Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-392

360 3Ü2. országos ülés 190b márczius 3-án, csütörtökön. B. Kaas Ivor: Mikor? (Felkiáltások a jobboldalon: Várjon! Türelem!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Jusson eszünkbe . . . B. Kaas Ivor: Talán Chlopy? (Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek! Lengyel Zoltán : Ha akkor elhallgattatott volna a kishitűség, soha sem lett volna eredmény. Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, szíveskedjenek csendben lenni és tartózkodjanak a közbeszólásoktól. Lengyel Zoltán : Ha kishitűek lettünk volna . . . (Nagy zaj a jobboldalon; felkiáltások: Hatszor hallottuk már!) Elnök: Polónyi Géza képviselő urat is meghallgatták, és meg kell hallgatni mindenkit; tessék ellenérvekkel küzdeni, ezt irja elő a parlamentarizmus, de a beszédet folytonos közbeszólásokkal zavarni, ez nem felel meg sem a parlamentarizmusnak, sem a házszabályoknak. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ne zavarják, kérem, a tanácskozást! Gr. Tisza István miniszterelnök: Jusson eszünkbe, mily általános volt a gyanú, hogy itt kézelfogható eredményt, igazi reformokat a jog terén nem lehet elérni, hogy itt az igéret beváltása szemfényvesztésszerü lesz, ós derizórius csekélységekkel akarják majd a beváltást megvalósítani, és hasonlítsuk össze az eredményt, a mely eléretett ezekkel a baljóslatú híresztelésekkel. (Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Semmi eredmény! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Vegyük fontolóra, hogy a lefolyt előzmények után, melyek oly közel hoztak nemzetet és királyt a krízishez, (Zaj és derültség a bal- és a szélsobaloldalon. Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) igenis, nagyon közel hozták, most ezen események után épen a közös hadseregre vonatkozó összes kérdésekben mily nyilt, lojális és szabad szellem mutatkozik az egész téren, (Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) mily uj felfogás, a mely itt csakugyan mindazt meg akarja valósítani, a mi az 1867 : XII. törvény alapján a magyar nemzet jogosult czéljainak, törekvéseinek megfelelően megvalósítandó. Igaz, t. ház, mindazok a pontok, a melyekre a szabadelvű párt és a kormány magát kötelezte, még nem valósittattak meg, nem is lehetett ily rövid idő alatt megvalósítani, de a mi megvalósíttatott, azt becsületesen, lojálisán valósítottuk meg. (Igaz! Ugy van! tapsa jobboldalon.) A tett ígéretek teljes beváltása sok tekintetben a kilátásba helyezett reformok gazdagításával és kiterjesztésével történt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ily körülmények közt lássuk mi tovább is indokoltnak e meddő küzdelem folytatását, a melynek romboló hatása ma már az egész területen mutatkozik? (Zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Az egész világon!) Romboló hatása az egész világon nem mutatkozik, mert hiszen, fájdalom, sokkal kisebb pont vagyunk, semhogy az egész világ megérezze, de az a hatása, hogy lerombolja a magyar nemzetnek nehéz munkával épített politikai jó hírnevét, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) a magyar nemzet politikai belátásába, érettségébe, tettre kész hazafiságába vetett hitet az egész világon, ez a hatása^ megvan. (Elénk helyeslés és taps jobbfelöl.) És ha az ember az önök elvakult működésének ezt a hatását látja és tapasztalja, higyjék meg nekem, nehéz dolog uralkodni a hazafiúi elkeseredésen, a mely kitör az emberből. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De hát nézzünk körül itt benn az ors: ágban. Én nem akarok arról a rengeteg szenvedésről ismét és ismét beszélni, a mit a társadalom érdekelt tagjainak ok nélkül és haszon nélkül okoztak. (Zaj balfelöl.) Rosenberg Gyula: Ezen nem lehet röhögni! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... arról a szenvedésről, a minek a négy évre visszatartott katonák és a behivott póttartalékosok ki vannak téve, azon tízszeres szenvedésről, a mit azon szerencsétlen áldozatok fognak érezni, a kiket az önök izgató szavai az ellenszegülésbe kergettek. {Igaz! Ugy van! jobbfelöl) Polónyi Géza : Ez nekünk szól ? (Derültség balfelöl. Felkiáltások jobbfelöl: Az obstrukeziőnak!) Ugron Gábor: Polónyinak felel. Gr. Tisza István miniszterelnök: Hát van értelme ós szüksége (

ennek a közbeszólásnak ? Polónyi Géza: Én azt tudom, hogy nekem válaszol a miniszterelnök ur. Gr. Tisza István miniszterelnök: Alapos tévedés, kérem; a legkisebb gondom is nagyobb annál. Megmondtam a képviselő urnak, hogy nem fogok válaszolni a beszédjére. Én már rég jeleztem, hogy már áttértem beszédem tulajdonképeni tárgyára. Mindaz a szenvedés, a mely ezeket a szerencsétlen áldozatokat érni fogja, a képviselő urakra száll vissza. De nézzük meg ez ország általános viszonyait. Hát azt hiszik a képviselő urak, hogy a társadalom nem fog érzékeny veszteséget szenvedni és azt hiszik önök, hogy a társadalom gazdasági és pénzügyi érdekein nem ütnek érzékeny csorbát az által, hogy az adók behajtása egy esztendőnél hosszabb idő óta szünetel? B. Kaas Ivor: Megszavaztuk volna! Miért nem vették elő? Miért nem kapcsolták ki? (Zaj jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök : A képviselő urat kérem, hogy közbeszólási lázát kapcsolja ki, és teljeBitse azt az elementáris kötelességet, hogy a szónokot hallgassa meg. (Helyeslés jobbfelöl.) Mondom, a kormány kötelezettséget vállalt az irányban, hogy, a mennyire csak az állam pénzügyeire való tekintet engedi, kimélettel fog eljárni a felgyűlt adótartozások behajtása körül, de ennek a kíméletnek az állam pénzügyi helyzete természetszerű határokat fog