Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-379
38 H19. országos ülés 190í január 19-én, kedden. mint midőn egy eret metszünk fel és mindig csak kifelé megy a vér, elvégre is el fog vérezni a nemzet, (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Hova kell ezt visszavezetni ? Most, mikor az ujonczmegajánlásról szólok, bírálatom tárgyává fogom tenni, az azzal összefüggő gazdasági kérdéseket, illetőleg egészen röviden át fogok térni a katonaság felszerelésére, a mely, bár külsőség, mégis igen fontos része a kérdésnek. Mily sok százezer forint folyna vissza az adófizető magyar gazdák kezébe, ba a katonai gazdasági vezetőség foglalkoznék Bácskának és vidékének kendertermelésével! Annak a katonának először is kenyérzsákra, Brodsack-ra van szüksége, azután meg arra a sok febér rubára, nyári, kukoricza nadrágra, kitlire, a mivel az Augmentationsmagazinok tele vannak. Mennyi kendert emészt ez fel! Nem egy tősgyökeres magyar képviselő emiitette ezt fel legelőször, banem maga József császár, a ki rájött, bogy Bácskában búza belyett négyszer értékesebb kendert tadnak termelni, a mely az orosz és olasz kenderrel egyenrangú kvalitású. így vélte már József császár az adózóképességet emelhetni, mert világos, hogy az adókivető bizottság igy négyszer annyi adót vethetne ki, A mellett a katonák sokkal jobb minőséget kapnának, mint hogyha a külföldi olcsó zsákkendert használják fel. De bogy annak a vidéknek joga is volna e kérdés bírálatát kívánni, azt bizonyítja, hogy a mikor József császár az emiitett körülményre rájött, egy internaczionális szakitási próbát rendelt el Fiumében, a melyre a világ minden néven nevezendő kendertermelői megjelentek, mert aspiráltak arra, hogy a katonai gazdasági kezelőségtől a hasznot lehetőleg megint ne Magyarország kapja, Az eredmény az volt, hogy a magyar kender Hallotta a versenyt a manilai kenderrel. A manilai kenderre ugyan ráfogják, hogy az, kereskedelmi nyelven szólva, prima primissima kvalitás, de ez nem igaz, hanem egyszerűen divat; a bácskai kender épen olyan jó, jobb mint az orosz és jobb, mint az olasz. Sajnos azonban, a katonai felszerelésnek ez a fontos gazdasági kihatású kérdése megbukott. Következtek a napóleoni háborúk, azok során elhanyagoltattak. Azt hiszem azonban, hogy a katonai gazdasági vezetőség, ha mi ilyen dolgokra figyelmeztetjük és ba a földmivelésügyi miniszter ur is foglalkozik ezzel a kérdéssel, meg fogja nekünk adni azt a rekompenzácziót, a melyre feltétlen jogunk van. Itt van egy másik kérdés is. A dolgok tömkelegéből csak kettőt akarok kiemelni. A monarchia hadserege lóállományának ápolása természetszerűleg az ipar támogatásával jár, mert bizonyos orvosszerekre és gyógyszerekre van szükségünk. Itt van egy ilyféle világhírű gyár közel Pöstyénbez, de a hadsereg nem annak a gyártmányait szerezi be, hanem a Kwizdaféle fluidümot, holott a pöstyéní gyár Parisban, Londonban, mindenütt a világon aranyérmekkél tüntettetett ki. Ezért a fluidumért évente óriási összeg megy ki a külföldre. Pedig méltóztassék meggondolni, ha saját adófizető polgárainkat nem istápoljuk, bogy fizessék akkor azok az adót? Hiszen akkor bogy kívánhatjuk, hogy könnyen viselje el a vér- és pénzáldozatot? (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ott van azután a hadserég ellátása. Hány millió és millió pléhdobozban hever az' osztrákmagyar monarchia ugy szárazföldi, mint tengeri haderejének raktáraiban a hus- és leveskonzerv? Ha ezt bírálat tárgyává méltóztatnak tenni, azt fogják látni, bogy ez a készítmény megint csak bécsi gyárakból kerül elő oroszlánrészében, holott épen saját hadfiaival szemben, a magyarral szemben kellene a katonaságnak igazságosan' eljárnia. Ott van pl. Rohonczon egy hatalmas elsőrangú ilyen gyár, a mint tudom, magyar gyár; utána jártam a dolognak, s az nagyon minimális mértékben kapja a szállítást. Talán ártana annak a gyárnak, ha abban 300 magyar munkással több lenne? Ártana az, ha 300 munkással több ember ott ehetne, ott költene, adót fizetne ? Nem. Ez a pénz most oroszlánrészében kimegy Ausztriába, viszont a mi lakosaink kivonulnak Ausztriába, hogy kenyerüket ott keressék, igaz, de ott is költsék el. T. ké pviselőkáz ! Ezek olyan kérdések, hogy kötelességem, mint a véderőbizottság ez idő szerinti tagjának, mindezekkel foglalkozni. (Kálijuk ! HalljuJc /) T. képviselőház! Áttérek röviden arra a kérdésre, a mely ezt az országot tulajdonképen lángba borította. (HalljuJc! Halljuk!) Hiszen minden zűrzavarnak, a mely a politikai életben, a képviselőház tanácstermében, vagy künn előfordult, a nyelvkérdés az oka. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez a tengelye annak a keréknek, a melyet mi, az ellenzék szívesen tolnánk, de ha a hatalmon lévő t. kormánypárt ezt a kereket négyszögletessé teszi, hogyan menjen az előre ? Hogyan lehet képzelni azt, t. ház, hogy ba egy nemzetnek ősi joga megvan arra, bogy azzal a nyelvvel éljen fegyveres erejében is, mint a gazdasági életben, akkor ezt elérni ne tudja és erre még a jövőben se legyen garancziája? Legalább a törvénymagyarázatokból, a melyeket Pitreich ur a monarchia másik részében a delegáczióban elmondott, ez tűnik ki. Hiszen, ha az ember figyelemmel kiséri a dolgokat, látja, hogy nálunk a képviselőházban az ellenzék egyes megnyilatkozásaira Tisza István miniszterelnök ur részben sikerülten, részben talán nem egészen kielégítően felelve, lehetőleg mindig azon az ügyes mesgyén mozog, hogy bennünket magyarokat megnyugtasson, hogy hiszen majd lesz, majd lesz, majd talán lesz. Hogy magyarázzák ezt Ausztriában ? (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.)
