Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-379

379 országos ülés 1904- január jy-én, kedden. 37 dúlt, hogy egy fiatal szegény menyecske nemcsak egyedül múlt ki. Ki kommandirozta ezeket? Talán a felebbvaló, talán az obstrukczió ? Nem, hanem egy tanító. Pedig annak nem volna szabad előfordulnia, hogy egy főszolgabíró átadja a kommandót a tanítónak, hogy az ilyen erővel befolyásolja a választás esélyeit. Ennek az egy momentumnak olyan hatása van arra az egész vidékre, hogy még ha minden egyes katonát nemzetiségi ruhába öltöztetnének is és azok fizetnének nekünk, nem pedig a mi millióinkat vennék el, ott azon a vidéken a katonánkkal szemben szimpátiát kelteni hosszú időn át nem lesz lehetséges. (TJgy van! balfelöl.) Ezt megemlíteni szükségesnek tartottam annak indokolásául, hogy én, a ki természetesem belátom, hogy kell katona, olyan katonákat kívánok, a kik ezeréves múlton alapuló hazafias érzelmeinkből kifolyólag a nemzeti érzelmeknek megfelelnek. Én, aki ott jártam lent Baranyában és Tolnában, magam tapasztaltam és hallottam, hogy ez helyes kívánság. (Lgy van! balfelölj Áttérek most arra, hogy egy kissé megvilágítsam ennek a kérdésnek politikai részét is. (Halljuk,! Halljuk!) A miniszterelnök ur múltkori beszédében megemlíti, hogy nyilvános gyülekezéseknél micsoda irányban és micsoda módon van joga a hatóságnak közbelépni. A mi alkotmányos életünknek egyik legerősebb alapköve az, sőt ezen épült fel minden, hogy a szólásszabadság, a nép akaratának és nézetének megnyilvánulása, korlátozva ne legyen, mert ebből fejlődik ki a politikai meggyőződés, akármelyik irányban, akármelyik párton, a mely végre reasszumálódik a képviselőházban, a hol ezen javaslatot vagy megszavazzák, vagy pedig elvetik. A miniszterelnök ur a legutóbbi napokban egyik beszédében kifejtette, hogy ott, a hol szocziális népgyűlésekről van szó, illetve a hol ennek előízét a hatóság már érzi, az előbbeni rendszert megszünteti és egyszerűen egy ujabb rendszert állapit meg, vagy helyesebben mondva, azt a régi, a helytelen és a Bach-korszakba visszamenő rendszert lépteti életbe, hogy először bejelentendő a népgyűlés és azután adható meg csak az engedély. Miért? Azért, hogy bizonyos vármegyékben, a hol talán 8—10 vagy 15 év előtt szocziális mozgalom ütötte fel fejét, a hol talán még a vagyonbiztonság sem volt egészen garantirozva, ilyen néplázitások ne történjenek. .azonban mit látunk? Azt, hogy ugyanezt a a formulát átviszik a képviselőválasztási campagnera is. Igaz, t. képviselőház, hogy a t. miniszterelnök ur beszédének második részében — sajnálom, hogy nem találom meg, mert hogy egészen pontosan idézzek, szerettem volna szószerint felolvasni — mondom, beszédének második részében azt fejezi ki, hogy ezen intézkedés nem tévesztendő össze a képviseló'választási campagne alatt megkívántató szólásszabadság irányításával; sőt garancziát nyújtott az ellenzéknek, hogy hiszen ez utóbbira nézve is van módjuk appellálni. Hát kérem az ilyen birtokon kívül való appellatórium, a mikor már a választást befolyásolták, semmit sem ér. Aztán a miniszterelnök ur azt is mondotta, hogy az igazság megkívánja, hogy az ügyek ismerete nélkül korai bírálatot ne mondjon, nehogy korán ítélve, igazságtalan legyen. (Egy hang a jobboldalon: TJgy is van!) De, t. képviselőház, még sem helyes, hogy a mai politikai irányzat mellett a kormány ilyen utat mintegy már előre egyenget magának. Mert mire czéloz ezzel? Nem czéloz, t. képviselőház, másra, mint egyszerűen arra, hogy az a nép, a mely abban a fegyveres erőben igy is, ugy is valami felsőbb dolgot lát, mintegy megrettentessék. (Igaz! Ugy van! a néppárton és a szélsőbal oldalon.) Hiszen mi, a kiket, sajnos, a mai politikai viszonyok választásokba kergetnek, jól tudjuk, hogy menynyire túllépik a határt — hogy ugy fejezzem ki magamat — a szabályzatokat minden néven nevezendő módon ezét a jó fegyveres erők és mennyire másként élnek velük, mint élni szabad volna. (Igaz! TJgy van! a szélsobáloldalon.) így tehát ez az u. n. rendeletkikérés, engedélymegadás, appelíátorium stb. szorosan összefügg azzal, hogy mi félünk a t. kormánynak olyan erőt megszavazni, a melylyel aztán künn a választási campagneban akarnak velünk szemben igazságtalanok lenni. (Helyeslés a szélsobáloldalon.) T. ház! Olyan körülmény ez, a melyről sokat lehetne beszélni. Nagyon lehetne ezt indokolni a legkisebb izében is a tapasztalat utján. De minek? Hisz ez köztudomású dolog. Legutóbb is a t. ház abba a kellemetlen helyzetbe került, hogy egy választásról, a szerdahelyi vitézkedésről, távirati utón kellett ide jelentést küldetni. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Miképen legyen tehát a népre bizalomkeltő, a mikor ilyet lát? Hogy lehet kívánni bizalmat ettől a néptől, mikor az antipátiát beléje csepegtetik, mint a jó borba az eczetet, és hogy lehessen megkívánni egy ellenzéki képviselőtől, habár az 87-es alapon áll is, hogy a mai viszonyok mellett ilyen törvényjavaslatot megszavazzon ? (Igaz! TJgy van! a néppárton és a szélsőbaloldalon.) De, t. képviselőház, más kérdésekről van itt szó. A hadseregtől, a mely kell, hogy szeme, gyöngye és féltett kincse legyen a nemzetnek, sokat is kell elvárnunk. Egy nemzet, a mely száz milliókat áldoz, a melv véradót ad, mint a magyar nemzet, vár is attól a hadseregtől bizonyos rekompenzácziót. Ez természetes dolog. (Ugy van! Ugy van! a néppárton és a szélsobáloldalon.) Mert ha a hadsereg és a nemzet között nem olyan czirkulativ viszony áll fenn a magyar állam nemzeti, gazdasági és kulturális viszonya tekintetében, mint a hogy az egyik csepp vér az emberi testben a másikkal van viszonyban, hanem hogyha oly viszony létezik,