Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-391

391. országos ülés 190b lanientnek a maga rendelkezési jogát biztosítania kell a maga számára, s nem szabad engedni, hogy egy törpe kisebbség konfiskálja ezt a jogát. (Elénk helyeslés jobb felöl. Zaj a baloldalon.) Azt hiszem, a parlament rendelkezési joga elsősorban abban nyilvánul és abban kulminál, hogy a parlament csakugyan működhessék, akaratát kifejezésre juttathassa és érvényesíthesse. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Másik megjegyzésem pedig vonatkozik arra, hogy a szabadelvű pártnak és a kormánynak a katonai kérdésekben elfoglalt álláspontja mindenben ma még végrehajtva nincs. Erre nézve ismételhetem azokat a kijelentéseket, a melyeket az előbb tettem. Ezekhez ragaszkodom, de sem azokba többet belemagyarázni nem engedek, sem abból valamit letagadni nem szándékozom. Én azt mondtam — és ezt ismétlem, hogy ez a kormány három hónapi működése alatt néhány másodrendű, bár nem jelentéktelen kérdésen kivül megoldotta mindazokat a kérdéseket, a melyek a tisztképzés reformjával állanak kapcsolatban. (Ugy van! Ugg van! a jobboldalon.) És azt mondottam, hogy ez három hónapi működésre nem kicsinyelhető, és a kormánynak azért szemrehányás nem tehető, hogy van még két fontos pontja a programúinak, a melyek három havi idő alatt meg nem oldattak. Igenis, hozzátettem azt is, hogy azt az ideges állapotot, a melyben minden faktor, melynek beleszólása van e kérdésbe, volt a közelmúltban, nem találtam alkalmasnak arra, hogy ezen pontokban a döntést provokáljam. De kijelentettem akkor és kijelentem most, hogy azt az obligót, a mely e két pont elvállalása által a kormányt éri, teljes mértékben fentartom (Helyeslés a jobboldalon.) és ezen kérdést hosszú ideig húzni-halasztani nem szándékozom, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek után, t, képviselőház, áttérek a delegáczionális és a minisztertanácsi bécsi atroczitásokra, a melyekről a t. képviselő ur megemlékezett. (Halljuk! Halljuk/ a jobboldalon.) Talán felesleges is beszélnünk arról, hogy a delegáczió hatáskörét túllépte-e vagy sem. Túllépte volna a delegáczió hatáskörét abban az esetben, ha határozatokat hozott volna bármely olyan kérdésben, a mely nem vonatkozik magára a költségvetésre, vagy nem áll a költségvetéssel és az illető szolgálati ággal olyan szoros tartalmi kapcsolatban, hogy a dolog természeténél és a parlamenti eljárás szelleménél fogva, a költségvetés tárgyalásával összekapcsolható. Én azt hiszem, hogy a delegáczió határozatai ezen a határon túl nem mentek, és ugy tudom, ebből a szempontból a delegáczió működését az ott jelen volt ellenzéki t. tagjai a delegácziónak sem kifogásolták, sőt épen ezekben a diskussziókban kötelességszerüleg részt vettek, Az azután, hogy az eszmecsere, a diskuaszio terén belevonattak és szóvá tétettek olyan kérdések is, a KÉPYH. KAPLÓ, 1901 1906. XXU. KÖTET. márczius 2-án, szerdán. 329 melyek a delegáczióban határozat tárgyát nem képezhetik, de belső szellemi kapcsolatban állottak azon határozat tárgyát képező kérdéssel, az ismét természetes, hiszen minden parlamentáris diskusszió a világon belevonja a határozat tárgyát képező kérdés megbeszélésébe mindazon kérdéseket, a melyek azzal belső összefüggésben állanak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azt hiszem tehát, abban az irányban, hogy a delegáczió bárminő tekintetben túllépte volna hatáskörét, a képviselő ur a bizonyításnak még csak árnyékát sem képes felmutatni. Hanem specziálisabb sérelmei vannak a képviselő urnak a magyar kormányra vonatkozólag. Kifogásolja mindenekelőtt azt a viszonyt, a melyben a magyar kormány tagjai a közös miniszterekkel állanak. És itt három körülményt hoz fel. Az egyik az, hogy a delegáczió termében hol és hogyan ülnek a miniszterek. (Mozgás és derültség a, jobboldalon.) Hát engedjen meg nekem a képviselő ur, erre igazán nincs felelet; (Zaj a baloldalon.) ez olyan gyermekes szempont, (Nagy zaj és ellenmondások a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) a melyre komoly embernek nem lehet szava. (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról) A másik az, hogy a közös minisztereknek döntő befolyásuk van a magyar kormánykrizisek elintézésére. Ezt azután, t. ház, a legkerekebben vonom tagadásba és utasítom vissza. (Zaj a baloldalon.) Hellebronth Géza: Az igazságot mindig el szokták tagadni! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Engedelmet kérek, sokkal jobb kezekben van az alkotmány ezen részének megőrzése és gondozása, semhogy bárkinek szabad legyen azzal a gyanúval fellépni, hogy bárhol ott, a hol a magyar király magyar ügyekben intézkedik . . . Bartha Miklós: Chlopy! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon, Egy hang jobbfelöl: Kegyelmi kérvény!) Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . más tényezőnek abba döntő befolyása lehessen, mint az erre a magyar alkotmány szerint hivatott tényezőknek, (Helyeslés a jobboldalon.) és azt hiszem, hogy nem volt és nem lesz kormányválság Magyarországon, a melyért való teljes alkotmányjogi felelőség elvállalására magyar politikai faktor ne akadjon. (Helyeslés a jobboldalon.) Barabás Béla: Récsey is olyan volt! Gr. Tisza István miniszterelnök: A mint pedig szembenállanak az urak ilyen alkotmányos faktorral, ám tessék annak eljárását megtámadni. De engedelmet kérek, nincs joguk ilyen állításokkal fellépni, a melyekben egyenesen a koronával szemben egy rút gyanúsítás rejlik, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t, ház! 42