Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-391

336 391. országos ülés 190b täsa nagyon különös dolog. Mert vagy talál valakire egy ilyen megjegyzés, vagy nem. Ha nem talál, akkor felesleges visszautasítani; ka talál, hiába való dolog visszautasítani. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon.) Ballagi Góza: Ez a logika! Polónyi Géza: Hol van a zsűri? (Halljak! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Különben a képviselő ur itt a helyzetet nem helyesen fogta fel, mert hiszen az ón kijelentésem nem egy specziális közbeszólásra és nem is épen erre vonatkozott, de beszédem folyamán többen a képviselő' urak közül tiszteltek meg különböző közbeszolásokkal és én akkor, a mikor a közbeszólások már egész gyüjteménynyé váltak, mondtam meg többes számban nézetemet e közbeszólások felett. A dolog tehát ugy áll, hogy az a megjegyzés,' a melyet tettem, többes számban vonatkozott a képviselő uraknak olyan közbeszólásaira, a melyek az általam mondott értelemben jellemzik az illető képviselő urak szellemi nívóját. A ki ilyen természetű közbeszólástól tartózkodott, az természetesen ne vegye magára. (Helyeslés a jobboldalon.) Endrey Gyula jegyző: Lengyel Zoltán! (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Elnök: Lengyel Zoltán képviselő ur a házszabályokhoz kér szót, (Halljuk.! Halljuk! a baloldalon Zaj a jobboldalon.) Lengyel Zoltán : T. képviselőház ! Az előbb egy közbeszólásom alkalmával az igen t. elnök ur azt mondotta, hogy tudja kötelességét. Hát én egyszerűen a házszabályok alapján, és több esetet felhozva, be fogom mutatni, a miniszterelnök ur kormányzása idejében az elnök ur által tanúsított kötelességtudást és pártatlan eljárást. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: A házszabályok 215. §-ánake,>pontja szerint a szólás joga azokat illeti meg, a kik a ház szabályaira, s azoknak helyes alkalmazása érdekében hivatkozni akarnak, mely alkalommal azonban magához a vita tárgyához nem szólhatnak. Kérem a képviselő urat, legyen szives magát ehhez tartani. Lengyel Zoltán : Hivatkozom a házszabályok 235. §-ának második bekezdésére, mely szószerinti szövegében következőkép szól (olvassa): »Ha az illető tag a rendzavarást folytatja és rögtöni intézkedés szüksége nem forog fenn, valamint az elnök iránti engedetlenség egyéb eseteiben az elnök kérdésére a ház vita nélkül egyszerű szavazással utasíthatja a mentelmi bizottságot, hogy a ház további intézkedése iránt 24 óra alatt javaslatot tegyen.« Fel fogok sorolni, t. képviselőház, összesen öt esetet; eien a czimen jogom is van fölszómárczius 2-án, szerdán. lalni, a mint az majd fölszólalásomból kiviláglik. Julius 30-ik napján előfordult az az eset, hogy az akkori miniszterelnök ur, gr. KhuenHéderváry Károly egy Írásbeli indítványt adott be, a mely indítványt a tereinbiztos vitte fel az elnöki emelvényre, és a mely indítványt ott a képviselők közül többen nagy dulakodás között széjjeltéptek. Ezt az esetet a 255. §. alapján az elnök ur indítványára a mentelmi bizottsághoz utasították, és a mentelmi bizottság 1903 Julius 30-án — tehát meglehetősen 24 órával ezelőtt —, továbbá augusztus 11-én ülést tartott, a melyekről a lapokban olvastuk, hogy ezen ülésekben a mentelmi bizottság Hentaller Lajos, Pozsgay Miklós, Nessi Pál, Rátkay László és Fáy István képviselő urakat bocsánatkérésre, illetve a ház ünnepélyes megkövetésére Ítélte. Szeptember 25-én ugyanazon jelenlegi képviselőtársunk miniszterelnöksége alatt előfordult másik két ínczidens. Az egyik velem történt, r a másik Rigó Ferencz t. képviselőtársammal. Én közbeszólásommal rendetlenkedtem, Rigó Ferencz képviselőtársam pedig a miniszterelnök úrral közvetlenül beszélt. (Derültség a baloldalon.) Ebből az esetből kifolyólag mindkettőnk ügye ugyanegy ülésben, ugyanegy határozattal a 'mentelmi bízottsághoz utasított; ez szeptember 20-án ugyanegy najxrn, ugyanegy ülésben hozta meg mindkettőnkre nézve az ugyancsak egyforma határozatot. Ebből a két esetből kifolyólag a reám vonatkozó határozat a következő napon a ház elé terjesztetett, és akkor az elnök ur kérésére a megkövetést a házzal szemben végre is hajtottam. Rigó ' képviselőtársamnak esetéről csak a lapok írnak és beszél a fáma, de a ház hivatalosan nem tud semmit. A harmadik eset november 27-én történt meg Ráth Endre képviselőtársammal, a kinek ügye háromszori rendreutasitása után szintén a mentelmi bizottság elé utasíttatott, és a kit a hírlapok közlése szerint a mentelmi bizottság szintén a ház megkövetésére itélt. A legutolsó eset ez év folyamán, — nem tudom mikor, tán az elnök ur jobban fogja tudni — velem történt, a melyre vonatkozólag olyan statariális eljárást követtek, hogy a miatt, hogy négy közbeszólást voltam bátor tenni, még azon ülés folyamán megidéztek: még a reá következő napon el is ítéltek és azon Ítéletet végre is hajtották — hála Istennek! (Derültség a szélsobaloldalon.) T. ház! Én az elnökség pártatlan eljárását vagyok bátor ebben az öt esetben szóvá tenni és a házszabályokra való hivatkozással kérdezem: tud-e az igen t. elnök ur ezekről az esetekről; tudja-e azt, hogy a mentelmi bizottság ülést tartott; hogy határozatokat hozott; hogy ezeket be nem terjesztette; hogy ezek a napirendben sehol felemlítve nincsenek; hogy a hét esetből kiválogattak kettőt, rám vonatkozólag, és azokban az ítéletet statarialiter végrehajtották; többi képviselőtársaimra vonatkozólag pedig egy-