Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-389

389. országos ülés i90í január 30-án, szombaton. 297 melylyel él, nem egészen uj. Megcselekedte már Nero császár annak idején, jó régen, hogy a mikor Rómát felgyújtotta, a keresztényeket tette felelőssé . ezért. (Igaz! a baloldalon.) A példa, a melyet a honvédelmi miniszter ur választott, sem nem uj, sem nem szerencsés. (Zaj. Elnök csenget.) Azok a szegény behívott ifjak, a segítség nélkül maradt apák. a könyező anyák, azok a kenyérkereső családfők tudják, hogy miért folyt az ellenzék harcza és folyik most is. T. miniszterelnök ur, e könyek és szenvedések oka nem az ellenzék, nem az obstrukczió, hanem azok az okai, a kik törvénytelenséget követtek el akkor, a mikor a tartalékosokat és a póttartalékosokat behívták. (Az elnöki széket báró Feilitzsch Arthur foglalja el.) Az 1888 : XVIII. törvényczikkre hiába hivatkoznak, mert az ilyen eljárásra nem ad okot. Forgattam nemcsak a törvényt, hanem annak indokolását is, a melylyel annak idején a közös hadügyminiszter és a magyar kormány a törvényjavaslatot támogatta, és azt találtam, hogy annak a törvénynek intencziója egyáltalán nem a hadsereg hiányának ily módon való pótlása volt, (Igaz! a baloldalon.) még kevésbbé a törvényhozás ujonczmegajánlási jogának kijátszása, hanem a békelétszám felemelése, a mozgósítás esetleges előkészítése, a mozgósítást megelőző intézkedések megtétele és különösen a megszállott tartományokban elhelyezett csapatok felemelt létszámának biztosítása. Forgattam a közös hadügyminiszter urnak indokolását, a melylyel 1887 végén és 1888 elején beadott javaslatát motiválta, a mely közös hadügyminiszteri javaslat motiválásával együtt kinyomatott és rezervált használatra kiadatott annak ideján, de később közismeretessé vált. A közös hadügyminiszter, ugy látom, t. képviselőház, az imént emiitett czélokból és intenczióból kérte javaslatának elfogadását, vagyis törvényhozásilag megengedését annak, hogy tartalékosok és póttartalékosok behivassanak. A mint a közös hadügyminiszter indokolásában olvasom, ennek a törvénynek a törvényhozásban való tárgyalásánál a magyar kormány tagjai, az akkori miniszterelnök és honvédelmi miniszter, valamint a javaslatnak akkori előkészítője, Münnich Aurél, a véderőbizottság előadója hasonló érveket használnak és hasonló okokból kérik a törvényjavaslat elfogadását. Ha más okokból történt volna a törvényjavaslat elfogadásának kérdése, ha az lett volna a czél, hogy a hadseregben a hiány pótoltassák és a törvényhozás ujonczmegajánlási joga kijátszassék, akkor bizonyára maga az akkori szabadelvű párt sem fogadta volna azt el. Tudomásuk van róla és bizonyságot tehetnek felőle nemcsak a függetlenségi párt régi képviselői, kik annak a javaslatnak a tárgyalásánál jelen KÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906. XXII. KÖTET. voltak, hanem tudomással kell birniok erről a volt nemzeti párt tagjainak és köztük gróf Apponyinak is, és én csodálkozom, hogy mikor most a törvény kijátszásával a tartalékosok és a póttartalékosok behívattak, fel nem szólaltak, hanem ezt szó nélkül hagyták. A közös hadügyminisztérium 1888, Julius 20-ikáról 3712. elnöki szám alatt kelt rendelete, melylyel első izben alkalmazta az 1888: XVIII. törvényczikket, szintén csak a Boszniában és Herczegovinában lévő csapatok emelt békelétszámának fentartása végett hivta be a tartalékosokat és a póttartalékosok két utolsó évfolyamát. Csakis külső körülmények lehetnek tehát azok a különös körülmények, melyekről a törvény szól, és egyáltalában nem az ujonczjutalék meg nem szavazása. Létszámemelést akart biztosítani ez a törvény és nem a hiánynak törvényellenes módon való pótlását, T. ház! A tartalékosok és póttartalékosok behívása merőben törvénytelen. És mikor az igen t. honvédelmi miniszter ur részvétet tanúsít a bebivottak és azok családjai iránt, azt gondolom, hogy a részvétnek hangjait nem ebben a házban kellett volna hangoztatni, hanem ott Bécsben, (Ugy van! balfelöl.) a hol azt cselekedték és a hol ezt az intézkedést megelőzhették vagy megváltoztathatták volna, ha ugyan a miniszter urak szavának BécBben egyáltalában valami súlya lehetne. (Ugy van! balfelöl,) A t. honvédelmi miniszter ur tegnapi felszólalásából látjuk, hogy jószivü ember és részvéttel viseltetik a szenvedők és a könyezők iránt. Hát én más könyezőkre és szenvedőkre volnék bátor figyelmét felhivni. Talán gondolja is, talán sejti is, hogy kikre czélzok, t. i. a szegedi Kossuth-szobor megkoszoruztatásával vádolt és ezen ürügy alatt várfogságra itélt szegény katonákra, és azokról kívánok megemlékezni, (Halljuk ! Halljuk! balfelöl,) Valóban elszomorító és botrányos dolog, a mi azokkal a szegény, szinte szenvedő emberekkel történt. Szegeden a Kossuth-szobrot megkoszorúzták és ezzel a ténynyel néhány szegény katonát gyanúsítottak, a kiket vizsgálati fogságba helyeztek és utoljára várfogságra ítéltek el. Én nem hiszem, hogy azt a dolgot azok a szegény katonák követték volna el. A magam részéről szentül meg vagyok győződve arról különböző okoknál fogva, hogy azok azt nem követték el és hogy abban részük nem volt. Egyébiránt világot vet erre a dologra az elitéltek egyikének kezemben levő levele, a melyet családja tagjaihoz irt múlt év deczember 23-dikán, a kinek egyáltalában sejtelme sem volt arról soha, hogy ez a levél ide az országgyűlés és az ország szine elé kerül. Előre is tiltakoznám tehát az ellen, hogy valami spanyol inkvizicziót indítsanak meg ellene e miatt. Lovászy Márton: Nem kell megnevezni! Kecskeméthy Ferencz: Én ezt a levelet családjának egy tagjától kaptam és egyáltalában 38