Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-380
380. országos ülés 190 í január 20-án, szerdán. 51 nyos jogai ellenében: akkor Pitreich visszabókolt, szépen megköszönte ezt és nem volt egyetlen szava sem neki, sem a többi közös minisztereknek, sem az osztrák minisztereknek, hogy ezt a támadást a kiegyezési törvény ellen visszaverjék, a helyzetet tisztázzák, klarifikálják, és a mi igazságos és valódi jogainkat és törvényeinket megvédjék ezen támadások ellen. De most már a bizonyítás terére lépek arra nézve, hogy a t. miniszterelnök ur között és a t. szabadelvű párt között, valamint Pitreich közös hadügyminiszter felfogása között lehetetlen, hogy az egyértelműség, egyöntetűség és teljes kongruencia meglegyen. (Halljak! Halljuk! balfelöl.) Mert Pitreich közös hadügyminiszter ur az 1867 : XII. t.-cz. 11. és 12. §-a ellen vét akkor, mikor a hadsereg tradicziójáról szól és azt mondja: a hadsereg tradicziója régi, szerencsés és szerencsétlen hosszú történet alapjából fejlődött ki, és kicsúcsosodik, kidomborodik a Reglementben. S mikor arról szól, hogy a hadseregnek sem politikai, sem nemzetiségi tradicziókkal nem szabad birnia, azt mondja: (olvassa.) »Az osztrák hadsereg egy néphadsereg, sem német, sem magyar, sem cseh, sem lengyel stb., hanem közös hadsereg.« T. képviselőház! Pitreich hadügyminiszter ur ezen vakmerő állításával szemben a törvénykönyv van a kezemben.(Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Rakovszky István: Az 1867 : XII. törvényczikk 11. és 12. (/ §-át olvasom fel. A 11. §. így szól (olvassa): »0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezényletére, vezérletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el.« A 12. §. pedig igy szól (olvassa): »De a magyar hadseregnek időnkinti kiegészítése« stb., tehát ismét magyar hadseregről szól egy szentesített ^törvény. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldálon.) És ezzel szemben azt mondja Pitreich hadügyminiszter, hogy nem létezik sem német, sem magyar, sem lengyel, sem cseh, hanem létezik egy közös hadsereg. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Nekem ahhoz semmi közöm, van-e német hadsereg, van-e cseh hadsereg, van-e lengyel hadsereg, de a mikor én a 67-es alapon állok, mikor ezt az alapot védem és látom ennek a 67-es törvénynek 11. és 12. §-ait, akkor én látok egy, maga ő Felsége által szentesitett olyan törvényt, a melyben a »magyar hadsereg« benfoglaltatik. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldálon.) Gabänyí Miklős: Csakhogy ez a törvény Pitreichnek smarn! (Felkiáltások a szélsöbaloldálon : Meg a többségnek is! Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Rakovszky István: T. képviselőház! De Pitreich urnak felfogásai ellentétben állanak a szabadelvű párt programmjának 8, pontjával, a mely azt mondja, hogy (olvassa): »a hadsereg vezérleti, vezényleti és szolgálati nyelvére nézve fennálló jelenlegi állapot ő Felségének 1867-ben elismert alkotmányos fejedelmi jogai alapján tartatott fenn.« Tehát alkotmányos jogok alapján tartatott fenn. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldálon.) Alkotmányos jogokat fejleszteni, változtatni, megszüntetni, alkotmányos módon lehet. Tehát mindent alkotmányos módon kell tenni. (Elénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldálon.) Ezzel szemben Pitreich ur a következőleg nyilatkozik. Engedelmet kérek, németül olvasom fel szavait, hogy ne legyen legkevésbbé sem kétely a szavaknak kongrueneziája és hitelessége tekintetében. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Eine einheitliche Kommandó- und Dienstsprache ist nicht nur zweckmässig, sondern absolut nothwendig.« Azaz egy egységes szolgálati és vezérleti nyelv nemcsak hasznos, hanem abszolúte, feltétlenül, kizárólag szükséges is. Aztán tovább megy, és itten én már nem tudom, honnan veszi közjogi tudását; mert boldogult gr, Andrássy Gyula és Deák Ferencz beszédeiből olyan dolgokat állit, a melyeket azok legalaposabb ismerői tanúsága szerint sem találtak benne, azt állítván, hogy mindakettő lándzsát tört az egységes szolgálati és vezérleti nyelv érdekében. Azt mondja, hogy nagyon nehéz lenne, ha a véletlennek adatnék át a monarchia közös védelmének biztonsága, mikor a közös hadsereg a különféle szolgálati nyelvek folytán két vagy több seregre oszlanék. Tehát magyar hadseregre nem oszolhatik soha; a magyar hadsereg, a melyet az egész hadsereg kiegészítő részének nevez a törvény, nem exisztálhat soha; mert abban a perczben, melyben a magyar vezényleti nyelvet behoznák, a mely pedig legelső és legkönnyebben felismerhető ismerve annak, hogy magyar hadsereg létezik, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldálon) abban a perczben ezen összes hadsereg nem léteznék, hanem lenne két hadsereg. A végén pedig azt mondja: akárhogy történik, s akármi történik, annak a katonatisztnek pedig a szolgálati nyelvet, hogyha katonatiszt akar lenni, okvetlenül meg kell tanulnia. Miután pedig az ő nézete szerint a szolgálati nyelv csak a német lehet, tehát a magyar nyelvre nézve hozott rezoluczió és elfogadott határozatok semmit sem érnek és az a megnyugvás, a mely a t. függetlenségi pártban Ui-alkodik, most már tökéletesen felesleges és érthetetlen. (Ugy van! Helyeslés balfelöl.) Ellentétben van Pitreich hadügyminiszter urnak beszéde a szabadelvű párt katonai programmjának 4. pontjával. Azt mondom, ellentétben van, mert meg vagyok győződve róla, a t. szabadelvű párt komolyan veszi a programmját, meg is akarja védeni és érvényesíteni akarja
