Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

64 380. országos ülés 190í január 20-án, szerdán. Üdvös eredménye és tanulsága küzdelmünk­nek az is, hogy ezentúl aligha fog vállalkozni egy kormány Magyarországon komolyan a kor­mány alakítására a nemzet és a nemzeti poli­tika ellen. Ezen tanulságot azonban már ismer­hetjük küzdelmünkből, de mi többet akarunk és én most sem adom fel a reményt, hogy mi küz­delmünk valódi czélját ki fogjuk vivni. (Élénk helyeslés hal/elöl.) Ha ez a remény nem táp­lálna minket, akkor vagy hülyék vagy gonoszak volnánk. Hülyék azért, hogy csak egy szót is vesztegetünk itt akkor, a midőn a sikert nem látjuk biztosítva és gonoszak azért, mert beszé­deinkkel megakasztanók a jóhiszemű politikusok érvényesülését és olyan engedmények megvaló­sítását, a melyeket némelyek vívmányoknak tar­tanak. Mindenki beláthatja, hogy én is a köny­nyebb végét foghatnám a dolognak, ha hazafi­ságom nem azt parancsolná, hony itt beszéljek és helyt álljak. (Ugy van! balfelöl.) Ott ülhet­nék a folyosón és végezhetném privát dolgaimat én is, de nem teszem, mert akkor nem teljesí­teném kötelességemet, hanem mulasztást követ­nék el. (Ugy van! balfelöl.) Erős meggyőződésem, hogy a mit mi teszünk, az nem időpazarlás, hanem mind szükséges, szükséges pedig azért, mert az idő mindennek orvosa. (Ügy van! bal felöl) A Gondviselés akarata az, hogy ezen vita igy folyjék, mert a nemzet érdekében álló dolog, hogy a nemzet mutassa meg Bécscsel szemben is, hogy jogai mellett utolsó leheletéig kitart és igy meglát­hatják Bécsben is, hogy igazán nem lehet Magyarországon 24 óra alatt rendet csinálni és hogy itt nem elég, ha valaki az ostort vagy az akasztófát emlegeti. (Ugy van! balfelöl.) Le­vágathatja a t. miniszterelnök ur a Bakony összes fáit, csináltathat belőlük akasztót, fonat­hat Magyarország minden kenderéből kötelet, de attól senki sem fog megijedni és mindig lesznek férfiak, a kik kötelességüket teljesíteni fogják és helytállanak azért, a mire vállalkoz­tak, (ügy van! balfelöl.) Ezért hiába való az az ijesztgetés, a melyet annak idején emlegettek, de a melynek valóságát elhinni lehetetlen, mert különben nem vállalkozott volna a t. miniszter­elnök ur arra, hogy itt a kormányzást kezébe vegye. Hiszen megmondta tegnap Ugron Gábor t. képviselőtársam, hogy Magyarországon szép szóval könnyebben lehet boldogulni, mint puska­tussal, vagy hetvenkedéssel, mert — hogy az ő primitív példáját ismételjem — a mint egy legény bemegy a csárdába és azt mondja, hogy majd megmutatom én tinektek, hogy milyen legény vagyok, nyomban kidobják, még ki sem mondta a szót. Igy van ez itt is. Én azokat a híreszteléseket, a melyek ebben az irányban szárnyra keltek, nem vagyok képes elhinni, mert a t. miniszterelnök urat egyéb kvalitásai miatt teljesen alkalmasnak tartom arra, hogy vezető poli­tikus legyen. Az őserő megvan a t. miniszterelnök úrban. Épen csak azok a sajátságok és tulaj­donságok nincsenek meg, a melyek pedig az emberi életben a legelsők. Ezek közé tartozik, ha emberi társaságban akarunk megélni, az emberekkel való bánásmód. Különben nincsen szerencsém ismerni a t. miniszterelnök urat, de a kik érintkeznek vele, ezt mondják róla. Azon engedmények között, a melyekről a t. miniszterelnök ur beszélt, van egy végtelenül homályos pont is és ez a katonai büntető­törvénykönyv megalkotása. Erre vonatkozólag a bécsi lapok azt a hírt bocsátották világgá, hogy itt egy nagy konfliktus támadt. A t. miniszter­elnök ur azt mondja, hogy dehogy van konflik­tus, hiszen még csak nem is tudta az álláspont­ját közölni az osztrák minisztériummal, még csak most folynak a minisztériumban a tárgya­lások az elvekre vonatkozólag. Tehát a magyar minisztérium kebelében a magyar nyelv ér­vényesülésére vonatkozólag elvek felett har­czolnak? Hiszen lehet a magyar katonai büntetőtörvénykönyv elvei felett harczolni, meg­engedem, hogy bizonyos azonos elvek szerint kell berendezni az osztrák büntetőtörvények­kel, de azok a viszálykodások nem a ma­gyar minisztérium kebelében kell, hogy fen­forogjanak, hanem a magyar és osztrák minisz­terek között, mert vannak elvek, a melyek vitá­sak lehetnek e tekintetben, pl. a cselekmény minősítésére vonatkozólag és a beszámításra vo­vonatkozólag, valamint az illetékességre vonat­kozólag, a hol azonos elveknek kell lenni az osztrák büntetötörvónynyel, de már a nyelvre vonatkozólag, azt hiszem, hogy nem kell semmi­féle vitatkozás a magyar minisztérium kebelé­ben, itt meg kell egyezni ebben a tekintetben, hiszen itt nem szabad egy vitatkozó szónak se esni arra vonatkozólag, hogy magyar legyen-e a büntető igazságszolgáltatás nyelve. Azért én gyanúsnak tartom ezt a vitatkozást, és azt hiszem, hogy itt megint a bécsi kéz dolgozik. És mégis akad a magyar minisztérium kebelé­ben e»y vagy két miniszter, a ki a társait rá akarja bírni megint, hogy a bécsi álláspont diadalmaskodjék. Rakovszky István t. képviselő­társam azt mondja, hogy neki zálog kell. Ez is arra vonatkozott, hogy ilyen kijelentések, a melyekkel a t. miniszterelnök ur az ő szénáját szárazra akarja vinni, az ő javaslatait meg akarja szavaztatni, ne törjénjenek. Ilyen kijelentésekkel, azt hiszem, hogy ez nem is fog sikerülni a t. miniszterelnök urnak. De ha talán most ezt a két javaslatot törvényre fogja is emelni, majd beáll a nehézség a véderőtörvény alkalmával, a melyeket már a bécsi kormány is mint olyano­kat jelzett, hogy ott feltétlenül le kell számolni a kérdésekkel és ez is egy indok arra vonatko­zólag hogy mi ezt a harczot ne odázzuk el a véderőtörvény megalkotásáig, mert hiszen a véderőtörvény megalkotására a t. hadügyi kor­mánynak 1899 óta volt ideje, nem tette, nem alkotta meg, hanem összekötötte a kérdést azzal a gazdasági konfliktussal, a mely köztünk és

Next

/
Thumbnails
Contents