Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-389

389. országos ülés Í9Ö4 január 30-án, szombaton, 301 tényezőkkel mindannyival kellett volna a megoldást keresni: épugy szükséges lett volna továbbá az ügy érdekében s azon ígéretek beváltása érdekében, melyeket a miniszterelnök ur tett, bogy mielőtt ilyen megbizatást komolyan elvállalt, mindazon tényezőkkel a megoldást, a megbékülést, a kibontakozásra való utat megkeresse és csak, amennyiben ezek nem vezettek volna eredményre, akkor szánbatta volna el magát parlamenti baroz felvételére. Gabányi Miklős: De elbizakodott volt! Holló Lajos: Én csak az előzetes megegyezést tettem hozzá; tehát, ha a későbbi időben, most is, bármikor, a mérsékelt, okos és bölcs kibontakozásnak útját el nem zárjuk, azt akár a miniszterelnök úrral szemben, — mert személyi tekintetek nem vezetnek bennünket — akár más politikussal szemben mindig készséggél felveszszük. De a mai j>olitikai helyzet azóta, a mióta a miniszterelnök ur jött, sajátságos Janus arczát mutatja a jövő képének. Nagyrészről bizonyos ködös, homályos sejtelmeket állit, a melyekre rámagyarázza ő és párthivei, hogy az egy szebb jövő képe az országra nézve, egy olyan megoldás a nemzet jogai tekintetében, a mely a kedélyekben megnyugvást és kielégítést fog szülni. Ugy tünteti tehát fel a dolgot, mint egy a szivárvány minden színével felékesített látományt a jövőre; a másik arcza a politikai helyzetnek a meredekek, szakadékok és omladékok képe, a melyekbe bele fog hullni ennek az országnak sok drága kincse, alkotmányának és parlamenti rendjének szabadsága. Mindezek a rémes és sötét helyzetek mutatják a politikai helyzetnek másik arczát. A tisztelt miniszterelnök ur beszédében sohasem mulasztja el, hogy a helyzetnek mindkét részét, a fennálló politikai viszonyoknak mindkét arczát be ne mutassa és elénk ne tárja. (Ugy van ! Ugy van! balfelöl.) De ne méltóztassék azt hinni, hogy ő mindezen módoknak és eszközöknek az eredeti szerzője és forrása, mert ő is csak eszköz ezeknek a fegyvereknek a használatában, a mely eszközöket felülről mindig kezére bocsát a hatalom mint megbízottnak és hogy kecsegtetéssel, hitegetéssel, lelkűknek kishitüségénél vagy félénkségénél fogva, vagy hiszékenységüknél fogva egyeseket az eszközök egy részével, másokat pedig terrorizálással, megfélemlítéssel térítsék le a küzdelem útjáról. Ezek mind felülről alkalmazott eszközök, a melyeket már a múltban is százszor és százszor tapasztaltunk, de a melyeknél a vég az eddigi tanúságok szerint sohasem volt más, mint kedvezés az egyéni érdekek részére ^és hitszegés a nemzeti érdekek részére. En teljes mértékben objektíve óhajtom mérlegelni, hogy vájjon azon helyzetben, a melyben ma állunk, csakugyan a megnyugvásnak korszaka következett-e be ránk, vagy pedig szüksége merül fel a további küzdelemnek, a további harcznak. Az mindenesetre tény, hogy ennek a küzdelemnek nagy történelmi jelentőségét, ha itt kétségbe akartuk volna is vonni, fenn az osztrák katonai és udvari körökben sem félre nem ismerték, sem kétségbe nem vonták. (Ugy van! balfelöl.) Ott tudták azt, hogy egy félszázad óta ez az első nagy, nemzeti mozgalom, mely magával ragadta a lelkeket, a mely egész nagy áradatként hömpölygött végig Magyarország egész társadalmán, összes politikai elemein, mig végre oly fokra emelkedett, a melylvel szemben, mint komoly küzdelemmel szemben meg kellett tenni felülről is az ellenkező intézkedéseket; (Ugy van! balfelöl.) a mely mértékben ez az áramlat nőtt, ugyanolyan mértékben szerveztetett az ellenküzdelem, a mely részint a politikai körökben, részint ezeken kivül, a társadalom köreiben éreztette a maga hatását és sokszor annyira is ment, hogy ennek a küzdelemnek a fonala majdnem elszakadt, már csak néhány szál tartotta; és mégis sikerült a közvéleménynek helyes irányba való terelésével, a harcznak továbbvitelével nem engedni azt, hogy e küzdelem szálai elszállíttassanak, hanem az még ma is a maga érintetlenségében fennáll, habár szintén a megrohaná3ok, az ellenmozgalom folytán meggyengült állaj>otban, de sem ketté nem szakadt, sem meg nem semmisittetett. (Ugy van! balfelöl.) Ezzel a nagy nemzeti mozgalommal szemben felülről minden tényező közreműködött, nemcsak az osztrák körök, nemcsak bizonyos orgánumok, hanem maga az uralkodó is az ő császári akaratával és parancsával közreműködött arra, hogy mindazt, a mit a magyar nemzeti áramlat megkíván, sikertelenné, hatástalanná tegye és eredményétől megfoszsza. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Tapasztaltuk azt politikai köreinkben, hogy egyénekre alkalmazták a pressziót. Mikor egyegy udvarképesnek tartott vagy hitt politikus felemelte a maga szavát és az akczióra rászánta magát, már másodnap bizonyos presszió és behatás jött rá felülről, a mely őt ezen küzdelemtől visszatartani, semlegesíteni iparkodott és igyekezett őt mint harczost elvonni a nemzeti küzdelemtől. Ugy van! bálfelöl.) így ment ez az ellenmozgalom az egész küzdelemnek a folyamán, ugy, hogy most az a probléma van elébünk állítva, hogy, látva azt a nagy ellenhatást, a melyben törekvéseinket felülről részesitik, ezen időnek a nehézségei, a küzdelemnek csaknem lehetetlensége arra birjon rá bennünket, hogy adjuk fel most ezt a küzdelmet, halaszszuk jobb időkre és elégedjünk meg azokkal az engedményekkel, a melyeket a mai körülmények között a t. kormány adhat. Én nagyon csodálnám, ha azt az időszerűséget a nemzetnek ösztöne meg nem érezte volna, midőn a küzdelmet felvette, hogy vájjon a mai idők alkalmasak-e, helyesek-e ezeknek a cselekményeknek az elérésére. Nagyon csodálnám, ha a nemzetnek ez az életösztöne bizonyos csalódásokban ringatná magát. Hiszen az időknek kényszer-nyomása ma már egészen más feladató-