Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

380. országos ülés 1904 január 20-án, szerdán. 57 mint önálló állani volt képviselve. (Igás! a baloldalon.) T. képviselőház! Hiszen harez folyik itt, mert az osztrákok még jobban ki akarják terjeszteni a felségjogokat. Es e házban is vannak olyanok, a kik kevésnek tartják most is 6 Felsége jogait. Hiszen a monarchikus államforma az egész földkerekségen nem erősödött meg annyira, mint Ausztria-Magyarországon. Ha sorra veszszük az összes államokat, látjuk, hogy pl. Angliában a királynak csak formális joga van, pedig a király nemzeti király, ellenben a törvényhozásnak óriási nagy joga van a Felséggel szemben. Belgiumban a királyi hatalom már úgyszólván pictus masculus. Spanyolországban is gyöngül a monarchikus forma, Francziaországban eltörölték, szóval Ausztria-Magyarország 1867 óta a helyett, hogy az önállósághoz jutott volna közelebb, minden törvényes intézkedésével odairányul, hogy a királyi hatalmat, a királyi trónt erősítse. Minden intézkedésünk, a melyet erre vonatkozólag törvényhozásilag is hoztunk, erre törekszik, igy pl. a főrendiház összeállítása is. Hogy van összeállítva a főrendiház? A kormánytól függő emberek neveztetnek ki oda, a Tisza-féle törvény biztosította a kormánynak a nagy befolyást a törvényhozásban, pedig a főrendiházban azonkívül is a koronától függő emberek vannak, grófok, hitbizományok birtokosai stb., a püspökök, a kik a királyi adomány folytán jutnak állásukba, ezek mind függő helyzetben vannak a koronával szemben. Már most 35 éven keresztül mindig erősítjük a királyi hatalmat és a törvényhozásnak azt a másik faktorát a mi rovásunkra erősítjük; természetes, hogy a mikor ily nagy életbevágó kérdés lép előtérbe, gyengébbnek mutatkozik a nemzet, és minden hatalmat, a mely rendelkezésre áll, a törvényhozás másik faktora kezébe juttatnak. T. képviselőház! A kérdés, a melyet most vitatunk, az, hogy ajánljuk meg az ujonczokat. Megajánlanám, hogyha ez a kontingens oly hadsereg számára kéretnék, a mely a mi nemzeti hadseregünk volna, a mely hadsereg hivatva volna a mi állami biztonságunkat, az állam tekintélyét a külfölddel szemben képviselni, vagy hogyha a hadsereg oly kormány vezetése alatt állana, a mely különösen birná bizalmunkat. De minthogy sem az egyik, sem a másik nincs meg, a kormány, a mely arra vállalkozott, hogy az ujonczok megajánlását a képviselőháztól kérje, nem birja bizalmunkat, magam részéről az ujoncz megajánlási törvényjavaslatot nem szavazom meg. (Helyeslés a baloldalon.) Ha a mostani kormány kormányra jutásának történetét nézzük, látjuk, hogy a kormány a bukásának csiráját már akkor hordta magában, a mikor a miniszterelnök még miniszterelnök sem volt, hanem egyszerű képviselő. Akkor pedig, a mikor a túlsó oldalról tavaly februárKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXII. KÖTET. ban azt a beszédet tartotta, a melyre majd leszek szerencsés visszatérni, az a beszéd egy aulikus, nemzetietlen beszéd volt, melyben erős filippikával akarta megmagyarázni, hogy menynyire szükséges akkor az ujonczfelemelés, a mely az ország határainak és a nagyhatalmi állásnak megvédésére szükséges. A véderő-bizottságban az akkori honvédelmi miniszter ur sugdosással adta tudtára az ellenzéki képviselőknek, hogy nyilvánosan nem mondhatja meg, hogy mennyire szükséges az ujonczlétszámfelemelés, de meg kell adni, mert itt óriási veszedelem forog fenn. És mi történt? Nem adtuk meg a felemelt ujonczjutalékot, nem adtuk meg még a rendest sem, és azért az emberek ép ugy lélegzőnek, mint azelőtt, a halak is ugy mozognak a vízben, azután az ország gazdaságilag sem pusztult el, szóval az, a mit az akkori honvédelmi miniszter ur sugdosott, minden lehetett, csak az nem, a mi arról győzhette volna meg a képviselőket, hogy tényleg szükség van az ujímezjutalék felemelésére. Akkor a mostani miniszterelnök ur mint képviselő el akarta velünk minden áron hitetni, hogy ő is tudja, milyen imminens szükség van az ujonczjutalék felemelésére. Széll Kálmán akkori miniszterelnök a passzív rezisztencziát hangoztatta, pedig én egy beszédem alkalmával, melyet a tavaszszal mondtam, már akkor figyelmeztettem a t. miniszterelnök urat, hogy ne számítson arra, hogy ezen patikában — az ellenzékre mutatva — többé az ő sebeire irt vagy orvosságot talál. Arra számított, hogy innen kapja az orvosságot, pedig mérget kapott, és ez okozta az ő bukását, a mint fogja minden miniszterelnök bukását okozni, mert lehetetlen az ellenzékkel együtt egy pártpolitikát csinálni és együtt kormányozni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Mert lehet az ellenféllel békét kötni, azt ón nem tagadom, de az ellenféllel győzelmet akarni aratni, ez lehetetlen, ezt én még sehol sem hallottam, ezt akarja Tisza István miniszterelnök ur megkísérelni, de a mint látszik, lehetetlent akar, a mit a politikában ugy hívnak, hogy macchiavellizmus. Ha nem fog czélt érni, ne rójja fel ezt az obstrukcziónak, hanem annak a lehetetlen programúinak, a melylyel jött. Milyen programmal jött ide a t. miniszterelnök ur? Azt mondta, hogy ő erőszakkal is rendet akar itt csinálni. Hallottam, hogy akasztófával, meg kötéllel is, de ezt nem ismételte itt a miniszterelnök ur. A mikor valaki ilyen programmal jön és arra vállalkozik, hogy az ellenzéket lehetetlenné tegye, akkor miért panaszkodik, hogy mi gáncsot vetünk neki és nem szavazzuk meg a javaslatot, hogy nem adunk neki módot arra, hogy igéretét beválthassa? Hát hiszen én elismerem, hogy már most nemcsak azért folyik a harcz, hogy a magyar nyelv érvényesülésére vonatkozólag nekünk intézményes biztosítékaink legyenek, hanem kénytelemk vagyunk most már Tisza István miniszterelnök 8