Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-391

391. országos ülés 190í elé terjeszti majdan a költségvetésbe való végleges beállítás végett, a 67-iki törvény meg nem állapított. Látjuk, hogy ez a bizottság évről-évre mint akarta és kísérelte meg sikerrel a saját állásának közjogi méltóságát, különösen a külföld előtt oda felemelni, hogy egy bizottságnak szerényebb nívójáról egy valamennyire czentrál-parlament nímbusát nyerje el. A mi semmi bizottsággal nem történik meg, a delegáczió a király ő Felsége által trónbeszéddel nyittatik meg, erre üdvözlő felírások intéztetnek a felséghez, ünnepélyes beszédek tartatnak, s ez mind azt mutatja, bogy a delegáczió magát bizonyos nagyzási hóbort alapján átalakítja egy magasabb rangú és nagyobb funkcziókat végző bizottsággá, mint a minőnek a törvény valósággal megállapította. Ott, van még ezen a téren, t. ház, a közös minisztereknek a szereplése. Tudjuk azt, hogy ezek a közös miniszterek épen csak czélszerűségi szempontból lettek megállapítva azoknak a közösügyeknek a vezetésére, a melyek Ausztriára és Magyarországra nézve közös érdekűeknek ismertettek fel, Ha azt találta volna Magyarország akkori törvényhozása, bogy nekünk külön hadügyminiszterünknek, külön külügyminiszterünknek kell lennie, akkor egyszerűen mind a két állam beállította volna saját miniszterei körébe ezen állások szervezését. Azonban, ha helyesnek is látta ezt közös orgánumok által elláttatni, de nem képzelhette el, hogy ezek a két állam minisztériumának, ezen nagy közjogi hatóságnak, quasi fölébe emelkednek és mint birodalmi miniszterek fognak szerepelni, a kik mellett az; egyes államok minisztériumai bizonyos mértékben alsóbbrendű állást foglalnak el. A t. miniszterelnök ur ezt tagadásba méltóztatik venni, de ennek vannak tünetei ; én csak kettőre leszek bátor rámutatni. Gyakorlati tények azok, hogy midőn a delegácziók folytatják tárgyalásukat, — én jelen voltam ott több éven keresztül — ott ülnek a. miniszteri padokon a közös miniszterek és azok képviselői, a magyar miniszterek pedig háttérbe szorulnak. Még a miniszteri asztaloknál sem foglalnak helyet, mintha alárendeltebb szerepük lenne. Széll Kálmán idejében felszólalásom alapján bizonyos mértékben javulás történt e tekintetben. Továbbá az idők folyamán lassan kifejlődött az, hogy közös miniszteri tanácskozások tartatnak, és ha ezek nem eszközölhetők ő Felsége jelenlétében, akkor a külügyminiszternek, mint quasi birodalmi kanczellárnak elnöksége alatt tartatnak. Ennek következtében ezek a miniszterek az ő közjogi állásukat nemcsak maguk fogják fel ferde világításban, hanem a külföld előtt is ferde világításban tűnik fel az, ugy t. i., hogy a magyar minisztereknek megvan az állam belügyeiben bizonyos önálló autonóm hatáskörük, de a nagy czélokat, a birodalmi érdekeket azok a közös miniszterek reprezentálják és teljesitik. márczius 2-án, szerdán. 325 Még egy harmadik tényt kell a miniszterelnök urnak talán tagadó felfogásával szemben felhoznom, és ez az, hogy minden időben, midőn Magyarországon válságossá válik egyes kormányok helyzete, ezen állások betöltésénél a király akaratának irányítását azok a közös miniszterek befolyásolják, a kik teljesen alárendelt szerepet kellene, hogy betöltsenek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem lehet titkot csinálni és szemet hunyni az elől, hogy ezek a körök Magyarország sorsára nagy befolyással vannak, mert csak azok az államférfiak alkalmasak a kormányszékek betöltésére, a kik bírják akár a külügyminiszternek, akár a hadügyminiszternek, akár a hadvezetőség fejének, a vezérkari főnöknek, tetszését, bizalmát, és ezeknek vignettája, girója mellett nyerhetik el állásukat. Ezek oly tények, melyek azt igazolják, hogy ezek a közös miniszterek az ő resszortminiszteri székükről leléptek, a melyet a törvények kreáltak részükre, és felállottak egy magasabb polczra, a birodalmi miniszteri állások polczára, és ebből a szempontból ledegradálták a magyar minisztérium közjogi állását. 1867 óta ebben az irányban károsan érvényesült először a delegáczió szerepkörének túlságos, helytelen irányban való megnövekedése, másodszor a közös miniszterek állásának szintén káros irányban való fejlődése, harmadszor azon közös miniszteri tanácskozások keletkezése. Egyáltalán nincs semminemű közjogi alap, közjogi jogosultság és intézkedés, a mely szabaddá és lehetővé tenné azt, hogy magyar miniszterek közjogi kapcsolatban vagy szervezetben oda menjenek közös miniszteri tanácskozásokra és résztvehessenek akár ő Felségének, akár a külügyminiszternek elnöklete alatt bizonyos határozatok meghozatalában. Hiszen tudom azt, hogy minden államban vannak olyan helyzetek, és idegen államokkal, különösen Ausztriával van ezernemü érintkezésünk és kell is ezekben tanácskozásokat folytatnunk. De nagyon szerencsés és helyes dolog volna az, ha az illető miniszter és minisztérium az ő ügykörébe eső teendőket, ép ugy mint más államokkal szemben, Ausztriával szemben is kiküldöttek és küldöttségek utján intézné el. Ez már annyival inkább kívánatos volna,, mert akkor a miniszternek a mérlegelés, tanácsosai fényeinek felülbirálata még mindig több időt adna a meggondolt és helyesebb döntésre. Saját személyében való tanácskozás még a resszortminisztereknek sem volna helyesen megengedhető, legfeljebb még azt lehetne eltűrni, hogy a kereskedelmi miniszter a maga osztrák kollégájával bizonyos megbeszéléseket és efféle nem hivatalos jellegű tanácskozásokat folytasson. Ez is káros; de hogy közös formális miniszteri tanácskozások tartassanak, az egyenesen sérelem, az egyenesen a magyar közjogi állás függetlenségének és önállóságának megtagadása, a mit a 67-iki törvénynyel indokolni nem lehet.