Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-392

392. országos ülés íí>Oí m járhat ez a közös hadsereg tisztikarában okvetlenül megkívántató bajtársi jó viszony és az intézmény iránti teljes odaadásnak rovására; meg kell találni az összhangot és meg is fogja találni az összhangot a tisztikar a maga osztrák vagy magyar hazafiúi érzései, kívánalmai és a közös intézmény iránti kötelezettségeinek odaadó teljesítése közt. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És vegyük már most hozzá, t. ház, azokat a kijelentéseket, a melyek a delegáczióban a közös hadügyminiszter részéről történtek, s a melyeknek következménye volt azután a gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam által beadott határozati javaslat elfogadása, Ha most tisztán katonai czélszerüségi szempontokból is kívánatosnak mutatkozik az, hogy a hadsereg egyes ezredeiben a nyelvi különbségek lehetőleg kis térre szoríttassanak és a hadseregben a nyelvkérdés lehetőleg kis komplikácziót okozzon, és ennek folytán tisztán katonai szempontokból is előnyösnek mutatkozik a magyar nyelvnek alkalmazása olyan katonákkal szemben, a kik, ha eredetükre nézve nem magyar születésűek is, de a magyar nyelvet teljesen bírják; és ha most elképzeljük azt, hogy ezen elfogadott határozati javaslat keresztül vitetik a hadseregben és keresztülvitetik igazán és akkor, a midőn a ma gyár ezredek tisztikara túlnyomó nagy részben igazán magyar tisztekből fog állani: akkor itt ismét egy óriási lépés történt előre, mert itt a hadsereg ismét beleilleszkedik a magyar nemzeti politikának szerves egészébe és szolgálja a magyar nemzeti politikának czéljait ott, a hol azok az intézmény keretén belül és az intézmény egyéb czéljaival összeköttetésben szolgálhatók. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Bocsánatot kérek, ha mi elértük azt, hogy a magyar ezredek tisztikara lehetőleg kizárólag magyar legyen, ha elértük azt, hogy a magyarul tudó legénységgel az érintkezés magyar nyelven történjék : én azt hiszem, hogy a magyar nemzeti politikának a gyakorlati életbe vágó ezéljai terén sokkal, de sokkal nagyobb eredményt értünk el, mint a minőt elérnénk a magyar vezénynyelv megvalósításával. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a bál- és a szélsöbaloldalon ) Polónyi Géza: Eat már Lukács ur sem hiszi el. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Engem sokkal közelebbről érintene az, ha egy érvet vagy egy czáfolatot hallanék, mint, ismétlem, a műderültségnek ilyen kitöréseit. (Mozgás a balés a szélsöbaloldalon. Zaj.) Nagyon kérem a képviselő urakat, gondolják meg, hogy mindaz, a mit itt felsoroltam és elmondtam, tényleg az élő valóságban fokozza, növeli azt az erőt, a mit a magyarság a hadseregben képvisel, hatalmasabbá, erősebbé, mélyrehatóbbá teszi a magyarság érvényesülését a hadseregben; maga a magyar vezénynyelv pedig semmi egyéb, mint egy sereg kifejezésnek gépies betanulása. (Mozgás és zaj árczius 3-án, csütörtökön. 359 a bal- és a szélsöbaloldalon. Igaz!' JJgy van! jobbfelöl. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Kérem, ha ez kevesebb, hát miért nem adják meg ? (Zaj balfelöl. Elnök csenget Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Rákosi Viktor: Ugy van! Ha olyan kevés, adják meg! (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Abból a szempontból, hogy a nemzetnek tényleges erejét a hadseregben fokozza, nagyon kevés; abból a szempontból, hogy a hadseregnek vezetését háború esetében és veszély pillanatában komplikálja, lehet nagyon sok; de mindenesetre ismétlem és kihívom állításommal szemben a kritikát, hogy azok az intézkedések, a melyeket mi javaslunk és a melyeket javarészben megtettünk, a magyar nemzetnek erejét a hadseregben fokozni fogják. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Azok a jelszavak pedig, a melyekért a t. képviselő urak ezt a nagy harczot még tovább erőltetik, egyszerűen külső mázt húznak reá a hadseregre a nélkül, hogy anak belső konzisztencziáját biztosítanák. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Hasonlítsuk össze a mai helyzetet a közelmúlttal. Idézzük fel lelkünkben azokat a sötét aggodalmakat, a melyek, mondhatom, talán mindnyájunk kehlét csak alig egy félévvel ezelőtt áthatották, a teljes bizonytalanságnak azt a képét, a melyben az ország jövőjét láttuk! Jusson eszünkbe, milyen kishitűség volt akkor széles körökben, jusson eszünkbe . . . (Zaj és mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem értettem a közbeszólást; különben hogyha érteném, sem igen felelnék rá. (Helyeslés a jobboldalon.) Igyekezni fogok kötelességemet teljesíteni, igyekezni fogok álláspontomat kifejteni és idokolni ugy, a hogy az jogom és kötelességem. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nem akarom ismételni, a mit az imént mondottam; azok a képviselő urak, a kik az ily viselkedés által ebben a házban a tanácskozást megakadályozni akarják, tulajdonítsák maguknak, ha viselkedésüket elitélik. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Helyeslés a jobboldalon.) Hellebronth Géza: Sokszor hallottuk. Gr. Tisza István miniszterelnök: Minthogy sokszor teszik, sokszor is hallják talán, bár a világért sem elég sokszor. (Derültség és helyeslés jobbfelöl, Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a t. képviselő urakat, tegyék lehetővé a nyugodt tanácskozást. Gr. Tisza István miniszterelnök: Gondoljunk vissza arra az időre, a melyről megemlékeztem, jusson eszünkbe az általános kishitűség .. .