Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-380

360. országos ülés 190í január 20-án, szerdán, 53 ter ur teszi, hogy t. i. a katonai állások a nyelvismereteik szerint is arra képes katonatisztekkel lesznek betöltve, ez egészen elfogadható. Hanem az nagyon veszedelmes lenne, hogyha ily módon egy politikailag és nemzetileg különvált katonatiszti kar alakíttatnék. Hanem ha a magyar nyelvnek nagyobb tekintetbevétele mint közjogi posztulátum magyaráztatik és arra akarnák használni, hogy egy nemzeti állampolgárság vitessék be a hadseregbe, ez ellen tiltakozni kell.« Továbbá ezeket mondja (olvassa): »A mi pedig a magyar nyelv nagyobb tekintetbevételét a katonai oktatásnál illeti, akkor, ha ugyanily elbánás a többi nyelvekre is alkalmaztatik, ez ellen semmi kifogásunk nem lehet; de leghatározottabban tagadásba kell vennem, hogy Magyarországnak közjogi állása a monarchiának keretében . . . Ugron Gábor: Itt van a disznóság! (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Örökké használják ezt a gyűlölt szót. (Zaj.) Rakovszky István: . . . im Kamen der Monarchie, a monarchia keretében, ilyen nyelvi privilégiumok megadására katonai dolgokban feljogosítana.« (Zaj balfelöl.) Tehát szerinte Magyarország közjogi állása a monarchiában arra nem használtathatik fel, hogy a magyar nyelv iránt táplált kívánalmai, jogai, melyeket a törvény sehol sem rontott le, megadassanak. 8 most kérdem Polónyi Géza t. képviselő urat. megnyugszik-e azon nyilatkozatokban, állja-e a kongruencziát a t. miniszterelnök ur nyilatkozata és azon nézetek között, a melyeket az osztrák delegáczióban a hadügyminiszter hozzájárulásával, annak tiltakozása nélkül gr. Schönborn, Derschatta és maga a hadügyminiszter is hangoztatott ? (Igaz! TJgy van ! balfelöl.) T. képviselőház! Most áttérek magára a Derschatta-féle rezoluczióra. Én magyar fordításban fogom felolvasni, bár kezeimnél van a német eredeti, de szó szerint lefordítottam. Dr. Derschatta rezolucziója a következőleg szól (olvassa): »A birodalmi tanács delegácziója azon jogi meggyőződésének ad kifejezést, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok alaptörvényeinek rendelkezései szerint minden kétely felett áll, hogy az összes hadsereg vezényletére, vezérletére és belszervezetére vonatkozó rendelkezések az uralkodót illető kizárólagos személyes felségjog, melyet a felelős kormány közreműködése nélkül érvényesít és melyre nézve azon általános elvek, melyek a törvényhozó tényezők közreműködésére vonatkoznak, alkalmazást nem nyernek.* Ezzel szemben itt van az 1867: XII. törvény czikk 11. §-a, a mely ekként szól (olvassa): »0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézenclőnek ismertetik el.« Szemben Derschatta ur deklarácziójával, a melyet elfogadott az osztrák delegáczió, ismét itt állok szentesitett törvénynyel, a mely kimondja, hogy az összes hadseregre nézve a felségjog alkotmányos fejedelmi jog. De ha még ezt a tágabb magyarázatot nem fogadnám is el, akkor is minden kételyt kizáró dolog az, hogy a magyar hadseregre nézve, a mely az összes hadseregnek kiegészítő részét képezi, más felségjog, mint alkotmányos felségjog nincs. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ugyanezen az állásponton van a t. szabadelvű párt programmjának 8. pontja, a melyet, a mint mondottam, a szabadelvű pártnak ide behozni nem szabad. Visontai Soma: Az Andrássy-féle indítvány ! Rakovszky István: Ez nem Andrássy féle indítvány. De Derschatta polemizál a 8. pont ellen, a midőn felállítja azt az okoskodást, hogy a katonai felségjog két részre oszlik. Az első a főparancsnoki hatalom, a mely kizárólagos személyi hatalom, a melyben benne van az organizáczióra vonatkozó hatalom, a nyelvkérdésre vonatkozó hatalom, a vezérletre és vezényletre vonatkozó hatalom, A másik a kormányzati hatalom, a hadügyre nézve, az ujonczozás, a védtörvény stb,, a melyre az alkotmányos kezelést megengedi. A főparancsnoki hatalmat, a melyben benne van az organizáczióra, a nyelvkérdésre, a vezényletre és vezérletre vonatkozó intézkedés, abszolúte és kizárólag — mondja Derschatta — fenn kell tartani a hadsereg közössége érdekében egyesegyedül a fejedelemnek. Ezzel ellenkezik a t. miniszterelnök urnak november 18-iki beszéde, a hol ezen 8. pontnak magyarázatát adja, a hol egészen helyesen hivatkozik a 67-iki törvényre, és ezt a nézetét kifejti és ezt az álláspontot megvédi. Ilyen körülmények között hogy lehet azt állítani, hogy a t. miniszterelnök ur és Pitreich beszéde között megvan a teljes kongruenczia ? Ezt én véges eszemmel felfogni nem tudom. T. képviselőház! Nagyon különös, hogy mikor Derschatta ezt a rezolucziót beterjeszti, hivatkozik a t. hadügyminiszter úrra is. A t. hadügyminiszter segítségére jött Derschattának, a midőn a legfelsőbb haduri jog tartalmáról és természetéről ekként nyilatkozik: »A háború természete és művészete jogi respektálását követeli és nagyon ritkán maradna ezek megsértése büntetlenül. Ősrégi azon tapasztalat és arra, a mit én értek, megvan a találó kifejezés: legfelsőbb hadúr. A háborúk természetében mélyen meg van indokolva a legfelsőbb hadúr szerepe és senki se ámítsa magát azon veszedelmek felett, melyek felidéztetnek, ha ennek értelme és a mi abból a hadügyre vonatkozik, rázkódtatásoknak van kitéve.« A mikor tehát Derschatta a felségjogokat, a haduri jogokat ekként formulázza, akkor Pitreich hadügyminiszter a hadúr természetét akként klarifikálja és akként irja körül, hogy