Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-392

392. országos ülés 190í márczius 3-án, csütörtökön. 357 képzés és a nevelés ügyét illetőleg. (Halljuk! Halljuk!) Talán szükségessé teszi ezt maga az a körülmény is, hogy a delegáczióban csonka kép állhatott még csak a közvélemény előtt, hiszen ezt a képet az alapítványi helyekre vonatkozólag itt benyújtott javaslat egészítette ki. A. szabadelvű párt a maga egész hadügyi programmjában a dolog természeténél fogva a közös hadsereg intézményéből indult ki, a melynek ez a párt ugy, mint ennek előde, a Deákpárt 1867 óta híve volt; híve meggyőződésből, azért, mert a közös védelem legczélszerübb és leghatékonyabb eszközéhez, a közös hadsereg intézményéhez ragaszkodik. Polónyi Géza: A 67-es törvényben máskép vnn! Gr. Tisza István miniszterelnök: Hiába beszélnek az urak arról akármit, hogy a 67-es törvényben ez a szó » közös hadsereg« nem fordul eló', mert engedelmet kérek, az 1867-iki törvények terminilogiá ja szerint van egy egész hadsereg, ennek az egész hadseregnek kiegészítő része a magyar hadsereg. Ez az egész hadsereg, a melyben a magyar hadsereg, mint annak kiegészítő része, benne van, egységes vezérlettel, vezénylettel és belszervezettel bir. Engedelmet kérek, egy ekképen körülirt hadseregre azután az a kifejezés, hogy »közös hadsereg«, teljesen ráillik. Használta Deák Ferencz is, Andrássy Gyula is számtalanszor (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Helytelenül!) és csak most, 30 esztendő múlva jut eszükbe a képviselő uraknak, hogy a »közös hadsereg* kifejezést ellentétbe állítsák a 67-es törvénynyel. Polónyi Géza: Folyton tiltakoztunk ellene. (Zaj.) B. Kaas Ivor: A bihari pontokban nem volt benne az önálló magyar hadsereg ? (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Vizet neki!) Menjen a Dunába, ott van viz elég. {Elénk derültség.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Á bihari pontokban igenis benne volt az önálló hadsereg. A bihari pontok nyilt támadást képeztek a 67-es kiegyezés ellen. Ma sincs az ellen semmi kifogásom, hogy bárkit, a kit meggyőződése odavezet, nyíltan, őszintén intézzen támadást a 67-es kiegyezés ellen, csak ne akarjon a 67-es kiegyezésbe belemagyarázni olyasmit, a mi benne nincs. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj bal felöl.) Mondom, mi a közös hadsereg intézményéhez ragaszkodunk, s ragaszkodunk a 67-es politika azon nagy alapgondolatához is, hogy a hadsereg szervezete és vezénylete körül ne bolygassuk meg a létező jogállapotokat, ne vigyük megütközésre azokat az ellentéteket, a melyek annyi súrlódásnak képezték a múltban alapját, hanem, elismerve ő Felségének alkotmányos fejedelmi jogait ugy, a mint azok a magyar közjogban kifejlődtek . . . Ugron Gábor: Melyiket? Hogy német nyelvet hozzon ? Olyan nincs! Gabányi Miklós: Hogy a vezényleti nyelv felségjog! (Zoj a bal- és a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök:. .. elismerve ő Felségének alkotmányos fejedelmi jogait, ugy, hogy azok a magyar közjog fejlődése során kifejlődtek és gyakoroltattak . . . Ugron Gábor: A törvényben vannak! Holló Lajos: Visszaéltek vele! Most tűrjük meg! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... ne zavarjuk meg a nemzet és korona közti teljes összhangot. Ugron Gábor: Világosítsák fel a királyt, ne vezessék félre! Ne hitessék el vele, hogy nem létező jogai vannak! (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt máirég tudom, hogy a képviselő urak olyan gyengének érzik ügyüket, hogy máskép, mint a megvitatás lehetetlenné tételével nem remélnek czélt érni. (Nagy zaj és élénk ellenmondások balfelöl. Elnök csenget.) Nemcsak a parlamentarizmust, nemcsak a házszabályt sérti, hanem a nemzet ellen követ el merényletet ki lehetetlenné teszi itt a diskussziót, a ki el akarja venni a többségnek szólásszabadságát. (Ugy van ! Vay van! a. jobboldalon. Zajos ellenmondások bal felöl.) Igenis, majd beszélni fogunk a szólásszabadságról, majd meg fogjuk kérdezni az urakat, hogy szabad-e, joguk van-e önöknek a szólásszabadság mellett beszélni, a kiknek egész itteni viselkedése merénylet a szólásszabadság ellen. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zajos ellenmondások a bal- és a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Hát, mondom, a mi egész reformakcziónk kiindulási pontja volt: ragaszkodás a közös hadsereg intézményéhez és ragaszkodás azon viszonyokkoz, azon helyzethez, melyek az 1867: XII. törvényczikkben körülírt fejedelmi jogok gyakorlását illetőleg kifejlődtek. De ezen az alapon igenis láttunk munkakört magunk előtt, ezen az alapon láttunk nagy feladatokat, a melyeket a nemzet és a hadsereg érdekében is megoldani lehet^ sőt szükséges. És, t. képviselőház, bár én nem szeretem a t. ház idejét személyes természetű megjegyzésekkel elfoglalni, de mégis legyen szabad azt az egyet megjegyeznem, hogy ón, igaz, mindig ellene voltam a hadsereg kérdéseiben folytatott harcznak és agitácziónak, mert mindig azt tartottam, hogy egy ilyen harcz és egy ilyen agitáczió több kárt okoz a nemzet erdekeinek, mint a minő haszonnal kecsegtet. (Elénk ellenmondások és zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) És itt hivatkozom azon nyilatkozatokra, a melyeket ugy a házban, mint a delegáczióban, mióta e testületnek tagja vagyok, a hadsereg kérdésében tettem. Én mindig