Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-391

391. országos ülés 190h márczius 2-án, szerdán. 333 tényei és ne éljünk — a mint ő magát kifejezte — rút gyanúsításokkal a koronával szemben. Sohasem a koronával szembe szegezzük mi támadásainkat, mert a kormányok kishitűsége és közönye melyet ostorozunk, s melyet ebben az esetben is kifogásolunk. A delegáczióban azt mondja, nem történt semmiféle irányban illetéktelen döntés és helytelen tárgyak felett diskusszió. Hisz annak a révén, hogy előttem egy bizonyos költségvetés fekszik, s azzal kapcsolatban lehet diskussziókat folytatni, lehet határozatokat hozni, ezen költségvetésnek ezernyi és milliónyi tétele alapján összefüggésbe lehetne hozni olyan kérdéseket, a melyeket a törvény világosan kivett, vagy legalább világosan nem sorozott a delegáczió hatáskörébe. Pl. — csak egy esetet mondok — a katonai költségvetéssel a legszorosabb összefüggésben van az élelmezés kérdése. Az élelmezés kérdését az 1867 : XII. t.-cz. 12, §-a világosan magának a törvényhozásnak tartja fenn. Ennek következtében nagyon is vannak kérdések, a melyeket sem diskusszió, sem határozathozatal czéljáből a delegáczió elé hozni nem szabad és nem lehetséges. Áttérek végül magára a minisztertanács kérdésére. Megvallom, csaknem megdöbbentett engem a miniszterelnök urnak az a czinikus, igazán az ország közjogi érdekei iránt teljesen érzéketlen, azokat teljesen semmibe vevő és kicsinylő magatartása, (Ugy van! halfelol.) Mikor itt a törvénynek világos rendelkezése az, hogy a minisztertanácsnak székhelye Budapest, akkor a miniszterelnök ur egyszerűen a tea melletti fecsegés, a szép asszonyokról való diskurzus nívójára szállítja azt le, (Ugy van! halfelol.) hogy ott miniszteri tanácskozást tartanak, a melyre meghívják rendes meghívó mellett a távollevő minisztert, a ki Budapesten időzik és ott törvényjavaslatokat — nem is egyet, de kettőt — tárgyalnak le és azokra nézve megállapodásra jutnak. Ez a törvénynek világos rendelkezésébe ütközik, de magában az észszerüségben is annyi akadályát nyeri, hogy egy államnak minisztertanácsa áthelyezhesse a maga tanácskozási helyét egy idegen államba, -annak székhelyére, különösen nálunk Bécsbe, hogy a ki nem érzi ennek lealázó, törvénytelen és alkotmányellenes voltát, (Ugy van! halfelol.) azzal szemben a mi kifogásaink alig birnak valami értékkel. (Az elnöki széket b. Feilitzsch Arthur foglalja el.) Magában a saját lelkiismeretében és saját közjogi érzékében kellene a miniszterelnök urnak ezen tény súlyos sérelmét felismernie. Ha véletlenségből másutt lettek volna, ha egy kiállítás alkalmával Parisban időznének, oda czítálnák be az ott nem levő minisztert és ott tartanának miniszteri tanácskozást, vagy elmennének Moszkvába, Bukarestbe, vagy máshova és oda tennék át a minisztérium tanácskozásának székhelyét ? Ez a beismerés, bevallom őszintén, oly elszomorító volt reám nézve, hogy ezt a miniszterelnök ur itt nyiltan kijelenti, hogy ott törvényjavaslatok vétettek tárgyalás alá, a melyet most a magam részéről sokkal súlyosabban tartok megítélendőnek, mint azt először képzeltem, mikor azt gondoltam, hogy bizonyos ügyeknek megbeszélése, vagy bizonyos kérdéseknek megvilágítása volt e miniszteri tanácskozásnak tárgya, nem pedig törvényjavaslatoknak tételes letárgyalása és azok feletti intézkedés. Ezek oly dolgok, a melyeket a miniszterelnök ur közjogi felfogásában uj világításként kell leszögezni és ha ő ezt ahhoz hasonlítja, hogy Mátyás király is tanácskozott Bécsben, (Derültség halfelol.) bocsánatot kérek, eltekintve attól, a mit gróf Ajjponyi Albert t. képviselő ur most mondott, hogy akkor még a 48-iki törvény nem volt meg, én egy kis különbséget is fel tudok jegyezni a história tanítása alapján: Mátyás király Bécsben tanácskozott, mint Bécsnek ura, de a miniszterelnök I ur és társai ott tanácskoztak, mint Bécsnek szolgái. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a haloldalon.) Elnök: (xünther Antal t. képviselő ur kórt napirend előtt feltételesen szólási jogot és azt az elnökségtől megkapta. Ha tehát a képviselő ur azzal élni kíván, akkor méltóztassék. (Felkiáltások a szélsöbalodalon : Elnökség ?) Günther Antal: T. képviselőház! Tisztán és egyedül abban a kérdésben óhajtottam felszólalni, hogy Bécsben a minisztertanács tényleg megtartatott-e vagy sem? És én megvallom, magamis megdöbbenéssel hallottam a miniszterelnök urnak itt elhangzott megjegyzéseit. (Helyeslés a középen és a szélsöbaloldalon.) Teljesen igaza van a miniszterelnök urnak abban, hogy miniszterek jöhetnek, mehetnek Budapest és Bécs között; csak a minisztertanácsra nem áll ez, mert a minisztertanács jogi személy, a mely szókhelyhez való kötöttséggel van szervezve és székhely nélkül nem létezik és nem működhetik. (Helyeslés a középen és a szélsöhaloldalon.) A t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogyha esetleg háború van, máshol is tartható minisztertanács. Megtörtént ez a porosz- franczia háború idején. De megtörtént egy internaczionális jogelv alapján, a mely internaczionális jogelv azt mondja, hogy a hóditó sereg sarujának talpával viszi a honi földet az idegen országba és ha az a minisztertanács ott Versaillesben megtartatott, az honi földön, német földön tartatott meg. (Élénk helyeslés a középen és a szélsőhaloldalon.) A miniszterelnök urnak az argumentácziója tehát egyáltalában nem áll és egyáltalában nem oszlatja el azt a megdöbbenést, a melyet az ő nyilatkozata kelteni fog. (Igaz! Ugy van! a középen és a szélsőhaloldalon.) A miniszterelnök ur azt mondotta, hogy az a tény. hogy Bécsben minisztertanács tárta-