Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-391

391. országos ülés 190b márczius 2-án, szerdán. 327 midőn a nemzet jogai mellett kitart és követelésekkel áll elő, akkor ezeknek lehető félretolásával egyéni érdekeli nek kedveznek (Helyeslései a szélsübaloläalon.) és az egyéni érdekeknek előretolása melylyel a kormányzat a megoldást keresni akarja. Nem uj dolgok ezek, t. képviselőház, és ne méltóztassék tőlünk azt várni, hogy ezek előtt meghajoljunk, a melyek sok hasznos és egészséges intézkedést tartalmaznak, de a melyekre nézve a legszomorúbb az, hogy a kormány csak ilyen küzdelem után gondol azokra, és nem az ő kormányzati tevékenységének rendes sorozatában következik be ezek megoldása; hogy ő maga is elismeri, hogy 25 évnek meddősége és elhanyagolása után és csak akkor gondol azokra, a mikor a nemzeti lelkesedés kivánja azokat és akkor is csak mintegy aranyakat hint el, a melyek után való kajjkodás közben épen ezen helyes iránytól akarja a nemzetet eltéríteni a maga útjában. Tőlünk kívánják, t. képviselőház, a küzdelemnek abbahagyását akkor, a midőn a miniszterelnök urnak rövid pályafutásából látjuk azt, hogy a Sybilla-könyvek módjára egyetegyet eldobál azokból a programmpontokból, a melyekkel annak idején a nemzet elé állott. Először a kilenczes bizottsággal szolidaritást vállalt, és azután rögtön eldobta az ott megállapított programmból a legbecsesebb kincset, midőn a hatalom birtokához jutott, és a midőn végre idejött elénk és határozott kijelentéseket tett, programmpontokba foglalva, hogy a t. szomszédainktól a küzdelem megszüntetését kieszközölje, egész határozottan benne volt a magyar zászlónak, a magyar vezényszónak, a magyar közjogi állásnak megfelelő módon való megoldása, benne volt a katonai igazságszolgáltatásban a magyar nyelv érvényesülése, s ezeket Bécsben a miniszterelnök ur egyszerűen elejti, ezeket a kérdéseket ez idő szerint nem kivánja megoldani, hanem objektív időkre akarja halasztani. (Zaj bal felöl.) Pedig az egész kérdés csak ebben az »ez idő szerintiségben* volt, mert sem az urak, sem senki nem mondja ebben az országban, hogy Magyarországnak közjogi önállóságát, czéljait, legalább a távolabbi jövőben, nem akarják érvényesíteni; ezt helyesnek tartja a t. túloldal is, szive mélyén rejtegeti minden magyar ember, mert a magyar államélet teljes kiépítése, feltételezem, még a miniszterelnök ur lelkében is benne van. De a politikának épen az a jelentősége, hogy egyes időkben, ez idő szerint bizonyos konkrét czélokat tüz ki, a melyeknek megoldását már most helyesnek találja. A t. miniszterelnök ur a leszereléssel szemben ennek a két kardinális kérdésnek a megoldását épen ez idő szerint vállalta; de most Bécsben egyszerűen, nyíltan és czinikusan azt mondja, hogy ezek a kérdések ez idő szerint nem alkalmasak a megoldásra, tehát objektív időkre kell őket halasztani; elég volt három hónap alatt a nevelés terén bizonyos engedmények keresztülvitele: a többit nem tartja magára nézve ez idő szerint kötelezőnek. Gr. Tisza István miniszterelnök: Egy szó sem igaz belőle! Ne tessék ferdíteni! Holló Lajos: Beszédeinek hű olvasása világosan igazolja ezt a felfogást, Gahányi Miklós: Körbertől függ, hogy miniszterelnök maradhasson ! (Zaj. Elnök csenget.) Holló Lajos: Kérem, azt mondta a miniszterelnök ur — és nagyon szeretném, hogy ha megczáfolna, — hogy ez idő szerint megoldatik a katonai nevelés kérdése; nem oldatik meg ez idő szerint — de nem ad graecas calendas, hanem objektív időkre halasz tátik el — a két nagy fontosságú programmpont : a büntető igazságszolgáltatásban a magyar nyelv érvényesülése és a jelvénykérdés. B. Kaas Ivor: Közös jelvényekkel! Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt mindig így mondottam í Holló Lajos: A miniszterelnök ur a harczot egy programm ellenében akarta beszüntetni. A nagy fellángoló küzdelemért, azokért a nagy áldozatokért, a melyeket a nemzetnek az egy éven át tartó törvényenkivüli állapotért kellett hozni, megígérte ezeket a programmpontokat, a melyeknek ez idő szerint való megoldását kívánták és igy azokat a miniszterelnök urnak tetszése szerinti időhatározatokra eltolni egyáltalában nem volt jogában. (Igaz! Ugy van! balfelöl, Mozgás jobbról.) De mi erősítsen meg még minket ezenkívül abban, hogy e küzdelemben épen most lássuk a miniszterelnök ur programmjában és működésében azokat a garancziákat, a melyek a további harcztól való elállásra bírhatnának bennünket? Hiszen épen a miniszterelnök urnak a delegáczióban való szereplése mutatta azt, hogy a mit ott még egyáltalában nem kíséreltek meg politikusok, hogy t. a belügyi politikának minden nuanceát átplántálják a delegáczió szinterére, azt épen a miniszterelnök urnak heves és indokolatlan fellépése megtette. (Ugy van! balfelől.) Hozzá még milyen alapokon? A miniszterelnök ur egyenes támadást intézett azon programm és azon nemzeti követelések ellen, a melyeket gr. Apponyi Albert képviselő ur magáévá tett. (Mjemés balfelöl.) Ott, a delegáczió szinterén, a közös miniszterek jelenlétében, a külföldnek feszült figyelme mellett egy ilyen nemzeti iránynak meggyanusitása, megtámadása, megsértése nem eredményezhet mást, mint hogy világosan arra enged következtetni, hogy az ilyen miniszterelnök azoknak a hatalmaknak befolyását akarja magának biztosítani, a melyeknek nézeteivel, támogatásával iparkodott azon helyet elfoglalni. Én senkinek még a delegáczióban a nemzeti ügy szempontjából olyan szánalmas szereplését nem láttam, mint a t. miniszterelnök urnak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A mi-