Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-379

379. országos ülés 190->i január 19-én, kedden. 43 szén elkészült«. Tehát hol van? (ügy van! balfelöl.) »Es még a jelen hó folyamán fog a magyar és osztrák kormánynak kellő tanulmányozás és tárgyalás végett megküldetni,« Azt hiszem, még senki sem látta ezt a bűnvádi perrendtartást itt Magyarországon. Ausztriában a közös hadügyminisztériumban már nagyon is ismerik, sőt olyan kritikát mondanak róla, hogy az előreveti már a fényét, de szerintünk, sajnos, csak az árnyékát veti előre. (Ugy van! balfelöl.) Azt mondja továbbá: » Remélem, hogy a vonatkozó törvényjavaslat még a folyó évben benyújtható lesz.« Tudomásom szerint ma 1904. január 17-ike van! (Élénk derültség jobb felöl. Felkiáltásod: 19-ike!) Hát 19-ikef Nekem is szabad egyszer lapsus linguaet csinálni, ha a miniszterelnök ur csinál! Igaz, hogy elhibáztam, de én csak két nappal maradtam a kalendárium mögött, de a t. kormány egy egész esztendővel elmaradt. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Továbbá: » Ebben a tervezetben a modern jogtudomány által a bűnvádi perrendtartásra helyesnek elismert elvek: szóbeliség, közvetlenség, vád, védelem, nyilvánosság, felebbezés és semmiségi panasz érvényesülnek azon határokig, melyeken a katonai fegyelemnek és az igazságszolgáltatásnak a katonaságnál okvetlenül szükséges gyorsasága érdekében túlmenni nem lehet.« Ehhez a ponthoz csak azt akarom hozzátenni, hogy igaz, hogy a katonai fegyelem bizonyos szigorúbb formákat követel, mint a czivilis, de itt megint a kardinális kérdés a nyelv kérdése, mert hiába van ott a nyilvánosság, az a jelenlévő ember nem beszélhet bele a vádlott ügyébe, a ki, ha a nyelvet nem érti. nem is védheti magát. Nyilvánosságnál pedig elsősorban eminens kérdés az, hogy igazság legyen. Azt mondja továbbá: » Egyelőre csak az alaki katonai büntetőjog, a katonai bűnvádi eljárás áll közeli kilátásban.« Ez a közeli kilátás igen messzelátás volt, mert nem látunk belőle semmit. »Hogy az anyagi büntetőjog, a katonai büntetőtörvénykönyv is reformra szorul, ez igaz. Kétségtelen, hogy ennek előkészítésére is nagy súly leend fektetve. De előre jelzem, hogy ezen reform megvalósítása tekintetében nagy nehézséget képez az, hogy a magyar, horvát sziavon és az osztrák polgári büntetőtörvénykönyvek is még az alapelvekre nézve is egymástól jelentékenyen elütök, holott a katonai büntetőtörvénynek a nem katonai bűncselekmények tekintetében egyeznie kellene a polgári törvényekkel.« Az, hogy egy magyar katona milyen ezredben szolgál, nézetem szerint mellékes kell, hogy legyen, mert azt magyar illetőségétől senki meg nem foszthatja és igy tehát felette a magyar törvény szerint kell ítéletet mondani. A harmadik pont, az, a mi olyan nagyon sérelmes Bécsben. (Olvassa): »A katonai bíróságok tárgyalási nyelvére nézve az eddigi megállapodások szerint az czéloztatik, hogy az uj katonai büntető perrendtartásban az mondatik ki, miként a katonai bíróságok tárgyalási nyelve ugyanaz, mint a véderő illetőségének szolgálati nyelve.« Ez nesze semmi, fogd meg jól. Fából csinált vaskarika. A miniszterelnök ur nyilatkozik, Körber ur kontranyilatkozik, a miniszterelnök ur kitanítja előkelően a magyar közjogra, és azután jön Pitreich: ha ezek történnek, akkor hiába czéloztatik ilyesmi, megmarad a régi módszer, hogy a szolgálati nyelven lesz a bíráskodás és attól az embertől, a vádlottól, elvonják azt az egyszerű jogát is, hogy védekezzék, mert nem is érti a tárgyalást. Nagyon sajnálom, hogy e rövid pár perczben nem tudtam mindazokat a fontos okokat kifejteni, a melyek talán a túloldalon ülő t. képviselőtársaimat is meggyőzhették volna, hogy bizony jő lenne, ha ezt a javaslatot ők sem szavaznák meg, mégis bátor vagyok a következő határozati javaslatot felolvasni és felolvasás után a fó'terembiztos urnak átadni. (Olvassa): »Határozati javaslat. Miután köztudomású az, hogy tekintélyes nagyságú az az öszszeg, mely magyar családok, magyar hatóságok és magyar városok által adatott a katonai intézőség rendelkezésére, hogy azon összegből kizárólag magyar ifjak nyerjenek oktatást, és miután az előbbeni honvédelmi miniszter a véderő-bizottságot Udvary Perencznek 1903 Julius 8-án e bizottságban a magyar nevelőintézetek alapítványi helyeinek élvezetére tett kérdésére azzal nyugtatta meg, hogy a közös hadügyminiszterrel folytatott tárgyalások után megállapittatott, miszerint 35 alapítvány és pedig részint neveltetési, részint segélyezési és jutalmazási czélt szolgáló alapítványok, a melyeknek összértéke 2 millió koronára rug, a jövőben a magyar honvédelmi miniszter ur rendelkezése alá fognak bocsáttatni, ennélfogva utasítja a képviselőház a honvédelmi minisztert: terjeszsze be a képviselőház elé azon módozatokat, a melyek mellett a magyar ifjak ezen 35 alapítványi hely élvezetéhez juthatnak.« T. képviselőház ! Ezt a határozati javaslatot kötelességszerüleg most azért terjesztem elő, mert nem akarom a t. ház türelmét tovább igénybevenni. Végül még csak azon kérdésekre nézve, a melyek tekintetében előbb a honvédelmi miniszter urat felkértem arra, hogy adandó alkalommal legyen szíves azokra szintén nyilatkozni, és quasi az általa követendő irányzatot megjelölni s a melyekre a volt honvédelmi miniszter ur már nyilatkozott, hozzá kell fűznöm még azt is, hogy módom volt megtudni, miszerint még a XVIII. századból vannak olyan alapítványok, a melyeket magyar családok, magyar hatóságok és magyar városok tettek abból a czélból, hogy abban kizárólagosan magyar családok fiai részesüljenek, hogy, a mint itt irva van, abból ezek neveltessenek. A volt miniszter ur