Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-392
350 392. országos ülés 19Qk márczius 3-án, csütörtökön. memorandumról tisztelettel tartozik megemlékezni mindenki, mert kétségtelen és való, hogy a nemzeti ügy fejlődésének és magának a nemzeti vívmányok kérdésének az lökést, még pedig nemzeti irányban való egészséges és tiszteletreméltó lökést adott. (Helyesléseié a szélsőbaloldalon.) Ámde, t. képviselőház, ez a memorandum indÍ8zkréczió folytán napfényre került. Ebben a közzétett memorandumban hiányzott a nemzeti vezérleti és vezényleti nyelvre vonatkozó kérdésnek felemlítése. Idők folyamán azután köztudomású lett, hogy ebben a memorandumban már benne volt, mi? Az, hogy a nemzeti vezérleti és vezényleti nyelv is olyan dolog, a melynek előbb-utóbb meg kell valósulnia. (Helyeslések a szélsöbáioldalon.) Hogy miért maradt ki ez a memorandumból, az^ iránt ellentétes verziók vannak közöttünk. Én pl. ugy emlékszem, hogy nem is maradt ki a memorandumból, csak nem lett publikálva. A másik értesülés az, hogy ez a rész Széll Kálmán miniszterelnök ur felszólítására egyenesen kitöröltetett a memorandumból. Gr. Apponyi Albert: Soha! Polónyi Géza: Én is ugy tudom, hogy nem. De ez publikálva nem lett. Most azután, t. képviselőház, következik a harmadik stádium, illetőleg fokozat, a mely a delegácziók ülésén nyert kifejezést, a hol gróf Apponyi Albert t. képviselő ur azt mondja, — talán nem szükséges szó szerint idéznem a szavait — hogy a magyar nemzet igényeinek kielégítése a hadsereg dolgában csak akkor lesz elérve, ha a hadsereg magyar csapatainak szolgálatában és vezényletében a magyar nyelv jogai érvényesülni fognak; közjogi valóságnak tartja az 1867: XII. törvényczikkben foglalt tételt, mely a magyar hadseregről szól, de minthogy ennek feltételei nagyrészben ma is hiányzanak, rövid időn belül nem is létesíthetők, nem tartja szükségesnek e tekintetben egy ugy is tisztán elméleti megállapodásnak létrejöttét kierőszakolni. Később azt mondja, hogy sohasem tagadta, hogy a nyelvkérdésnek megoldását magyar nemzeti szempontból szükségesnek tartja. (Helyeslés bal/elöl.) Ez egy bizonyos mértékig felvilágosításra szoruló álláspont. Ez azt jelenti: szükségesnek tartanám ezt, de még sem akarom. Ez egy nehéz, ellentétesnek látszó probléma. De én csak megállapítani kívánván ma a pártok álláspontját, azt hiszem, helyesen reasszumálom, ha a most gr. Apponyi Albert képviselő ur vezérlete alatt álló disszidenseknek — nem tudom pártnak czimezni őket, azért csak disszidenseknek nevezem, mert az a titulusok — álláspontja ebben a kérdésben az, hogy szükségesnek tartják a nemzeti vezényleti nyelv kérdését és szerintük, míg az meg nem oldatik, addig a hadsereg nem is boldogulhat, de ők azért ezt pro nunc nem forszirozzäk. B. Kaas Ivor: És önök ? (Zaj. Halljuk.') Buzáth Ferencz: Kossuthnak mi az álláspontja? Polónyi Géza: Tisztelt barátom már előre fázik! (Derültség. Zaj.) Azt hiszem, ezzel t. képviselőtársaim álláspontját helyesen magyaráztam. Áttérek most már a néppárt álláspontjára. Itt természetesen nem egyénekről, nem egyes képviselőkről, hanem pártokról mint ilyenekről beszélek. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl.) A menynyiben a delegáczióban megnyilatkozott álláspont a pártot magát kötelezi vagy annak álláspontját legalább hűen fejezi ki, a helyzet szó szerint az, hogy a t. néppártnak teljesen az az álláspontja, a mi a miniszterelnök urnak éB a t. kormánypártnak. Förster Ottó: Agyon vagyunk ütve! (Derültség balfelöl.) Polónyi Géza: Nem kérem, csak lesznek! (Derültség jobb felöl és a szélsöbáioldalon.) Különben az öngyilkosságot magát is a t. képviselő urnak szabad tetszésére bízom. Azt mondja a pártnak ez idő szerint is érdemes elnöke, gr. Zichy János.. . Buzáth Ferencz: Volt elnöke! Zichy Aladár az elnök! (Zaj.) Polónyi Géza: Ideiglenesen töltötték be az elnöki állást, mert gr. Zichy János lemondását nem fogadták el és így, ha máskép nem, de in effigie ma is ő az elnök. Buzáth Ferencz: Nem áll! De az nem változtat semmit! Halljuk! (Zaj.) Polónyi Géza: Á néppártnak azonban kétségtelenül tagja. A delegáczióban a néppárt részéről megnyilatkozott bizottsági tagok véleményét olvasom fel. Azt mondja gr. Zichy János, hogy a katonai kérdésekben elfoglalt álláspontja meglehetősen világos (olvassa): »Annak idején — r úgymond — kifejtettem a képviselőházban. Én legalább a magam részéről..,« (Felkiáltások a néppárton: Tehát a maga nevében beszélt! Zaj.) Tessék csak várni! (Zaj a néppárton. Halljuk! Halljuk! a szélsöbáioldalon és a jobboldalon.) Hirtelen nem akarok egyebet, mint hűségesen olvasni. (Helyeslés a néppárton. Halljuk !) B. Kaas Ivor: Csak konstatáljuk, hogy a maga nevében beszélt. Rákosi Viktor: Olvasd' németül! (Derültség, Zaj a néppárton.) Polónyi Géza (olvassa):. . . soha sem helyezkedtem a nemzeti aspiráczióknak szélső álláspontjára, mert az a párt, a melyhez szerencsém van tartozni, legalább is a közelmúltig, a jelenig nem kivánt mást és programmjába nem is vett fel mást a hadsereg kérdésében, mint a status quo fentartását.« (Felkiáltások jobb felöl: Világos! Zaj a néppárton. Halljuk! Halljuk! a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Mi az a status quo? B. Kaas Ivor: A létszám ! (Derültség a jobbés a szélsöbáioldalon.)
