Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-392

392. országos ülés 1904 márczius 3-án, csülöiiökön. 349 sőt többet mondok, még Ugron Gábor kép­viselő ur is, elkalandoztak a delegáczióban az általuk elfoglalt álláspont daczára oly területre, mely az általam kimutatandó törvényes alapon abszolúte nem tartozbatik a delegáczió elé. Gr. Apponyi Albert: Ez diskurzus volt! Szederkényi Nándor: Nem hallgathattak, ha odadobták a kérdést! . > Polónyi Géza: Több is történt; gr. Apponji; Albert benyújtott egy határozati javaslatot, a mely el is fogadtatott, tehát nemcsak diskur­zus volt. Magának az államnyelv felismerésének kérdésében az u. n. ezrednyelvvel és nevelési ügygyei kapcsolatban nyújtott be a t. képviselő ur egy határozati javaslatot, a mely el is fogad­tatott. Ennek a határozati javaslatnak termé­szete iránt azonban egyelőre nem vagyok tisztá­ban, mert azt tudom, hogy a delegáczióról szóló törvényes rendelkezések alapján a delegáczió ki­zárólag a közösiigyek territóriumán belül hoz­hat határozatokat, — majd kimutatom — de csak olyan határozatokat, a melyek egyúttal nuncziumnak tárgyát kell, hogy képezzék. A . többi ügyviteli kérdés lehet. De a magyar államnyelv kérdése eminenter, akár a nevelés­ügyről szólok, akár az ezrednyelvről szólok, a mint azt leszek bátor kimutatni, nem ügyviteli kérdés, hanem kizárólag a magyar nemzet törvényhozása elé tartozó olyan kérdés, (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) a melyhez sem Pit­reich urnak, sem az osztrák delegácziónak, de még a magyar delegácziónak is, semmi, de semmi néven nevezendő köze nincsen. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! JSÍem szeretném, ha annak a félreértésnek esném áldozatul, mintha szemre­hányást akarnék ebből csinálni. Ellenkezőleg, az iránt, hogy a jelenlegi tényleges állapottal és helyzettel szemben aünak a határozati javas­latnak elfogadása jelentékeny haladás és egy tiszteletreméltó akczió volt a képviselő ur részé­ről, ez iránt egy pillanatig sem voltam kétség­ben és nem akarnám, hogy mások is kétségben legyenek. A mit azonban én áílitok és rögtön kimutatni fogok, az az, hogy még ez a kiválóan kitűnő és jó szándék is olyan talajon termetté meg az ő eredményét, a mely talaj arra illegá­lis volt: az nem tartozott oda a delegáczió elé. XTJgy van! a szélsöbaloldalon.) Most már rátérek a bizonyítás terére, ha­nem elsősorban sine íra et studio, — mert abszolúte nem szándékozom semmiféle polemikus beszédet mondani, sem az nem czélom, hogy támadjak, akár erre, akár arra bárkit, hanem tisztán az a szándékom, hogy a magyar köz­jogot a maga teljes épségében ugy állítsam a nemzet elé, a hogy az a törvényekben lefektetve van, — konstatálnom kell a politikai helyzet szempontjából is, hogy ezen vezérleti és vezény­leti nyelv kérdésében tulajdonképen hogy állunk ma a pártokkal és hogy állunk a magyar nem­zettel. (Halljuk! Halljuk!) Az iránt tisztában vagyunk, hogy a füg­getlenségi és 48-as pártnak mindkét árnyalata áll azon, meggyőződésem szerint egyedül helyes, törvényes alapon, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában lefektetett felségjog nem tartalmazza a nyelv felett való rendelkezésnek jogát, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hanem az tisztán és kizárólag, — még nem is kell, hogy törvény­hozási jog legyen — hanem tisztán a nemzeti szuverenitásnak olyan alapfeltétele, a mely nél­kül állam és nemzet nem is létezhetik. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek foly­tán, ha nem lennének, — pedig vannak — po­zitív élő törvényeink, a melyek a nemzeti nyelv­ről rendelkeznek, h'a nem léteznék Deák Ferencz­nek 1836-ban elmondott beszéde, a mely beszédre gr. Apponyi Albert t. képviselő ur a szabadelvű párt akkori értekezletén, midőn a 9-es bizottság programmja tárgyal tátott, hivatkozott, és a melyben Deák Ferencz az ő kardinális princzi­piuma gyanánt állította fel, hogy sem a nemze­tiség, sem a nyelv fejlődésének kérdésében a fejedelemnek semmiféle jussa arra, hogy ebben a nemzetet meggátolja, nincsen. Tehát, hogy maga Deák Ferencz vallotta ezen fundamentális elvet; mondom, t. képviselőház, daczára ennek a körülménynek, azt, hogy a hadsereg vezény­leti és vezérleti nyelve tisztán és kizárólag csak a magyar nyelv lehet, eddig kizárólag a függet­lenségi és 48-as pártnak két árnyalata fogadta el, hirdette és védelmezte. (Közbeszólások a kö­zépen.) Most csak a pártokról beszélek. Ezek az urak is tagjai a nemzetnek, Fájdalom, ebben a kérdésben az az egyik baj, hogy megoszlott a politikai nemzet, legalább a törvényhozás ter­mében. És miképen állanak a többi pártok ? Mint legközelebb állót jelzem gróf Apponyi t. kép­viselő urnak álláspontját és hozzátartozó barát­jainak felfogását. Azt hiszem, hűen reproduká­lom ezeket. (Ralijuk! EalljuJc!) Itt, t. képviselőház, egy bizonyos fokozatot kell megállapítanom. Hozzáteszem azonban, hogy örvendetes haladást látok, a melyet én tisztelet­tel üdvözlök. Én ugy tudom a múltból és ugy is konstruálom magamnak a tényeket, hogy az Apponyi Albert t. képviselő ur vezénylete alatt állott nemzeti pártnak a magyar vezérleti és vezényleti nyelv nem volt a programmja. Sőt, a midőn a múltra való hivatkozással, ez a kérdés itt e házban szőnyegre került, Bolgár Ferencz t. képviselőtársam külön pointirozta, hogy a nemzeti pártnak ez programmja nem volt. Most azután következett, t. képviselőház, egy második stádiuma. A nemzet rétegei akkor, midőn az ujonczfelemelés kérdése napirendre került, megmozdultak ebben a kérdésben, hogy íme 37 év óta egy törvénytelen alapon konfis­kálták a magyar nemzetnek nyelvét, tehát azt reklamáljuk és azt követeljük vissza. Akkor, t. képviselőház, egy memorandum adatott be Széll Kálmán miniszterelnök idejében, a mely

Next

/
Thumbnails
Contents