Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-391

330 391. országos ülés 19üí márczius 2-án, szerdán. B. Kaas Ivor: A király a felelős? Gr. Tisza István miniszterelnök: A képviselő ur végül azt is kifogásolja, hogy a közös minisztertanácson való elnöklést a közös külügyminiszter ur szokta teljesiteni. Hát igaz, ez ugy van; utóvégre egy közös megbeszélésnek, egy közös tanácskozásnak kell, hogy elnöke legyen, és én ugy gondolom, nem volna czélszerü, ha akár magyar, akár osztrák kormányférfi volna az elnökléasel megbízva. (Mozgás a baloldalon.) Tehát a legtermészetesebb megoldás az, a mely, gondolom, eddig változatlanul követtetett, hogy ő Felsége a közös minisztertanácsokon való elnökléssel, a mennyiben nem személyesen elnököl azokon, a közös külügyminiszter urat szokta megbízni, (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Egy hang balfelöl: A kanczellárt!) Ebből azonban a világon semmiféle predomináns jogkör a közös külügyminiszter úrra nézve nem származik. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! jobbfelöl.) Ez sem többet, sem kevesebbet nem jelent, mint azon megbízatást, hogy ő a tanácskozásokat a közös minisztertanácsokon vezesse. Nézzük meg már most egy kissé, hogy minők ezen közös minisztertanácsok, mert hiszen a képviselő ur kifogásolta magát a közös minisztertanácsok megtartását is. Teljesen igaza volna a képviselő urnak, ha olyan közös minisztertanácsok tartatnának, a melyekben az osztrák és magyar kormány résztvételóvel bárminő kérdésben is szavazattöbbséggel határozatok hozatnának. Ezt azonban már maga a közös minisztertanácsnak természete eleve kizárja. Ezen minisztertanácson semmi egyéb nem történik, mint a kérdéseknek a két kormány közötti megvitatatása ... B. Kaas Ivor: És a jegyzőkönyveket mind aláírják. (Zaj. Halljuk! jobb felöl. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: ... s megállapodásra jutás, a mennyiben az egyértelmüleg lehetséges. De a megállapodás soha máskép, mint egyértelmüleg létre nem jöhet. Ezen kérdések pedig, a melyekben a közös minisztertanács tartatik, egytől-egyik olyanok, a melyekben a két kormánynak egyértelmű megállapodásra jutniok kell, (Felkiáltások halról: Kell!) ha nem akarjuk azt, hogy a közösügyek egyáltalán megrekedjenek. Kubik Béla: Osztrák érdekekben! (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ennek a közös megállapodásnak minden körülmények között létre kell jönnie. Létre kell jönnie vagy a két kormány közötti Írásbeli érintkezés utján, vagy az által, hogy a két kormány — rendesén nem in corpore; tudtommal egy sem volt a minisztertanácsban — de a két kormány kiküldöttei összejönnek; közvetlenül, személyesen beszélik és vitatják meg a kérdést, s igyekeznek a netaláni nézetkülönbségeket áthidalni és az egyértelmű megállapodást létesíteni. B. Kaas Ivor: Ez már összbirodalom! (Zaj. Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: És azt hiszem, hogy ezt a dolog természete így hozza magával; ez a legczélszerübb, leghelyesebb megoldása minden ilyen függő kérdésnek. De nagyon természetes, hogy a magyar államra nézve kötelező elhatározást ebben a dologban a magyar kormány hozza a saját felelőségére, és a magyar kormány kell hogy magáévá tegye azokat a megállapodásokat, . . . Kubik Béla: Ez a baj; hogy kell! (Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . a melyekre a közös minisztertanács vezetett, hogy az egyáltalán kötelező legyen a magyar államra nézve. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Engedelmet kérek, engem az efféle kötölőzködések nem zavarnak . . . (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Azt tudjuk !) Kubik Béla: Nem is zavarni akarom, csak fájdalmamat fejezem ki a felett, hogy ezeknek így kell lenni. (Derültség és zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . a parlament nívóját nem hiszem, hogy emelnék az effélével . . . (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Az ilyen »köll«-ök sem emelik! (Mozgás. Halljuk! Halljuk! jobbról) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak minduntalan közbe! Gr. Tisza István miniszterelnök : ... az illető képviselő uraknak szellemi nívóját pedig nagyon szomorúan jellemzik. (Helyeslés. Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Kubik Béla: Nem vagyok kíváncsi az ön birálatára! (Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Hogy gorombáskodni tud, azt tudjuk ! (Zajos derültség jobbfelöl. Nagy zaj a. szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Most jövök a legsulyotabb vádhoz, a legiszonyúbb hazaáruláshoz, a Bécsben tartott minisztertanácshoz. (Zaj balfelöl.) Töredelmesen bevallom, hogy megtörtént a dolog. Gondolom, február 21 én tárgyaltuk t. barátaim és én a ma előterjesztett törvényjavaslatokat (Egy hang balfelöl: Bécsben ?) Budapesten! Még ez nem hazaárulás. Ez Budapesten történt. Reggeltől estig tartott a minisztertanács; de teljesen nem készülhettünk el, mert hiába megvan az a rossz szokásunk, hogy az ország fontos kérdéseit szeretjük alaposan megvitatni. (Halljuk! Halljuk!) Miután pedig különböző teendők miatt a rákövetkező hét derekán t. barátaim mindnyájan, egyedül t. barátomat, az igazságügyminisztert kivéve, Bécsben úgyis el voltunk foglalva, elhatároztuk, hogy a még hátralevő egy vagy két törvényjavaslatot Bécsben fogjuk letárgyalni. (Egy hang