Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-389
300 389. országos ülés 190b január 30-án, szombaton. megemlékezni sem Chlopyról, sem Pitreichról, sem Körberről, és a t. kormány hadügyi politikáját sem akarom feszegetni, beszédemet bevégzem annak a kijelentésével, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslathoz általánosságban sem járulok hozzá, azt el nem fogadom. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Endrey Gyula jegyző : Holló Lajos! (Felkiáltások a baloldalon: Szünetet leérünk! Halljuk ! Halljuk I a jobboldalon.) Gabányi Miklós: Most sem vagyunk negyvenen ! Elnök: Méltóztassék azt csak az elnökre bizni, hogy mikor fog szünetet adni. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Ugron Gábor: Nem vagyunk rabok! Nem felügyelő az elnök! Elnök : Csendet kérek! Ugron Gábor: Nekünk jogunk van akár el is határozni a szünetet! Mi a magunk urai vagyunk! (Zaj a jobboldalon és felkiáltások: Halijuk HoVót,!) Elnök : Csendet kérek ! Kérem Ugron képviselő urat, méltóztassék csenrlben lenni. Ugron Gábor: Habok nem vagyunk! Gabányi Miklós: Bizony nem! Szabadok nem vagyunk, de rabok sem vagyunk! (Mozgás és derültség.) Kecskeméthy Ferencz: Kérem az elnök urat, méltóztassék megszámlálni a jelenlévő képviselőket, mert nem vagyunk tanácskozásképesek! Elnök: A ház tanácskozásképes. — Kérem Holló képviselő urat, méltóztassék beszédét megkezdeni. Holló Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én a magam részéről nem is túlságosan óhajtom, hogy a szünet megadásával rövidíttessék meg a hátralevő tanácskozási idő, de mivel előterjeszteni valóim a t. ház türelmét egy kissé hosszabb ideig veendik igénybe, beszédem folyamán majd kérni fogom az elnök urat a szünet elrendelésére. A t. miniszterelnök ur múltkori felszólalása (Hulljak) Halljuk!) különböző tenorban volt tartva. Felhívás is volt hozzánk, hogy a harezot hagyjuk abba; tartalmazott eléggé szokatlan invektivákat, a melyeket a parlamentben az előző kormányok alatt nem tapasztaltunk, de én mindezeket lényegeseknek nem tekintem és reflexió tárgyává nem teszem- Azt gondolom, hegy ő múltkori felhívása által is a kibontakozás útját kereste s én a magam részéről is csekély tehetségemmel ennek a kibontakozásnak útját kívánom jelen felszólalásomban bevilágítani ; annak a lehetőségét akarom fejtegetni, hogy a békés kormányzás ebben az országban minél előbb bekövetkezhessek. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Előzetesen azonban, egy megjegyzést teszek arra az Eötvös Károly t. képviselőtársam által felhozott körülményre, a melyet már Szederkényi Nándor képviselő ur is szóvá tett és a mely a pártokkal való érintkezésre és tanácskozásra és azon sérelemre vonatkozik, hogy a t. miniszterelnök ur kormányralépése alkalmával a most küzdelemben álló politikai egyénekkel és pártokkal az érintkezést és alkudozást fel nem vette. Én igazat adok a miniszterelnök urnak abban, hogy ő az udvariassági formákat abszolúte semmiben sem sértette meg, mert, a mint ő maga is mondotta, ő látogatást tett minden pártelnökségnél és az érintkezést különben is szívesen veszi, ós nem zárta ki, habár nagyon furcsa színben tüntetik föl az ő udvariassági tényeit azok az ő sajtójában, a parlamentben s az ő pártjában napról-napra megújuló személyes támadások és durva sérelmek, a melyeket a küzdőknek eddig szokatlan módon kell szenvedniük és el kell türniök, a közügy és a jó ügy érdekében. (Ugy van! balfelöl.) De hogy ilyen udvariassági aktus kérdése a mi lépésünket nem befolyásolja, annak tanújelét adtuk gróf Khuen-Hédervárynak miniszterelnökké történt kineveztetése idejében. O nem mulasztott el semmit; beható tanácskozásokat és tárgyalásokat folytatott velünk s igy, ha ebben a kérdésben hiúsági szempontok egyáltalán figyelembe vehetők volnának, gróf Khuen-Héderváry által a legtulzóbb hiúsági tekintetek is kielégíttettek, mert ő beható tanácskozások és érdemleges tárgyalások utján iparkodott velünk a kibontakozás útjait megkeresni, és hogy ez nem történhetett meg, ez csak tárgyi okokból és tárgyi nehézségekből s nem személyes szempontokból magyarázható meg. Az ilyen kérdések tehát ránk nem birhattak volna befolyással arra nézve, hogy ha a miniszterelnök ur formális tanácskozásokat kezdett volna, hogy azok okvetlenül eredményre is vezettek volna, Gabányi Miklós: Látja, hogy igy is, ugy is megbukik; mindegy neki! (Zaj. Halljuk!) Holló Lajos : De én nem hiszem, hogy a miniszterelnök ur azon felfogása, a melyet ma is vallott ós a melyet ez irányban múltkori felszólalásában is kifejezett, parlamentáris volna és megállhatna a maga helyén. A t. miniszterelnök ur t. i. egy bizonyos feladat megoldására vállalkozott, több más politikus félretolásával, az itteni hareznak békés vagy nem békés befejezésére, az itteni küzdelmek megoldására. A ki egy ilyen feladatra vállalkozik, annak mindenesetre keresni kell magának azon módokat és eszközöket, a melyekkel ezen harcz beszüntetése általa biztosan ígérhető. Komoly politikusnak felfelé, a királylyal, az udvarral szemben olyan ígéreteket tenni, a melyekkel nem lehet ura a helyzetnek, nem szabad és nem lehetséges, és a mint gróf Khuen-Héderváry idejében nem volt elég az, hogy ő a küzdő pártoknak egy tekintélyes részével megállapodást és megegyezést létesített, mert neki az egész közhangulattal, az összes harezban álló
