Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-388

284 3aS. országos ülés Í90í január 20-én, pénteken. a parlament minden egyes tagja egy véleményen van; a különbség csak az, hogy mi erről az oldalról nyíltan követeljük a nemzet jogainak érvényesítését, önök pedig ugy tesznek, mint az egyszeri ember, a ki, mikor el akart válni a fele­ségétől, azzal adta át az ügyét a fiskálisnak, hogy csak aztán az* asszony valahogy meg ne tudja. (Derültség) A t. szabadelvű párt is óhajtja a nemzeti vívmányokat, de vigyáz, ne­hogy az udvar meghallja, mert akkor kegyvesztett lesz és megbukik a kormánya. Az ellenzék­nek kötelessége tehát minden egyes 67-es alapon álló kormánynak kormányzatát lehetetlenné tenni. mert a magyar nemzet önállóságát csak akkor birjuk kicsikarni, ha nem akad magyar kor­mányférfiu, aki odadobja magát az osztrák dikta­túra szolgálatának. Mi minden tekintetben el vagyunk nyomva, mert hisz régi törekvése az osztrákoknak, hogy Magyarországot előbb szegénynyé tegyék, azután pedig jogainak foszlányaitól is megfoszszák. Néz­zük csak a középiskolát. Nálunk a német nyelv kötelező, de Ausztriában a magyar nem az. Kö­telező nálunk azért, hogy a magyar nemzet el­németesittessék. Én Eötvös Károly tegnapi beszédében fog­lalt azon meggyőződését, hogy a kormány ka­tonai programmjából nem lesz semmi, teljesen osztom, sőt én annak a desperácziónak is ki­fejezést adok, hogy az uj katonai programm szerint azért csinálnak majd alapítványi helye­ket, hogy az ott nevelt tiszteket hiküldjék Ausztriába elnémetesedni. Ezzel a katonai kér­déssel rosszabbul állunk, mint a hogy álltunk a harcz megkezdése előtt. Azelőtt vitatkoztak a tudósok, a poli­tikusok, a hírlapirodalomban, a társadalomban a felett, hogy vájjon a nyelv meghatározásának joga felségjog-e vagy a nemzet joga? Ma azon­ban van egy szabadelvű többségünk, a mely szabadelvű többségből kialakult kormány pro­grammja kimondja, hogy az igenis felségjog. Lovászy Márton: A mi kárunkra döntötték el a kérdést! Mukits Simon: Én azzal, hogy ez felségjog-e vagy nem, ezúttal bővebben nem foglalkozom. Már a múlt alkalommal tartott beszédemben kifejezést adtam azon meggyőződésemnek, hogy igenis ez nem felségjog, hogy ez a 1867: XII. törvényczikk 11-ik §-ában ő Felségére ru­házva nincs, hogy az a nemzet elidegeníthetetlen joga. Ezzel a kérdéssel bővebben most nem fog­lalkozom, hanem áttérek a t. kormányelnök ur katonai programmjának egyes pontjaira. (Hall­juk! Halljuk!) Ezeket én nem nevezhetem vív­mányoknak, mert nem vívmány azt követelni, hogy teljesíttessék az, a mihez a nemzetnek joga van, a mi a nemzet vele született joga, a mi a nemzeti jog. Ha nemzet azt vivja ki magának, a mihez egyébként is törvény és a vér jogán is joga van, azt én vívmánynak nem nevezhetem. (Helyeslés a baloldalon.) Nevezetesen a mi az első vívmányt illeti, a mely a zászlóra és jelvényekre vonatkozik, az mondatik a 9-es bizottság és a t. kormány­elnök programmjában a jelvényekre nézve, hogy a közös hadsereg jelvényei, a melyek ma alkal­maztatnak, nem felelnek meg az ország közjogi állásának. Ebben tökéletesen igaza van; de ha nem felelnek meg. azon nagyon egyszerűen lehet segíteni. A nemzetnek vannak jelvényei és zászlói, azokat csak be kell állítani a hadsereg magyar részébe, s ez a vívmány megvalósítható. Miért nem teszi ezt a kormány elnök ur ? Hiszen erre törvény sem kell, vagy elég ahhoz egypár sorból, egy paragrafusból álló törvény; vagy ott van az 1848 : XX. t.-cz., a mely azt mondja, hogy a nemzet jelvényei, zászlaja régi jogaiba visszaállíttatnak; tessék ezt a törvényt a had­sereg szervezetében végrehajtani. B. Kaas ivor: Csak meg kell rendelni a Viktória-zászlógyárnál. (Elnök csenget.) Mukits Simon: A kormányelnök ur be­mutatkozó beszédében azt mondotta, hogy erre nézve megállapodás fog létrejönni. Hát ha meg­állapodás fog létrejönni a zászló-, czimer- és jelvénykérdés tekintetében, akkor az ismét nem fog megfelelni Magyarország közjogi állapotá­nak. (Ugy van! XJgy van! a baloldalon.) Mert a törvénybe iktatott, a törvény által régi jogaiba visszahelyezett magyar zászlót, magyar czimert és magyar jelvényt megváltoztatni nem lehet, mert akkor az nem lesz magyar. Tökéletes ki­gunyolása volna a magyar államiságnak, hogy ha ez a zászló ugy alkottatnék meg, hogy a szövet legyen fekete-sárga és a rud magyar nemzetiszínű, vagy megfordítva: a rud fekete­sárga és a zászló piros-fehér-zöld, avagy a szövet­nek egyik oldalán a kétfejű sas, másik oldalán pedig a magyar korona legyen. Ilyen zászlóért mi küzdelmet nem folytatunk, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon,) A mi a katonai büntető eljárás kérdését illeti, erre vonatkozólag már megadta a választ Pitreich közös hadügyminiszter a delegáczióban tartott beszédében. Sajnos, a magyar katonai büntető eljárásból semmi sem lesz. Ha a t. kor­mány a magyar nyelv jogát tényleg érvényesí­teni akarja a katonai bűnvádi eljárás folyamám tessék szint vallani és egész határozottan meg­jelölni, hogy a magyar nyelvet mily mértékben, milyen irányban és hol kívánja érvényesíteni ? (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Tessék megmondani őszintén: hol fog érvényesülni a magyar nyelv ? Az első fórumon: a tárgyalási eljárás folyamán, a bizonyítási eljárás folyamán, a védelem terén, az ítélkezés folyamán, az ítélet és tanácskozás nyelvében-e P Vagy a felebbviteli fórumoknál; a felebbezés nyelvében, a felebb­viteli fórumok tanácskozási és ítélkezési nyelvé­ben akarja-e érvényesíteni a kormány a magyar nyelvet? A t. miniszterelnök urnak programm-

Next

/
Thumbnails
Contents