Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-389

389, országos ülés 1904- január 30-án, szombaton. 305 tesznek. Kapcsoljunk ki minden mást a kérdésből. Mondjuk, hogy a hadseregnek az alkotmányra való eskütótele, a konkretuál status létesítése, a kontingensek megállapítása és minden más egyéb essen el, csak maradjunk meg azon keretekben, a melyeket a miniszterelnök ur kilátásba helyezett. Ha önök azokat elfogulatlanul mérlegelik, akkor lehetetlen azoknak homályossága elől elzárkózniuk. Ott van pl. a zászlókérdés. Nagyon jól tudjuk, hogy ebbe a közös rendszer milyen formákat bir belecsempészni. Megköveteltük a külügyek terén a magyar államiság érvényesülését a közös jelvényekben ; kieszközöltük, hogy a nagykövetségeknél egyik zászlóként a magyar tűzessék ki. Rögtön paralizálták ezt azzal, hogy középső zászlóként kitűzték a császár nagy lobogóját ugy, hogy ez által ki legyen domborítva egysége a birodalomnak és az egész ugy nézzen ki, mint egy vásáros bódé, a melyet három zászló ékit és a külföldön feltűnést keltsen mindenfelé, hogy mikép lehetséges az, hogy két államnak ilyen határozatlan czimere legyen. Hiszen a császárnak van czimere, ő is benne van az államban. A magyar királynak más zászlója, mint a magyar államé, nem lehet és az osztrák császárnak sem lehet más jelvénye, mint Ausztriáé. Mikor rávitték a haditengerészet jelvényeinek meghatározására ezt a zászlókérdést, akkor sem jöttek elő az állam czim erével, hanem elővették a császár jelvényeit és színeit. Mikor a kereskedelmi lobogót megállapították, akkor annak piros csücskébe alul egy kis zöld foltot tettek, hogy ezzel jellemezzék a piros-fehér-zöldet. Az egészből így persze egy gallimathias jött ki. (Igaz! Ugy van! oalfelöl.) Ha tehát látjuk azt, hogy a zászlókérdésben ilyen konfuzus megoldásokat keres a közös rendszer, csakhogy a magyar államiság pregnáns kifejezése elől kitérjen, vájjon milyen lélekkel és milyen jóhiszeműséggel mondjuk azt, hogy ezt a küzdelmet ilyen igéret alapján be lehet fejezni, hogy a zászlókérdés rendezve lesz a jövőben. Teljesen tiszta dolog, hogy olyan közös zászlót akarnak megteremteni, a melynek behozatala bennünket sokkal jobban fel fog ingerelni, mint a mai állapot fentartása. Mondja meg bárki tiszta lélekkel, hogy mi az akadály, hogy ezt a közös zászlókérdést meg nem oldjuk, mielőtt ez a küzdelem befejezést nyer? Mi más akadálya lehet annak, hogy ki nem mondjuk, hogy a magyar ezredekben a magyar hadseregben behozatik a magyar állam jelvénye, mint az elhatározásnak hiánya ? Ha nincs elhatározás, akkor elhiszem, hogy nem fogják azt behozni. De ha az elhatározás meg van, ha ezt kimondják nyíltan és meg akarják valósítani, ez"24 óra alatt lehetséges. Ott van ugyancsak ilyen bizonytalanságban a második kérdés, a katonai büntető igazságszolgáltatás nyelvének kérdése, a melylyel még rövidebben kívánok foglalkozni. A katonai bünKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXH. KÖTET. tető igazságszolgáltatás nyelve tekintetében megígérték a magyar álláspont érvényesülését és a t. miniszterelnök ur szerint még csak odáig sem jutottak, hogy a magyar kormány az ő álláspontját körvonalozta volna. Már bocsánatot kérek, ilyen körülmények közt a küzdelmet abba nem hagyhatjuk, ha egyszer megkívántuk, hogy a magyar állam nyelve a katonai igazságszolgáltatásban érvényesüljön. Lehet, hogy annak időbeli akadálya van, lehet, hogy annak akadálya az, mert nincs elég auditor, lehet, hogy e miatt három vagy öt évig nem hozhatjuk be a magyar nyelvet minden fokon; de hogy a magyar állam nyelvének érvényesülését az első, második vagy harmadik fokon, vagy a hol akarják, most már meg ne lehetne állapítani, most már ki ne lehetne mondani, nincs olyan józan értelmű politikus, a kivel ezt megértetni és elfogadtatni képesek lennénk. (Ugy van! a baloldalon.) Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy nincs rá idő. Bocsánatot kérek, mikor nem arról van szó, hogy az obstrukczióval szembeszálljunk, akkor az idő nem határoz; kiböjtöljük, letörjük az obstrukcziót. íme egy évnél tovább tart már az egész harcz és most a delegáczió" ülései miatt háromheti, vagy nem tudom, mennyi szünet lesz; ezeknek az időmulasztásoknak presszant volta, elhiszem, hogy fenforog, de ha megoldást keresünk, azon 24—48 órai szünetek, a melyek a megoldáshoz szükségesek, sokkal hasznosabbak volnának, mint a harczot nem tiszta befejezéssel tovább vinni. Mikor a miniszterelnök ur, a ki idejön az erős kéz ígérgetésével, három hónapon keresztül meg nem bir mozdulni helyén, és nem birja a megoldást még egy kisebb küzdelemmel szemben sem keresztülvinni : akkor nem helyesebb, nem világosabb, nem a magyar állásponttal szemben egyenesebb és nyíltabb álláspont-e az, megmondani: ennyit lehet megtennünk, ez és ez álláspontunk, vizsgáljátok, vájjon elég eredményt képez-e ez a küzdelem abbahagyására, de ezt megteszszük azonnal, tessék ebben tisztán látni és a küzdelmet ebben az irányban továbbfolytatni vagy befejezni. (Felkiáltások a szélsobaloläalon: Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Holló Lajos képviselő ur folytatja beszédét. Holló Lajos: De ha azt lehet mondani, hogy ezekben az ígéretekben legalább bizonytalanság van és nem tudjuk magunkat mihez tartani, a többi ígéretnél még ezen bizonytalanságot, ezen jótékony homályt sem lehet elfogadni, t. i. a magyar tisztek áthelyezése és a tisztképzés kérdésénél. A magyar tisztek áthelyezését a t. miniszterelnök ur ígérte, és ime ezen kardinális kérdésben máris kitűnt, hogy a hadügyi kormány tel39