ideáljaiért, ezen jogaiért ilyen szerencsétlen körülmények és viszonyok mellett is, harczra készen áll. Köszönöm a miniszterelnök urnak a magam személyére nézve ezt a hallatlan nagy kitüntetését, azt hiszem, a többi is köszöni, mert legalább látja Magyarország népe azt, hogy elhallgathat mindent, de ez a 15 ember résen van, őrt áll és vigyáz a nemzet jogaira, képes érte el is pusztulni, de a nemzet igazait, a nemzet jogait cserbenhagyni nem fogja soha. (Ugy van! balfelöl.) Holló Lajos: Valamicskével többen is vannak, mint tizenöten! Uray Imre: Azt mondja a nóta, hogy kicsiny vagyok én, majd megnövök én. (Derültség balfelől.) Engem is vigasztal az, hogy ennek a tizenöt embernek küzdelme előbb-utóbb a többiekben is felforrasztja a vért és előbb-utóbb ezek sem fogják nézni, hogy ez a tizenöt ember magában küzdjön. Különben is, t. miniszterelnök ur, ha Leonidas azt nézte volna, hogy hányad magával van a perzsa tábor ellen, akkor nem védelmezték volna abban a szorosban halálig az ország érdekeit. Igaz, egy volt a különbség ő köztük és mi köztünk, és ez az, hogy azok elpusztultak, itt pedig az urak pusztulnak el. (Ugy van! balfelöl.) Mindig a dolog öli meg a pártot. Kérnek, rimánkodnak nekünk, hogy hagyjuk őket munkálkodni, Ha én csak egy olyan munkájukat látnám, a mely a nemzetnek előnyére válik, abban a pillanatban leszerelnék. De minden munkájuk, a mit csinálnak, a nemzet romlására vezet. (Ugy van! bal felöl.) Előállanak azzal, hogy 67 óta mennyit haladt az ország. Igaz, csak az a kérdés, hogy milyen tekintetben. Pl. veszem, hogy 67-ben — én ugyan nem vagyok természettudós és nem tudom, milyen gyorsan halad a csiga — de mondjuk, hogy Halasról vagy Kecskemétről megindult volna egy csiga, akkor körülbelül már itt volna. (Derültség balfelöl) Egy nemzet,