Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-392

358 392. országos ülés líJOí márczius 3-án, csütörtökön. kifejezést adtam azon meggyőződésemnek, hogy itt még nagyon sok a teendő, s hogy különösen a nevelésügy terén, különösen a tisztképzés, a magyar tisztekben mutatkozó hiány orvoslása terén igen sok tenni való van. (TTgy van! TJgy van ! a jobboldalon) Az a programm tehát, a melynek megoldására barátaimmal együtt vállalkoztam, az én eddig kifejtett meggyőződésemmel nemcsak ellentétben nem áll, de azzal teljes összhangban is van. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) És, t. képviselőház, most, mintegy négy hónappal a kormány megalakulása után, abban a helyzetben vagyunk, hogy a nevelésügy terén történtekről csakugyan teljes képet mutathatunk be a t. képviselőháznak. Áz alapítványi helyekre vonatkozólag benyújtott törvényjavaslat intézményszerüleg biztosítja azt, hogy annyi magyar ifjú képeztessék ki tisztté, a mennyi a tiszti hiánynak aránylag rövid idő alatt való betöltésére elegendő, és a mennyi biztosítani fogja azt, hogy a magyar tiszteknek számaránya a legénységi számaránynak állandóan meg fog felelni a jövőben. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A katonai képzőintézetek tantervénél beállott nagymérvű változások pedig biztosítják azt, hogy az összes magyar honosok kiképzése akként fog történni, hogy ott a magyar nyelv alapos tudása és az ismeretek nagy részének magyar nyelven való elsajátítása kötelezőleg kimondassék, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) a mi által elérjük azt, hogy gyökeresen megváltozik azon, mostan sok jogos kritikának és aggodalomnak alapjául szolgáló állapot, miszerint azok, a kik zsenge korukban katonai tisztképző-intézetekbe jutnak, kikapcsoltatnak a nemzeti kultúrából és sok tekintetben elvesznek a magyar kultúra számára, de ellenkezőleg, a tisztképző-intézetek magyarosító hatást fognak gyakorolni a magyar honpolgárok gyermekeinek azon nagy számára, a kik alig, vagy épen nem bírják a magyar nyelvet. (Éljenzés a jobboldalon.) És, t. képviselőház, a gyakorlati életben a jónál mindig lehet jobbat találni, az eredményt keveselni mindig lehet; de méltóztassanak meggondolni azt, hogy a ki a tisztképző-intézetekbe mint magyar honpolgár bejut, annak tanulmányai nagy részét magyar nyelven kell teljesítenie és a vizsgát is magyar nyelven kell letennie. Méltóztassanak meggondolni azt, hogy a magyar ifjak tömegesen fognak beözönleni e nevelőintézetekbe és az ország határain belül lévő nevelőintézetek tanítványainak túlnyomó nagy része magyar lesz. Méltóztassanak továbbá azt is meggondolni, hogy már a tannyelv által is feltétlenül szükségessé tétetik az is, hogy a tanári karnak igen tetemes része magyar lesz, hogy tehát azok a tisztek, a kik ezen ifjak nevelésével foglalkozni fognak, legalább nagy részben magyarok lesznek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, ezen momentumok egybevetéséből minden kételyt kizárólag meg lehet állapitani azt, hogy most már az a magyar elem, a melyet a hadsereg tisztképző-intézeteibe befogad, elforgácsolódni, elveszni a magyarság részére nem fog; ellenkezőleg, egy olyan erős falankszot fog képezni, a mely a magyar hazafiságot, a magyar nemzet katonai erényeit, a magyar nemzet eredeti tulajdonságait fogja bevinni a hadsereg körébe. (Éljenzés a jobboldalon.) És, t. ház, nem veszedelem ez, nem hátrány ez a hadseregre nézve; a világért sem, ellenkezőleg, határozottan, kizárólag és tisztán katonai szempontokból is csak előnynyel járhat először azért, mert gazdagítja a tisztikarnak összes szellemi és erkölcsi erejét, ha abban a magyar faj a maga nagy tulajdonaival is teljes mértékben érvényesül, másodszor fokozza a hadsereg harczképességét az által, hogy a legénység és a tisztikar között szorosabb fajbeli és érzelmi egység jön létre, (Élénk helyeslés a, jobboldalon) a mely a megpróbáltatások napjaiban mindig csak az illető hadsereg harczképességének előnyére fog válni. (Helyeslés a jobboldalon.) És végül javára szolgál a hadseregnek azért is, mert csakis ez a körülmény teremti meg a közös hadsereg és a magyar társadalom között a felfogásoknak, az érzelmeknek, a rokonszenveknek, a kölcsönös személyi összeköttetéseknek azon szálait, a melyek által azután a hadsereg is csakugyan otthon érezheti magát a mi körünkben és erőt meríthet a magyar nemzetnek rokonszenvéből, támogatásából, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) a mi tehát érdeke magának a hadseregnek is; de egyúttal a magyar nemzet is csak akkor érezheti magát nemcsak jogilag, nemcsak törvényileg, de az élő valóságban is a hadsereg egyik társtulajdonosának. Az a dolog természetéből folyik, hogy ma a közös hadsereg tisztikarának túlnyomó nagy része az osztrák társadalomhoz tartozik személyi vonatkozásainál fogva, és itt van az a pont, a melynél én a társadalom és a hadsereg közti viszonyról beszélek, és én azt hiszem, hogy ezen a helyzeten csak az által fogunk segíthetni, és ez által segit maga az élet, ha felneveljük a tiszteknek olyan nagy tömegét, a mely ismét rokoni összeköttetéseinél, származásánál, faji eredeténél, egyéni tulajdonainál fogva a magyar társadalom körébe^ tartozik. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) És én azt hiszem, hogy, a mint azon tisztek, a kik az osztrák társadalom tagjai, azért testestől-lelkestől szolgálhatják teljes odaadással a közös hadsereg intézményének keretében azon nagy czélokat, a melyeknek szolgálatára a hadsereg rendelve van, épen ugy lesz ez a tisztikar azon részére nézve is, a mint van ma is, mert kisebb számban ma is vannak, a kiknek faji eredetük, személyi, rokoni összeköttetéseik, érzelmi világuk őket a magyar társadalommal hozza szorosabb kapcsolatba. Teljességgel nem