Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-379
28 37y. országos ülés WO'i január 19-én, kedden. hátra, mint hogy az elnök a házszabályok szerint járjon el, a melyeknek 216. §-a akként szól (olvassa): »Indítványt, elleninditványt és módositványt mindig Írásba foglalva kell beadni s azok kinyomatása iránt a ház vita nélkül, egyszerű szavazással határoz.« Az, hogy valamely indítványt a szónok beszéde elején, közepén vagy végén nyújt- e be, jelent-e be, vagy olvas-e fel, közönbös; az eddigi praxis szerint a dolog természeténél fogva — akár méltányosságnak, akár másnak nevezzük azt — soha ilyen kifogást nem tettek, mert száz és száz eset van rá, hogy felhivatott a következő szónok és a határozati javaslat vagy indítvány a közben küldetett fel az elnökhöz és vétetett át. De az ilyen eljárás, a minő velem szemben követtetett, a szónokokra nézve a házszabályoknak nem szigorú, de helytelen alkalmazását tartalmazza, ez nem a tanácskozási rend fentartáBát, hanem ellenkezőleg, annak megzavarását vonja maga után; ezt bátran mindenkinek a tapasztalatára és megítélésére bízom. Eri most azzal a kéréssel fordulok a t. elnökséghez, hogy azt a határozati javaslatot, a melynek szövegét én itt felolvastam és a melynek eredetije az elnökség kezében van, Trubinyi János jegyző ur által szíveskedjék felolvastatni, hogy az egész ház győződjék meg arról, hogy ezen három pont foglaltatik-e azon iratban, a melyet benyújtottam, vagyis hogy tévedés ezen dologban nincs. Másik kérésem, hogy a jegyzőkönyv e tekintetben helyreigazittassék. Ha az elnök ur ily értelmű kijelentést tesz, ugy a sérelem elesvén, minden további eljárásnak oka is megszűnik. Azon esetben pedig, ha a ház t. elnöke ezt talán nem volna hajlandó ilyen módon megtenni, proponálom és talán a ház hozzájárulna ahhoz', hogy ezen indítvány a mai ülés folyamán vétessék fel a napirend sorrendjébe. A mi engem illet, kijelenthetem, hogy azt a czélt, a melyet Feilitzsch Arthur alelnök ur határozati javaslatom visszautasitásával el akart érni, a, legkevésbbé sem éri el, (Ugy van! balfelöl.) mert ha én ehhez a határozati javaslathoz ragaszkodom, nekem még van módom a jelenlegi vita folyamán e határozati javaslatot ismételve benyújtani. (Egy hang jobbfelöl: Hogyne!) hogy a ház dönthessen a felett, vájjon a katonai intézetek kérdésének ilyetén rendezését akarja-e vagy nem ? Ha pedig arról van szó, hogy szólhatok-e még vagy sem, bár én nem tudom, hogy mit fogok tenni, de hogy szólási jogom a czimnél, valamint az 1. és 2. szakasznál ismételten van: ez, azt hiszem, kétségtelen. Én tehát ezt az eljárást egy olyan okvetetlenkendő eljárásnak tartom . . . (Helyeslés a bal- és a szás'ribaloldalon. Élénk ellenmondások jobbfelöl) Szerb György: Miféle beszéd ez? így nem beszélhet az alelnök úrról! (Zaj. Elnök csenget.) B. Kaas Ivor: . . . a melynek semmi előnyét sem az elnökségre, sem a ház többségére, sem a szólásszabadság jogosultságára nézve nem látom. (Ugy van! balfelöl.) Ezért kérem annak helyreigazítását. (Helyeslés bal felől.) iakabffy Imre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Miután b. Kaas Ivor képviselő ur beszédének első része alatt én elnökösködtem, és miután a képviselő ur, mint tanura, én rám hivatkozik: méltóztassék megengedni, hogy egy pár szóval röviden válaszoljak arra, a miket b. Kaas Ivor képviselő ur az imént elmondani jónak látott. (Halljuk ! Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy élénk figyelemmel kisértem az ő egész beszédét, — és hogy igy van, azt igazolhatom azzal, hogy a szünet alatt egy pár képviselőtársammal beszélgetvén, azok kérdezősködtek tőlem, hogy mit mondott Kaas képviselő ur, é3 ón igen sok részletet elmondtam nekik — de azt, hogy a t. képviselő ur határozati javaslatát felolvasta volna, nem láttam és nem hallottam. B. Kaas Ivor: Lehet, hogy nem nézett ide! Jakabffy Imre: Nem láttam és nem hallottam ezt azért, mert b. Kaas Ivor t. képviselő ur igen sokszor vette elő jegyzeteit és nézett azokba bele, minélfogva nem tudhattam, hogy mikor olvassa a határozati javaslatra vonatkozó részt és mikor mást. Különben is megjegyzem, hogy az »Országgyűlési Értesítő« 8-ik lapján b. Kaas Ivor képviselő ur azt mondja (olvassa): »A kérdésnek legtöbbet vitatott része, hogy megint a r katonai ügyekre térjek vissza, a katonai nevelés. Én itt egy határozati javaslatot terjesztek be, a mely álláspontomat megvilágítja és a mely arra vonatkozik, hogy az összes, Magyarországon levő katonai nevelőintézetek a magyar honvédelmi miniszter illetékessége alá adassanak.« Ez tehát a határozati javaslat; legalább igy mondja az »Országgyűlési Értesítő « (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a baloldalon.) Ezzel szemben azonban a napló 9-ik lapján — a mire a t. képviselő ur hivatkozik azért, hogy ő azt olvasta fel — már nem az ő határozati javaslatáról van szó, hanem a gróf Apponyi Albert képviselő ur által vitatott alapról, melyet hogyha elfogad is, akkor is követelnie kell, nem azt, hogy a katonai nevelőintézetek a magyar honvédelmi miniszter illetékessége alá adassanak, hanem azt, (olvassa): »Hogy az összes magyarországi katonai nevelőintézetekbe csak magyar honos fiuk vétessenek fel; aztán, hogy az állam által adományozott alapítványi helyeket a magyar királyi honvédelmi miniszter ur töltse be és hogy a magyarországi katonai nevelőintézetekben kiképezett ifjak kizárólag magyar ezredekhez legyenek beoszthatók.« Itt azonban egy szó sincsen a tulajdonképeni határozati javaslatról, a mi & 8. oldalon van. Én tehát az elnöki széken, miután, a mint elmondtam, a képviselő ur nagyon sokszor nézett jegyzeteibe, nem voltam képes megállapítani,
