Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-391

334 391. országos ülés 190b tott, törvénybe nem ütközik. Én ezzel szemben a leghatározottabban merem állítani, és ezt indokolni, meg bizonyítani is fogom, hogy ez alkotmányjogunkba és tételes törvényünkbe ütközik. (Igaz! llgy van! a középen és a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Nincsen érzéke hozzá. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Ellenmondásoh és mozgás jobbfelöl,) GUnther Antal: Az 1848 : III. törvényczikknek az a rendelkezése, hogy a minisztériumnak a székhelye Budapest, nemcsak egy egyszerű tételes törvény intézkedése, hanem tiltakozás az ellen, a mi a bécsi udvari kanczelláriának bécsi működése folyamán 1607 óta Magyarország ellen, annak jogai ellenében folytonosan történt és foganatosíttatott. (Igaz! Ugy van! a középen és a szélsöbaloldalon.) A miniszterelnök urnak argumentácziójával szemben azt hiszem az az érv súlyosan esik latba, hogy az 1791-iki országgyűlésen

1 megpróbálták kimondani, biztosítani a kanczelláriának, ha jól emlékszem a törvény szavaira, konzisztencziáját, magyar jellegét. Korábbi törvényekben kimondták azt, hogy ez a magyar kanczellária csak levelezésben állhat a többi udvari hatóságokkal és az eredmény az volt, hogy a bécsi befolyás alól az udvari kanczelláriának a működése, daczára ezen törvényes biztosítéknak, nem volt megmenthető. Mi történt erre? Az 1848-iki országgyűlésen, a midőn a felelős minisztériumot megalkották, az országgyűlésnek legelső teendője volt kimondani két elvet. (Halljuk! Halljuk!) Először azt, hogy a minisztériumnak, tehát a minisztertanácsnak a székhelye Budapest. Gr. Tisza István miniszterelnök: Hol van az kimondva? Günther Antal: A másik pedig, a mi ezen törvényben, mint elv foglaltatik az, hogy ő Felségének semmiféle rendelete nem érvényes, a mely a végrehajtó hatalom körében a Bécsben székelő Felség személye körüli miniszter által iratik alá. Ez, azt hiszem, a mi alkotmányjogunknak, az 1848-ik évi III. törvényczikknek oly tételes rendelkezése, melylyel szemben az által, hogy a minisztertanács Bécsben tartatik meg, ezen törvénynek sérelme áll elő, sőt több történik: visszatérés a dikaszteriális rendszerre. (Nagy zaj és derültség jobbfelöl.) Nem a dikaszteriális rendszer sablonjait értem, hanem azt, hogy azon kormányzati rendszer iránti nizus nyer abban megtestesülést, a mely a felelőséget csak felfelé ismerte, lefelé pedig nem. (Taps balfelöl.) Mert mi a minisztertanácsnak a jogi intézményi jellege? Hiszen az nem üres sablon, az a nemzeti akarat megnyilvánulásának egyik orgánuma a kormányzat és adminisztráczió terén! A nemzeti akaratnak ezt a megnyilatkozását a törvény csak az ország szivében, Budapesten képzelhette és ettől eltérést a mi alkotmányjogul k nem enged. (Ugy van! balfelöl.) Nem folytatom, t. képviselőház. Ismétlem, márczius 2-án, szerdán. valóságos megdöbbenéssel hallgattam a miniszterelnök urnak érvelését és ezt hallva, tekintettel azokra a viszonyokra, a melyek itten uralkodnak, egy aggodalmamnak adok kifejezést: ezen viszonyoknak lecsendesítése, a kibcntakozásnak létrejötte egy akadályba fog ütközni és ez az, hogy a miniszterelnöknek közjogi érzéke elégtelen ! (Éljenzés és taps balfelöl.) Elnök : A miniszterelnök ur kíván szólni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Én a bécsi minisztertanácsra vonatkozó vádra az illető vád komolyságához méltó választ megadtam élőbbem felszólalásomban. Sághy Gyula: Igen, csakhogy minden közjogi tanár az egyetemen közjogi sérelmet lát abban, hogy a minisztertanács Bécsben tartatott. ( Ugy van ! balfelöl. Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Most mindössze csak elszomorodásooaat kívánom kifejezni a felett, hogy a háznak még olyan komoly készültségü, tartalmas tagja is, minő t. képviselőtársam, akkor, a mikor az ország összes viszonyai ilyen helyzetben vannak, mint most, mikor minden igaz hazafinak lelkében aggódnia kellene az ország sorsa felett, (Igaz!' Ugy van! jobb felöl.) mikor az ország nagy érdekei körül és a magyar nemzeti politika gyakorlati czéljai körül olyan kritikus a helyzet mindenütt, hogy az valóban teljes mértékben venné igénybe minden komoly hazafinak összes gondolkozását, összes töprengését, összes tetterejét, azok közé áll, a kik ilyen frivol, gyerekes dolgot hangoztatnak. (Nagy zaj és ellenmondások a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Rendre! Utasítsa rendre!) Csendet kérek, az elnök tudja kötelességét. Ne méltóztassék az elnököt kötelességére figyelmeztetni. (Folytonos zaj. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Rendre! Utasítsa rendre a miniszterelnököt!) Tudom kötelességemet. Günther Antal képviselő uré a szó. (Folytonos nagy zaj a balés a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Máskor minket se tessék rendreutasítani. (Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Kérem Lengyel Zoltán képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Günther Antal: Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. A t. képviselőház, azt hiszem, tanuja volt annak, hogy érvelésem a legszigorúbb tárgyilagosság, a komoly mérséklet és objektív jogi érvek körében mozgott. (Ugy

t van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) És ha a t. miniszterelnök ur ezzel szemben azt mondja, hogy még e padokról is belevegyülés történik a jelen szituáczióban ebbe a küzdelembe, akkor ebből ón csak egy konzekvencziát tudok levonni, hogy ne tessék itt törvénysértéseket elkövetni (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon.) és ne tessék azokat ilyen frivolan