Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-391

328 391. országos ülés 190b kor még szó sem volt a katonai köröknek arról a törekvéséről, hogy a létszámot emeljék, a miniszter ur hangot adott annak a kívánalomnak, hogy mit kellene mindent a hadseregben tenni, fel kell emelni a létszámot, emelni a költségeket, mert a hadsereget harmóniába kell hozni a külföld hadseregeivel. A t. miniszterelnök ur érvényesítette a szavát a delegáezióban, de mindig a magyar nemzeti követelések ellenében, most pedig előáll és támadást intéz, támadást belügyi kérdésekben, azok ellenében, a kiknek eljárását talán taktikai szempontból lehet kifogásolni, de a kik ezéljának nemességé ben, nemzeti tartalmában senki soha kételkedni nem mert. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezek legyenek olyan dolgok, a melyek minket arra birjanak, hogy a további küzdelemtől elálljunk? Ez olyan vérmes reménység volna, a melyet sem a miniszterelnök ur, sem más megindokolni nem tudna. De ott van utoljára a házszabályok kilátásba helyezett reformja, a melyet a miniszterelnök ur heteken keresztül sajtójában is. pártkörében is hirdetett és a melynek nemcsak az a czélja, hogy a maga kormányzalát biztosítsa ilyen háborgatások ellen, hanem a melynek bevallott czélja az, hogy későbbi időkre is, a miniszterelnök ur szerint mutatkozható anarchikus tünetek, tehát a nemzeti ellentállás élét letörje, hogy Magyarországon épen ezekben a kérdésekben, a melyek az ország egyedüli közjogi biztosítékait képezik, lehetővé tétessék a hatalom kirendelt emberének, hogy akaratát minden akadály nélkül vihesse keresztül. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Rendet teremteni annak a révén, hogy a magyar nemzeti ellentállás lehetőségét megszüntessék, nemcsak most, de a jövőre is, még ha ezzel szemben nagy reformokat hozna is a miniszterelnök ur: mi ehhez a rendcsináláshoz még csak passzív viselkedésünkkel sem járulhatunk hozzá, hanem a legszélsőbb ellentállást fejtjük ki ellene. Minden állambán lemondhat a parlament rendelkezési jogának bizonyos mértékéről, szabhat magának korlátokat időben, tárgyban is, hogy működése hatályosabbá váljék, de épen Magyarország viszonyai között, a mikor ez az ország nincsen összeforrva dinasztiájával és a dinasztia nincsen összeforrva a nemzet egész lényével, jövőjével, érzelmeivel és hivatásával, a mikor tehát nekük garancziákat kell keresnünk épen a hatalommal szemben, a melyről azt látjuk, hogy túllépve jogkörének határait, átveszi a nemzetet illető jogokat is, hogy nemcsak vétójával, hanem kormányok ideküldéBével, a többség összealkot ásával, a parlament feletti uralmat is bírja: mi a parlamentnek semmiféle jogáról le nem mondhatunk, mi a nemzeti védekezésnek egy fegyverét sem adhatjuk ki a kezünkből, (Helyeslés balról.) a nemzeti küzdelem egyetlen garancziáját sem adhatjuk fel, bármennyire tessék is az a miniszterelnök urnak. Hiszen márczius 2-án

s szerdán. még a túloldalról kikerült kormányok közül sem akadt eddig egyetlen egy sem, a mely a parlament jogainak korlátozására gondolt volna, csak épen a miniszterelnök ur volt az, a ki még a Bánffy-féle obstrukczió idején felvetette ezt a kérdést és a ki most Bécs felé azzal akarja magát kedvessé és nélkülözhetetlenné tenni, hogy igenis fog oly intézkedéseket keresztülvinni, a melyek ebben az irányban a parlament további ellentállását és további küzdelmét lehetetlenné teszik. Ez a bizalom, a melyet fent keltett, adja az ő kezébe a kormánypálczát és ezzel a kormánypálczával akar megfenyegetni bennünket és akarja megfenyegetni a nemzeti ellentállást, hogy az a későbbi időkben többé fel ne támadhasson. Ennek következtében azt hiszem, t. ház, az első kötelesség, a melyet nekünk, mint magyaroknak és miut nemzeti jogokért küzdő egyéneknek és politikusoknak teljesítenünk kell, az, hogy a t. miniszterelnök ur ilyen tényével szemben a legszélsőbb ellentállást fejtsük ki. (Élénk helyeslés balfelöl.) Azok a miniszteri tanácskozások, a melyeket Bécsben folytattak, és a melyeknek sérelmeit itten kifejtettem, meggyőztek bennünket arról, hogy a t. miniszterelnök úrban a közjogi érzék megvédeni saját pozicziójának kötelességeit és hivatását, nincs meg; még a legjobb szándék mellett is ez az érzék kihalt belőle. Ennek következtében, minthogy a kormányzás az ő kezében jó kézbe letéve nincs, mi a további ellentállástól el nem állhatunk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! A t. képviselő ur most elhangzott nyilatkozatában valósággal megemlékezett mindenről e kerek világon egy napirend előtti felszólalás keretében. Én nem fogom őt erre a térre követni, mert, azt hiszem, a házszabályok szelleméből csakugyan nem az folyik, hogy napirendelőtti felszólalások révén bevonjunk a vita keretébe mindenféle kérdést (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás balfelöl.) és ezáltal megakaszszuk a napirenden levő ügy tárgyalását. Ennek folytán igen röviden (Zaj bal felöl. Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk! Halljuk!) szándékozom jelenleg végezni a képviselő ur felszólalásának legnagyobb részével, fentartva magamnak a szerencsét, hogy az ott emiitett kérdésekre visszatérjek akkor, a midőn annak helye lesz. Most csak két rövid megjegyzésre szorítkozom, (Halljuk! Halljuk!) mielőtt válaszomnak tulajdonképeni tárgyára térnék át. Az egyik a képviselő urnak egy olyan kijelentése, a melylyel azután teljesen egyetértek, A képviselő ur azt mondja, hogy a parlament mindenütt a világon lemondhat rendelkezési jogáról, csak épen a magyar parlament nem, Tökéletesen igaza van. És épen ez vezet engem azon meggyőződésem követésében, hogy igenis a magyar par-