Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-391
332 391. országos ülés li)Qb márczius 2-án, szerdán. közjogilag elítélendőknek tartottak, azokat az első ülésen nemcsak egy párttag, hanem több képviselő felszólalása által mindig szóvá tették, így tehát sem uj térre nem léptünk, sem helytelen irányt nem követtünk, hanem parlamenti és politikai kötelesség volt részünkről, hogy ezeket a tényeket itt a képviselőház előtt szóvá tegyük. A t, miniszterelnök ur azt mondta, hogy ő segédkezni fog abban, hogy a parlamentnek életműködése a rendes mederbe térjen vissza, a mi abban áll, hogy a többség akarata érvényesüljön és az elé semmiféle akadály ne gördittessék. Hiszen ez egy állandó parlamenti elv. Természetes, hogy a parlamentben a többség akaratának érvényesülni kell, de ezzel szemben a magyar törvényhozás mindig fentartotta azt a jogot, hogy a többség akaratával szemben kivételes időben kivételes czélokért mindig lehessen olyan ellenzéki küzdelmet folytatni, a mely ellentállást jelen. A t. miniszterelnök urnak kedves édes atyja adta elsősorban a példát arra, hogy a többség akaratának szembe lehet helyezni az obstrukczió fegyverét, 0 adta a példáját annak, hogy midőn egy kormány a választási törvényben az országnak parlamentáris szabadságát veszélyeztető tényt követett el, az ellen obstrukczióval élt. De hiszen obstrukczió volt Bánffy alatt, Széll Kálmán alatt, gróf Khuen-Héderváry alatt is, é? egyetlenegy sem kereste a panaczeát abban, hogy intézkedést kell tenni, a mely egyáltalában lehetetlenné teszi a kisebbség részéről a parlamenti ellentállást, pedig mindannyian védelmezték a parlamentet, mindannyian nagy súlyt helyeztek annak működésére és mindannyian ott ülnek a miniszterelnök ur háta mögött. Csak a miniszterelnök urnak van fentartva a dicsőség, hogy fenyegetéssel és terrorizmussal akarja ezt a küzdelmet lehetetlenné tenni. (Zaj.) Ivánka Oszkár: Nem hallunk semmit! Tessék csendet csinálni! (Zaj.) Helfebronth Géza: Valóságos zsibvásár ! Elnök (csenget): Csendet kérek. Holló Lajos: Áttérek már most arra. a mire a miniszterelnök ur legtöbb súlyt helyezett, a közös minisztereknek szereplésére. A külügyminiszter cselekvésére nézve a t, miniszterelnök ur azt mondja, hogy azt a helyet megbírálni, a melyet a közös miniszterek elfoglalnak, kicsinyeskedés és egyáltalában nem bir semmiféle befolyással az ő közjogi állásának vagy tekintélyének megállapítására. Ez — gondolom — egy teljesen téves felfogás, mert a solemnis formaságok oly kiváló jelentőséggel birnak, hogy sokszor épen ezek adják meg bizonyos közjogi állásnak karakterét. Az a fejedelem, a ki a trónon székel és nem másutt; az a képviselőházi elnök, a ki az elnöki székben van és nem másutt; azok a miniszterek, a kik ott ülnek a miniszteri székekben és nem azok háta mögött: mindezen formaságokkal közjogi állásuknak fényét és méltóságát fejezik ki. Ennek következtében a miniszterek mikénti elhelyezkedése és helyt foglalása mindenesetre elég jelentőséggel bir. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy a közös miniszteri tanácskozásokban azért helyes a külügyminiszter elnöklése, mert nem képzelhető, hogy akár az egyik, akár a másik miniszterelnök azt elvállalja. Mi részünkről egyáltalában nem tartjuk elképzelhetőnek és helyesnek, hogy bármikor is közös miniszteri tanácskozások tartassanak. Nekünk lehetnek érintkezési pontjaink, de ezek elintézhetők kiküldöttek és bizottságok által. Más államokkal is tárgyalnak vám- és kereskedelmi szerződésekről; igy tárgyalunk Németországgal, Olaszországgal és Francziaországgal. (Zaj. HalljuJc! Halljuh! a szélsőbaloldalon). Elnök: Csendet kérek! Holló Lajos: Vannak kiküldötteink, kik megállapodásokat eszközölnek. Ezen közös miniszteri tanácskozásnak közjogi rendünk szerint helyük nincsen. Vannak delegáczióink, melyek bizonyos teendőket végeznek, de közös miniszteri tanácskozások, mint hatóságok szervezve egyáltalában nincsenek. A. külügyminiszter elnöksége, a melyet a t, miniszterelnök ur maga is beismer, mert maga mondja, hogy vezetése alatt bizonyos megegyezések jöttek létre, azt igazolja, hogy ő kinőtt az ő közös miniszteri resszortszerepéből és lett, birodalmi vezetominiszter. Ha azt látnám, hogy mikor egyszer magyar minisztertanács van, akkor beczitálják a resszort-külügyminisztert, a resszort-hadügyminis/tert, hogy vegyen abban részt és adjon felvilágosításokat, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) ha lesülyesztenék őt arra az állásra, a melyre méltó és ha a miniszterelnök lenne a kabinet feje és ő mint resszort-miniszter csupán tagja volna a minisztertanácsnak, ez lenne a helyes arányok visszaállítása. Ma arról van szó, hogy a magyar minisztert rendelik fel a birodalmi székvárosba, ott tartják meg ezeket a tanácskozásokat: ez az, a mit én teljes mértékben helytelennek és károsnak tartok. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A t. miniszterelnök ur még kiterjeszkedik arra, hogy mi ezen közös minisztereknek válságainknál való túlságos befolyását panaszoljuk és azt mondja, hogy e tekintetben a koronát gyanúsítjuk meg, hogy illetéktelen befolyást gyakorol és szokott modorában ismét védelmébe veszi a király személyét, hogy őt megvédelmezhesse azon il lojális kirohanások ellenében, melyeket a korona ellen most is szokáshoz képest tanúsítottunk, Az a miniszterelnök urnak ismert fogásaihoz tartozik, (Igaz! Uqy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy midőn a kormányok gyengeségét, alárendeltségét szőnyegre hozzak, midőn a közös miniszterekkel szemben való helytelen és káros alávetettségét kiemeljük, akkor ő a koronának tekintélyét akarja velünk szembehelyezni, azt mondván, hogy mindezek a korona
