Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-379

• « t 379. ORSZÁGOS ULES 1904 január 19-én, kedden, Perczel Dezső, közben Jakabffy Imre elnöklete alatt. Tárgyai: A Jegyzőkönyv hitelesítése. — Elnöki előterjesztések. — Zárt ülés. — Az 1903. évben kiállítandó njonozok megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A kormány részéről jelen vannak: gróf Tisza István, Lukács László, Nyiri Sándor, Plósz Sándor, Berzeviczy Albert, Hieronymi Ká­roly, Cseh Ervin. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 30 percekor.) Elnök: T. ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Daróczy Aladár, a javaslatok mellett felszólalókat Dedovics György, az azok ellen felszólalókat Trubinyi János jegyző jegyzi. Mindenekelőtt fel fog olvastatni a múlt ülés jegyzőkönyve. Daróczy Aladár jegyző (olvassa az 1904. évi január hó 18-án tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: B. Kaas Ivor képviselő ur a jegyző­könyvhöz kivan szólani. B. Kaas Ivor: T. ház! A jegyzőkönyv a történteknek teljes képét kell, hogy adja. Meg­esett tegnap rajtam, hogy határozati javaslatot terjesztettem be, a mely nincs felvéve sem a napirendről kiosztott nyomtatványban, a hol a határozati javaslatok sorban közöltetnek, sem a jegyzőkönyvben, a melyet most hallottunk. Nem vétetett fel daczára annak, hogy tegnap expressis verbis kértem, hogy ne mondjam, követeltem. A naplóra kell hivatkoznom és azokra a ta­nukra, a kik jelen voltak és idefigyeltek. Remé­lem, hogy a t. alelnök ur, Jakabffy Imre, a ki akkor az elnöki széken ült, ha ugyan idenézett, szavaim teljes valódiságát bizonyíthatja, a mint sajnálom, hogy a honvédelmi miniszter ur nin­csen jelen, a ki egyenesen figyelemmel kisérte akkor a történteket. A napló 8. lapján e szavak olvashatók az én beszédemben alul, a második kolumnában (olvassa): »En itt egy határozati javaslatot terjesztek be, a mely álláspontomat megvilágítja* stb. Következik szóbeli megindo­kolása a határozati javaslatnak; azután, a mi­kor ezt az indokolást megtettem, a kilenczedik lapon jön ez: ^Mindazonáltal, hogyha arra az alapra, a gr. Apponyi Albert által vitatott alapra helyezkedünk, akkor is követelnünk kell a követ­kezőket : hogy az összes magyarországi katonai nevelőintézetekbe csak magyarhonos fiuk vétes­senek fel; aztán, hogy az állam által adományo­zott alapítványi helyeket a magyar királyi hon­védelmi minisztrer ur töltse be; s hogy a ma­gyarországi katonai nevelőintézetekben kiképzett ifjak kizárólag magyar ezredekhez legyenek be­oszthatók.* Ez a három pont képezi az én Írásba foglalt, itt felolvasott határozati javaslatomat. Ezt a határozati javaslatot már akkor be akar­tam nyújtani, de a terembiztos nem volt itt s Szederkényi Nándor t. barátom azt mondta: »Hiszen ráérsz erre«, a mire én a határozati javaslatot letettem. A beszédem végén azután az üdvözlések közben elfelejtettem a határozati javaslatot rögtön benyújtani, Várady Károly képviselőtársam elkezdette beszédét, a mint itt látszik, csak egy pár szóval, s akkor én az írást a terembiztosnak átadtam; s a napló erről ezt mondja: B, Kaas Ivor (átad egy irást a terem­biztosnak). Ezt felolvastam beszédemben. »Szederkényi Nándor: Felolvasta beszéde során.« Ez a magyarázat azért volt szükséges, mert a túloldalon valami ellenmondás hallatszott, olyasmi, hogy: »Most már nem járja«. Erre az elnök a napló szerint ezt mondotta (olvassa): »Hozzám határozati javaslatot nem adott be; most már nem fogadhatom el. Kérem Várady Károly képviselő urat, méltóztassék be­szédét folytatni.« (Tovább olvassa): »B. Kaas Ivor: Az egész házra hivat­kozom, hogy felolvastam.« Ennyiből áll az inczidens és annak törté­neti megvilágítása. Ezután nem marad más 4*

Next

/
Thumbnails
Contents