Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-392
392. országos ülés i90k- márczius 3-án, csütörtökön. 361 szabni, és bármily kímélettel járjunk is el, érzékenyen fogja sújtani és nehezen elviselhető következményekkel fog járni a társadalom széles rétegeire nézve a felgyülemlett adótartozások behajtása. Ez az a nemzeti politika, a melyet a képviselő urak követnek! (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De az anyagi kár mellett ott van az erkölcsi kár, a melyet okoznak. Nézzenek körül az országban; nézzék meg. micsoda agitácziókra igyekeznek kihasználni azt a tényt, hogy nem ujonczoznak és adót nem hajtanak be. Nézzék meg, kik azok, a kik odamennek a néphez és azt mondják: látjátok, uj világ van, nem kell adót fizetni, nem kell ujonczot adni! Ez a népbolonditás, a melyre a siker alajpjait a képviselő urak obstrukcziója rakta le, {Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) már eddig is szomorú következményekkel járt; már eddig is számosan vannak, a kik börtönben ülnek ezen szerencsétlen elbolonditás következtében. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Hazafiak!) Hála Istennek, legkevésbbé magyarok voltak eddig, . . . B. Kaas Ivor : Bileken ! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... mert a magyar népet mégis bajosabb elbolonditani; ez a legjobb akarat mellett sem sikerül teljesen; fájdalom azonban, különösen a román és szerblakta vidékeken nagy méreteket ölt az az agitáczió, mely ebből táplálkozik, (Nagy zaj a balés a szélsőbaloldalon,) Eitner Zsigmond: A főbirák basáskodásából! Gr. Tisza István miniszterelnök:. . . a mely hitelre azért talál, mert arra hivatkozhatnak, hogy ime, láthatjátok, nem kell adót fizetni, nem kell ujonczot állítani. Mondom, ha azután széles köröket mételyez meg ez a mozgalom, és ha azután ismét sok ezren lesznek, kik keserves tapasztalatok árán fognak meggyőződni, hogy elámittattak, ez ismét oly felelőség les/, ez ismét oly nemzeti vívmány lesz, melynek összes következményeit a t. képviselő urak fogják viselni. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon) Közönyösen veszik a képviselő urak azt a tényt, hogy egy év óta jóformán már ex-lex állapotban vagyunk s hogy ez a tény alapjában ingatja meg a törvények iránti tisztelet érzetét, hogy ez a tény hozzászoktatja az egész magyar közvéleményt, hozzászoktat bennünket is ahhoz, hogy tnltegyük magunkat a törvények intézkedésén. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Nem kell őt szoktatni; benne van a vérében! Gr. Tisza István miniszterelnök: Kérem szépen, nekem egy alázatos kérdésem van Kubik képviselő úrhoz. Kubik Béla: Tessék! Gr. Tisza István miniszterelnök: Méltóztatott-e napidijait felvenni? Kubik Béla: Igen, felvettem. Gr. Tisza István miniszterelnök: Akkor méltóztatott törvénytelenül eljárni! (Hosszantartó zajos derültség, éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: A czivillístát kiadták-e? Elnök (csenget); Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Az egészen más dolog. Hellebronth Géza: Hányféle fizetést szed fel a miniszterelnök ur? (Nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Gr. Tisza István miniszterelnök: Kérem, tessék kitalálni, hányat veszek fel! (Zaj a szélsöbaloldalon.) A különbség csak az, hogy Kubik Béla képviselő ur nekem szemrehányást tett, hogy én törvénytelenséget követek el; azért kérdeztem tőle, hogy ugyanazt a törvénytelenséget, a melyet én elkövetek, nem követi-e ő is el? (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Nagy zaj a széhöbaloldalon.) Kubik Béla: Én nem ezt mondtam! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Annál jobb! Tisztázva van a dolog. (Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Én senkinek nem teszek szemrehányást azért, hogy képviselői illetményeit, vagy bármi más állami járulékát felveszi; én csak konstatálom azt, hogy a ki ezt teszi, nincs jogosítva a kormányt megtámadni azért, hogy törvényes felhataln.azás nélkül teljesít kiadásokat. (Folytonos nagy zaj balfelöl.) Eitner Zsigmond: Mondjon ott egyet, hogy ki nem vette fel. (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: De azt azután van jogom mondani, (Folytonos zaj balfelöl. Elnök csenget.) és én hiszem, hogy ebben a t. ház legtöbb tagja igazat fog nekem adni, hogy maga az a tény, hogy a viszonyok kényszerűségénél fogva hozzászokunk ahhoz, hogy napról-napra sértsük a közjog kardinális intézkedéseit, maga ez a tény sajnálatos dolog, mert elfásul a közvélemény ezen kérdések iránt, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és majd hozzáférhető lesz a törvénysértéshez olyankor is, mikor annak nincsenek meg azok a kivételes indokai. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez is nemzeti politika, a mely nemzeti politikának gyümölcsei legyenek a képviselő urakéi. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) És most, t. ház, midőn ennek a nemzetnek annyi érdeke volna megóvandó, kielégítendő és felkarolandó, most, midőn összes közviszonyaink és közállapotaink terén annyi sürgős teendő van, most, midőn a nemzeti politika minden téren, az egész vonalon oly parancsolólag köveKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXII. KÖTET. 46
