Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-389

389. országos ülés 1904bün-e ez, hogy nem volt elég a hetekig tartó gálád és brutális eljárás, a melylyel azokat a szegény embereket gyötörték, a melynek következtében mindnyájan betegekké lettek? Nem volt-e elég azért a tettért három hónapi olyan vizsgálati fogság, a melynek mindnyájan betegei lettek? {Igaz! Uqy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Hát ezért ítélték őket várfogságra, t. képviselőház! Hallottunk mi és tudunk mi ennél különb dolgot is. Az országnak még élénk emlékezetében van az, hogy Janszky tábornok itt Budapesten, az ország szivében megkoszorúzta egy hazaáruló, gyáva embernek szobrát s ezzel felháborította az egész nemzetet, s mégsem hallottunk arról, hogy Janszky tábornokot várfogságra ítélték volna. (Ugy van! JJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebből azt látjuk, t. képviselőház, hogy katonának is szabad szobrot megkoszorúzni, csak ne a hazafiét, hanem az ellenségét koszorúzza meg; (ügy van! XJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon) azt látjuk ebből, hogy a szoborkoszorúzás a katonának csak akkor bün, ha hazafinak szobrát koszoruzza meg. {Ugy van! XJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én beszéltem erről a dologról a honvédelmi miniszter úrral idestova már három héttel ezelőtt és kértem, hogy járjon közben és tegyen már valamit azokért a szerencsétlen szegény emberekért, hiszen mégis csak rettenetes dolog az . . . Gabányi Miklós: 26-an vagyunk csak ! Mégis csak nagy dolog! Micsoda szombati nap ez ? (Egy hang a jobboldalon: Micsoda gyerekség!) Talán szent sábesz ez, vagy mi az ördög! Elnök (csenget): Csendet kérek, Gabányi képviselő ur! Gabányi Miklós: A mamelukok hadd jöjjenek ide! Elnök (csenget): Kérem Gabányi képviselő urat, ne méltóztassék képviselőtársait ilyen kifejezésekkel illetni. Gabányi Miklós: Azt mondják, hogy büszkék rá, ha azt mondják nekik, hagy mameluk! Osztrák talpnyalók. (Zaj a jobboldalon) Csávolszky Lajos: Nem vagyunk tárgyalásképesek ! Kecskeméthy Ferencz: Nekem elég ez a hallgatóság! Nem törődöm vele, hogy a kormánypárti képviselő urak itt ülnek-e vagy sem; legjobban szeretném, ha mielőbb egyet sem látnék közülök. (Egy hang a jobboldalon: GabányinaJc mi köze hozzá? Zaj jobb- és balfelöl.) Mondom, erről a dologról beszéltem a t. honvédelmi miniszter úrral idestova három héttel ezelőtt s kértem, hogy tegyen már valamit azoknak a szegény embereknek érdekében. A t. honvédelmi miniszter ur akkor is részvétet tanúsított a szegény szenvedők, könyezők iránt s fel is teszem róla, hogy megvan benne az a humánus és magyar érzés; azt én kétségbevonni egyáltalában nem akarom; de a honvédelmi I ianuár 30-án, szombaton. 299 miniszter ur mostani eljárása, hogy akkor, a mikor erről a dologról szólunk, elvonult a beszéd hallása elől, némileg kétségessé teszi előttem a t. honvédelmi miniszter ur részvétének őszinteségét és komolyságát. Én már akkor láttam a t. honvédelmi miniszter úrról, hogy ő jószívű ember, s nem vonom kétségbe, mindig elhittem és feltételeztem róla, hogy jő magyar ember is, azonban már azon alkalommal láttam azt is, hogy a t, honvédelmi miniszter úrtól bizony mi nem sok erélyességet várhatunk és láttam azt, hogy az ő közbenjárásába valóban nagyon csekély reménységet lehet vetni, abban nagyon kevés lehet a reménységünk. Én, t. ház, láttam még egyet, t. i. igazolását annak a nyilatkozatomnak, a mit az ő honvédelmi miniszterré való kineveztetése alkalmával tettem, valamint tettem elődjére vonatkozólag is, hogy t. i. katona nem való honvédelmi miniszternek, mert abban nincs meg az az önállóság, az a függetlenség, a mivel egy alkotmányos magyar miniszternek birnia kellene és a ki olyan dolgokban és olyan esetekben, mint a minőkről ar előbb is említést tettem, sarkára tudna állani, s a magyar nemzet érdekeit megvédelmezni tudná. (Ugy van! Uqy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Szükségesnek tartottam erről itt megemlékezni, szükségesnek tartottam itt 'elmondani, hogy lássa az ország, hogyan bánnak a-mai u. n. közös hadseregben a magyar emberek gyermekeivel, hogyan bánnak ott a magyar ifjakkal, s hogy lássa a nemzet ebből is azt, hogy mennyire igaza van az ellenzéknek, mennyire igaza van a függetlenségi és 48-as pártnak, a mikor azt mondja, hogy az olyan hadsereg számára, melyben a magyar emberekkel ilyen brutálisan bánnak, ilyen inhumánusan járnak el, katonát egyáltalában nem hajlandó megszavazni. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Gabányi Miklós: És az ilyen kormánynak! Kecskeméthy Ferencz: Még arra akartam kérni a t. honvédelmi miniszter urat, (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) hogy emlékezzék már meg ezekről az emberekről, a kik nehéz várfogságot szenvednek, és hozzátartozóikról, a kik ennek folytán szintén szenvedésnek vannak kitéve; emlékezzék meg az ő tapasztalt részvétével, humanizmusával és jóakaratával, melyet tegnapi beszédében is tanúsított, ezen szegény emberek sorsáról és igyekezzék végre már tenni is valamit azok érdekében. (Helyeslés a baloldalon.) Ne csak azzal legyen betöltve az a honvédelmi miniszteri szék, hogy ül benne valaki, a kit honvédelmi miniszternek hívnak, hanem legyen az a szék betöltve valósággal oly módon, hogy az, a ki benne ül, tenni is tudjon, akarjon is valamit tenni a magyar emberekért, a magyar ifjakért. (Helyeslés a baloldalon.) Ezek után, t. képviselőház, minthogy már előre is mondottam, hogy ezúttal nem szándéI kozom hosszasabban beszélni és nem szándékozom 38*