Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

380, országos ülés 190i január 20-án, szerdán. 65 Ausztria között volt, pedig nem tartozik oda, de ezzel is egy junktimot akartunk csinálni. Összekötöttük azzal a kérdéssel. Ausztriában a 14. §. alapján megcsinálták állandóan és évenkint, pedig benne van az 1867. évi XII. törvény 25. § ában, a melyre ma is hivatkozott Rakovszky István t. képviselőtársam, hogy a másik államban is megkívánja a magyar állam a teljes alkotmányosságot. Abban a szóban, hogy teljes alkotmányosság, benne van az, hogy semmiféle Nothparagraf vagy szükségrendelet nem érvényes; mert az nem tekinthető teljesen 'alkotmányosnak. Ugyanazért én azt a négy esztendőt, a mit mi kénytelenek vagyunk eltölteni, provizóriumnak tekintem; mert Ausztriában nincs alkotmányosság és a 14. §. alapján határozzák meg azt, ajmihez pedig a 67-ki törvények alapján joguk nincs. (Ugy van ! balfelöl.) Mi tehát nem várunk a véderőtörvény megalkotásáig, mert annak nincs semmiféle határideje. Eddig sem tartottak még meg semmiféle határidőt. Csak azóta is, a mióta én képviselő vagyok, évenkint ugy a trónbeszédben, mint a hadügyminiszter beszédében is mindig meg volt igérve az, hogy ebben az esztendőben terjesztik elő a katonai büntetőtörvényt és még a mai napig is Pitreich beszéde szerint ugy áll a dolog, hogy arra nincs kilátás, mert még nincsenek készen vele. Ily körülmények közt ne méltóztassék előállani azzal, hogy a hadseregbe az ideiglenességet nem szabad behozni, hogy annak egyöntetűségére, egységességére vigyázni kell. Megdöntötték ezt az egységességet és egyöntetűséget Ausztriában, midőn külön önállólag hivták be ott az ujonczokat, mig minálunk csak a póttartalékosokat hivták be. Hogy többet vagy kevesebbet-e, azt nem tudjuk. Azután nálunk nem eresztik haza a hároméves katonákat még a kiszolgált három éven túl sem; odaát pedig hazaeresztették őket. Ennélfogva nem mi döntöttük meg az egységességet és az egyöntetűséget, hanem megdöntötte azt a hadügyi kormány, mert a hadügyi kormány képes inkább feláldozni a hadsereg egyöntetűségét és egységességét, de a magyar nyelv behozatalát nem engedi meg, hanem makacsul ellenzi azt. Ily körülmények közt ne méltóztassanak csodálkozni azon, hogy ha a másik részről is makacsságot tapasztalnak. (Ugy van! balfélöl.) Midőn gróf Tisza István miniszterelnök ur a kilenczes bizottság programmja alapján elvállalta a kormányt, volt neki ideje megbeszélni a közös kormánynyal ezeket a dolgokat és meg lehetett volna strikte állapítani, fixirozni, sőt még törvénybe is lehetett volna iktatni ezeket a feltételeket és akkor nem állott volna elő az a helyzet, a melyben ma vagyunk. Hogyan kívánhatja a miniszterelnök ur, hogy mi minden biztosíték nélkül higyjünk a hadügyi kormánynak, midőn még a 67-es törvényeket is máskép értelmezik Bécsben a hadügyi kormánynál, sőt még az osztrák delegáczióban is el akarják azt KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXII. KÖTET. ferdíteni. Hát ha most igy járnak el, midőn ezen katonai javaslatok nincsenek tető alatt, mi lesz akkor, mikor a javaslatok törvényerőre emelkednek ? Az fog történni, a mi történt eddig. Ugron Gábor: Semmit sem tettek 36 esztendő alatt! Molnár Jenő: A mi a Boszniában lévő magyar csapatokban előforduló szökéseket és öngyilkosságokat illeti, ezekről határozati javaslatomban azért kértem egy külön kimutatás előterjesztését, hogy legyen valami kimutatás kezünkben egyrészt arról, hogy tényleg mennyi magyar csapat van Boszniában elhelyezve és hogy másrészről megtudjuk, vájjon a fegyelem szigorúsága, vagy a terepviszonyok miatt fordul-e elő az a sok öngyilkosság és az a sok szökés? Magyarországon körülbelül tudjuk az itteni viszonyokat. Az a baka könnyebben viseli el itt helyzetét, mert idehaza van. Mi nem fogjuk oly szigorú mórtékkel mérni azt a.kimutatást, de lesz nekünk és a honvédelmi miniszter urnak egy tájékoztató képünk arra nézve, hogy jövőre miként kellene a csapatokat Boszniában elhelyezni, hogy a lakosság mely rétegeiből kik alkalmasok arra, hogy helyőrségi szolgálatot teljesítsenek? Az az óhaj, hogy a megajánlott ujoncz arra fordíttassák, a mire megajánlottuk, hogy azok a költségek, a miket a quóta arányában fizetünk a hadsereg fentartására, valami módon visszajöjjenek országunkba, nem talál meghallgatásra. Azért a dolog megy a régi kerékvágásban és az ujonczokat, a melyeket a magyar állam biztonságának fentartására szavazunk meg, kivezénylik pl. az Ausztriában elhelyezett katonai iskolákba szolgáknak, csizmatisztitóknak, ugy, hogy egész légiója a katonáknak van Magyarország területén kívül teljesen alárendelt szolgálatban. Pedig azt még elszivlelhetnék, ha a magyar intelligenczia gyermekei Magyarországon magyar tisztektől tanulnának, itt még könnyebben szolgálnának, de ha teljesen idegen érdekben, idegen állam alattvalóinak a mi pénzünk egy részének felhasználásával tartunk fenn katonai iskolákat, ez nagyon helytelen. Adatokat mondhatok, hogy Ausztriában egyes fegyvernemek oktatására vannak iskolák, 'a melyekből Magyarországon egy sincs. Pedig ha Ausztriában egy iskolában egy ezred van oktatás alatt, legalább lenne Magyarországon egy zászlóalj. De a mint emiitettem, a korneuburgi vasúti ezredben — amilyen Magyarországon nincs — németül nevelnek és ebből Magyarországnak semmi előnye, gyermekeinket, a kik akarnának is ott szolgálni, nem látják szívesen. Már voltam szerencsés erre nézve a t. miniszter úrhoz kérdést intézni, de nem. kaptam választ arra, hogy igaz-e, hogy ott animozitással vannak a magyarok iránt? Vegyük pl. a bécsi Terézia-Akadémiát. Ott el van helyezve 104 háziszolga, 63 közkatona, (Halljuk! a haloldalon.) 9 őrmester, 220 ember9