Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-379

379. országos ülés 190b január 19-én, kedden. 29 hogy mi volt a határozati javaslat és mit olvasott fel a képviselő ur, mint határozati javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: Személyes kérdésben és félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása végett kérek szót. Az igaz, hogy sokszor néztem jegyzeteimbe és meglehet, sőt elhiszem, hogy az elnök ur nem tudhatta, midőn felolvastam azt a bizonyos határozati javaslatot, hogy valósággal határozati javaslat-e az, vagy pedig jegyzet, de, a mint mondám, a honvédelmi miniszter ur is látta, hogy egy papirosból olvastam fel és igy az a kérdés, hogy mit olvastam fel? A tárgyi bizonyíték határoz. Ezt a tárgyi bizonyítékot megadja maga az az irás, mert ha a tiz tag által aláirott határozati javaslat megfelel a 9. lapon felsorolt három pontnak, akkor nem szenvedhet kétséget, hogy az volt az a papiros, a melyet felolvastam, a mely a határozati javaslatomat tartalmazta és a melynek beterjesztését jeleztem. (Ugy van! balfelöl.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, valóban ennél a kérdésnél senkit sem vezethet más szempont és más érdek, mint a mindnyájunkra nézve egyaránt fontos érdek, hogy a házszabályok preezize alkalmaztassanak, mert teljesen igaza van Kaas Ivor t. képviselőtársamnak, hogy neki lösz még alkalma ezt a határozati javaslatot benyújtani. Ennek folytán czélt sem érnénk, még ha akarnánk is a tekintetben, hogy őt ettől az alkalomtól megfoszszuk. Én kérem a szemben ülő t. képviselő urakat, hogy vegyük ezt a kérdést higgadtan, objektíve, tisztán abból a szempontból, hogy a házszabályok preczize hajtassanak végre. Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a kérdést, azt hiszem, hogy a tényállás. most már tisztán fekszik előttünk és konstatálhatjuk először azt, hogy t. képviselőtársam beszéde folyamán vagy beszéde befejeztével határozati javaslatát elfeledte átadni. (Ugy van! jobb felől.) De konstatálhatunk még egy lényegesebb tényt, t. i. azt, hogy t. képviselőtársam utalt ugyan határozati javaslatra beszéde folyamán, azt azonban olyan modorban fel nem olvasta, hogy bárki is tudomást szerezhetett volna arról, hogy most határozati javaslatának szövegét olvassa fel, (Halljuk! Halljuk!) nemcsak azért, mert a felolvasott passzusok beleolvadnak egy okoskodásba, hanem azért is, mert akkor, a mikor jelzi a határozati javaslat benyújtását, a határozati javaslat tartalmául azt jelöli meg, hogy »az összes Magyarországon lévő katonai nevelőintézetek a magyar honvédelmi miniszter illetékessége alá adassanak.« Pedig az ő határozati javaslatában valami egészen más van és erről egy szó sem foglaltatik benne. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Engedjen meg nekem a t. képviselő ur, de ilyen körülmények között azt, hogy ő kijelentette, hogy fog be adni egy határozati javaslatot, azonban egészen más tárgyban, mint a melyre ez a határozati javaslat vonatkozik; és azután azt, hogy beszéde folyamán más helyen a tényleg átadott határozati javaslatból egyes passzusokat felolvasott, a határozati javaslat benyújtásának tekinteni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Legyen meggyőződve róla, tudjuk mi nagyon jól, hogy még ha akarnánk sem érhetnénk el ezzel semmi czélt a vita megrövidítése szempontjából, de miután a házszabályok konkrét alkalmazása mellett máskép eljárni nem lehet, én ugy gondolom, itt további intézkedésnek szüksége és lehetősége nem forog fenn ós kérem, méltóztassék ebbe belenyugodni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Feilitzsch Arthur képviselő ur, mint a ki a tegnapi ülésen akkor az elnöklésben soron volt, kíván szólni. B. Feilitzsch Arthur: T. ház! Azok után, a mik eddig elhangzottak, az én feladatom nagyon könnyű és csakis annak megállapítására kell szorítkoznom, hogy a képviselő ur tévedett abban a kijelentésében, a melyet velem szemben tett. mert határozati javaslatát csak azután nyújtotta át a terembiztosnak, mikor már nekem mutogatta és személyesen akarta átadni, de én annak elfogadását megtagadtam. (Ugy van! jobbfelöl.) Akkor Várady Károly t. képviselő ur beszédét már megkezdette és folytatta. Én meglehetős ideig vártam a képviselő ur beszéde után az üdvözlések elmultáig, a míg Várady Károly képviselő urat szólásra hivtam fel. A képviselő ur azzal ült le, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el« és csak akkor, amikor már az üdvözlések véget értek, Várady Károly képviselő ur pedig beszédét megkezdte és beszélt, jutott csak az eszébe a képviselő urnak, hogy egy írást és határozati javaslatot nyújtson át. (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondásolc a baloldalon) Hivatkozom az akkor itt a házban jelenvolt képviselő urakra, hogy a tiszta, s/áraz igazságot adom elő. (Ugy van! jobbfelöl,) Én a gyorsírói feljegyzésekből azonnal igyekeztem megállapítani a valóságot és ezekből szereztem magamnak azt a meggyőződést, hogy a képviselő ur határozati javaslatát a házban nem olvasta fel. (Ugy van! jobbfelöl.) A képviselő ur beszéde közben sokszor olvasott. Méltóztassék a naplóból meggyőződést szerezni bárkinek is, hogy valahányszor olvasott, azt a napló megörökíti azzal a kifejezéssel, hogy »olvassá«. De határozati javaslatát sehol nem olvasta, hanem — a mint ezt a mélyen t. miniszterelnök ur is idézte — beszélt egy határozati javaslat beterjesztéséről, a mely arra vonatkozik, hogy »az összes katonai nevelőintézetek a magyar honvédelmi miniszter illetékessége alá adassanak«. írásbeli határozati javaslatában azonban erről egy árva szó sincs. (Ugy van! jobbfelöl.)