Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-391

391. országos ülés Í90í márczius 2-án, szerdán. 335 védelmezni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsoháloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Eláll! Rendre! HaMjukU Halljuk! a jobbóldalon.) Elnök (csenget): A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! A képviselő ur azt állítja, hogy ő előadásában szigorúan tárgyilagos, jogi érvekkel állott ejő. (Felkiáltások a baloldalon: Ugy is volt!) Én csak a történelmi igazság érdekében konstatálom, hogy a t. képviselő ur szigorúan tárgyilagos, jogi érvei abban kulmináltak, hogy a kibontakozás akadályát az én személyem képezi. (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Igaza volt!) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Nem személyről van szó!) Sághy Gyula: Személyekről nincsen szó, hanem a közjogi érzék hiányáról! (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök: Kérem Sághy Gyula képviselő urat, ne méltóztassék közbeszóiani. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Azt utasítsa rendre, ne minket!) Kubik Béla: Hozzá vagyunk szokva. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): A házszabályok értelmében méltóztassék a szónokot csendben meghallgatni. Kubik Béla: Neki tud csendet csinálni! Sréter Alfréd: Mi ugy is meghallgatunk mindenkit! (Felkiáltások a szélsoháloldalon: Vizet!) Gr. Tisza István miniszterelnök: A t. képviselő urak oda rektifikálják állitásomat, hogy nem a személyem, de az én fogyatékos közjogi ismereteim, vagy közjogi érzékem hiánya ... Günther Antal: Elégtelensége! Gr. Tisza István miniszterelnök . . . mindegy, mindegyiket elfogadom, de engedelmet kérek, ha bárkire, a ki politikában vesz részt és politikával foglalkozik, azt mondják — nagyon természetesen, mint ebben az esetben is, kellő bizonyítás nélkül — (Ellenmondások balfelöl.) hogy politikai vagy közjogi érzékének hiánya képezi a kibontakozás akadályát, enge delmet kérek, ez csak természetszerűleg a kibontakozás akadályának az én személyemben való keresése. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Én nem azt áüitottam, (Folytonos zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) hogy bárminő, a magánszemélyemre vonatkozó támadást intézett ellenem a t. képviselő ur, de, igenis, az általa használt kifejezésben egy politikai egyéniségem elleni megjegyzés, illetve támadás foglaltatott, a mire azután teljesen fel voltam jogosítva szintén egy I politikai, személyi vonatkozású megjegyzést tenni, t. i. sajnálatomat fejezni ki a felett, hogy a képviselő ur ezzel a váddal szolidaritást vállal és a mai viszonyok között ilyeu természetű váddal foglalta el az ország idejét, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon- Mozgás balfelöl.) Ez volt az, a mit mondtam. Azt hiszem, teljes jogom volt állítani és teljes jogom van állítani azt, hogy nem ért meg bennünket senki, csodálkozni fog felettünk mindenki és meg fog mosolyogni bennünket mindenki, hogy közállapotainknak mai kritikus pillanataiban a felett disputálunk, hogy Bécsben lehet-e minisztertanácskozást tartani. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Kubik Béla képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Kubik Béla: T. ház! Személyes kérdésben kértem szót. A miniszterelnök urnak beszéde közben, akkor, a mikor azt mondta, hogy a közös miniszteri tanácskozásokban meg kell állapodni egy bizonyos magyar ügyre vonatkozólag, én valami olyasmit kiálthattam közbe: Elég baj, hogy meg kell. Akkor a miniszterelnök ur szellemeskedési vágyát juttatta érvényre és a következő kifejezéseket használta velem szemben : »A parlament nívóját nem hiszem, hogy emelnék az efféle cselekedetek, vagy a képviselő urnak efféle megjegyzései.« Gr. Tisza István miniszterelnök: Közbeszólások ! Kubik Béla: Azt mondja továbbá a miniszterelnök ur: »Az illető képviselő ur szellemi nívóját pedig nagyon szomorú színben tünteti fel.« (Egy hang a jobboldalon: Az is igaz! Zaj a bal- és a szélsoháloldalon.) Végre azt mondta a t. miniszterelnök ur: »Az illető képviselő urnak szellemi nívóját pedig nagyon szomorúan jellemzik.« (Zaj a bal- és a szélsoháloldalon. Felkiáltások jobb felöl: Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kubik Béla: A parlamenti szokások szerint . . . (Folytonos zaj a baloldalon. Ivánka uszkár közbeszól.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, most Kubik Béla képviselő urat illeti a szó ! Kubik Béla: ... ha közbeszólok és kifejezem abbeli sajnálatomat, hogy ott azokban a közös tanácskozásokb in meg kell állapodni bizonyos magyar ügyekre vonatkozólag, azt hiszem, ez a közbeszólás csak tárgyilagos volt és személyeskedni nem szeméyeskedtem, S ha akkor a miniszterelnök urnak tetszik szellemeskedni, én az ilyen szellemeskedést és gorombáskodást a miniszterelnök úrtól el nem fogadom és egyszerűen visszautasítom. (Helyeslés a bal- és a szélsoháloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Elnök: A miniszterelnök ur kíván szólani. (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! A képviselő urnak ez a visszautasi-