Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-388

388. országos ülés 1904 január 29-én

; pénteken. 285 jában csak ennyi van (olvassa): »A szóbeliségre és nyilvánosságra alapított eljárásnál a magyar állam nyelve érvényesítendő.* Hát, engedelmet kérek, az is a magyar állam nyelvének érvényesülése, ha azt a tanút, a ki a magyar nyelven kívül mást nem ért, magyar nyelven hallgatják ki. így vagyunk a katonai programm többi pontjával is. A tisztképző intézetekre vonatkozólag sem mondja meg a kormány, hogy azokban mely tárgyak fognak magyarul előadatni. E tárgyban tegnap Lengyel Zoltán t. képviselőtársam is kérte a t. honvédelmi miniszter urat, hogy mondja meg őszintén és határozottan, — hiszen egy olyan, a katonáskodásban felnőtt embernek, mint a honvédelmi miniszter ur, nem szükséges ehhez külön utánjárás, vagy előzetes informáczió — mely tárgyak fognak a magyar tisztképző intézetekben magyarul előadatni? Mert ebben sem őszinte a t. kormány, itt is kertel, bujkál. (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Egyik nagy alkotmányjogi sérelemnek tartom azt is, hogy az összes katonai tisztképző- és nevelőintézetekre a magyar kormánynak befolyása nincs, azok csak a hadvezetőség, a közös hadügyi kormány befolyása alatt állanak, a mi magyar alkotmányjogi szempontból is kifogásolandó. Ezen anomália* megszüntetése czéljából egy határozati javaslatot terjesztek be. (Olvassa): »Mondja ki a ház, hogy a Magyarországon lévő összes katonai nevelő- és tisztképző-intézetek a magyar honvédelmi miniszter hatásköre és felügyelete alá helyeztetnek.« (Helyeslés bal felöl.) Határozati javaslatom bővebb indokolásába ezúttal nem bocsátkozom ; ezt a zárszóra tartom fenn, de kijelentem, hogy előadott közjogi aggodalmaimnál fogva a függetlenségi és 48-as párt főtörekvésének tartom: minden alkotmányos eszköz megragadásával minden 67-es közjogi alapon álló kormányra nézve az ország kormányzatát és a végrehajtói hatalom gyakorlását lehetetlenné tenni. Az ujonczmegajánlási jog gyakorlása tekintetében ezen alkotmányjogi garancziära vonatkozólag az obstrukeziót alkotmányjogi eszköznek tartom azon czél elérésére, hogy a 67-es alapon álló kormányra nézve a végrehajtó hatalom gyakorlása lehetetlenné tétessék. De különösen alkotmányos eszköznek tartom a nyelv, a zászló és a czimer jogáért folytatott harezot, hogy ez utón az uralkodóháztól és Ausztriától engedményeket csikarhassunk ki. (TJgy van! balfelöl.) Az obstrukeziő elitélendő volna akkor, ha belügyi kérdés miatt folynék, a melyre nézve Ausztria nem avatkozik a magyar nemzet jogaiba, de ott, a hol egy nemzeti jog kivívásáról, a nemzeti szuverenitás érvényesítéséről van szó: az obstrukeziót jogos, hazafias cselekedetnek tartom. Ha Magyarország nemzeti állam volna és nemcsak municzipium; — mert az önálló állami és nemzeti lét attribútumai alkotmányosságunkból hiányozván, egyébről nem beszélhetünk — ha mi nem Ausztriához lánczolt állam, hanem önálló nemzeti állam volnánk, az önálló nemzeti lét minden követelményeivel: akkor az obstrukezió elitélendő, hazafiatlan, komisz fegyver volna. Kijelentem, t. ház, hogy én az ellenséges szervezetű és ellenséges szellemű, nyelvű vezetőség alatt álló hadsereg részére ujonezot nem szavazok meg, hanem kérem határozati javaslatom elfogadását. (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi képviselő ur személyes kérdésben kért szót! Polónyi Géza: T. képviselőház! (Ralijuk!) Zboray Miklós képviselő ur múltkori első beszédében ez a két ténybeli állítás foglaltatott: először, mintha én a gróf Tisza István miniszterelnök ur vezetése alatt álló kormány iránt bizalommal viseltetném és őt támogatnám, második ténybeli állítása pedig az volt, hogy én a fővárosnál a Kossuth - szobor felállításának elodázásában közreműködtem volna. Ezt a két ténybeli állítást beszédemben rágalomnak nyilvánitottam. Miután arról győződtem meg, és ebben illetékes férfiak is megerősítettek, hogy Zboray Miklós képviselő ur második beszédében ezen két ténybeli állítás tekintetében olyan felvilágosításokat nyújtott, a melyek az én feltevésemet, tárgytalanná tették, a magam részéről is kijelentem, hogy a » rágalom « szót is tárgytalannak tekintem és azt személyére különben sem vonatkoztattam. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Holló Lajos képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Holló Lajos: T, ház! Én is épen Zboray Miklós képviselőtársam beszédében foglaltakra kívánok megjegyzést tenni. Beszédében, midőn jelen nem voltam, rám hivatkozott és egy egész hosszú eseményt adott elő, a melyben többek között a következőket mondja (olvassa): »Ha már a bizalmas közlések terére lépünk, akkor legyen szabad itt hivatkoznom Holló Lajos t. képviselőtársamra. Gondolom, a június 25-iki rendkívüli ülést megelőzőleg történt, hogy hire ment annak, hogy valami megállapodás jött létre. Ekkor együtt jöttünk Polónyi Géza képviselő ur, Holló Lajos képviselő ur és én a vigadó-téri kioszkból éjjel. Útközben Holló képviselő ur folyton szemrehányásokat tett Polónyi képviselő urnak, hogy minek ment bele a megegyezésbe gróf Khuen-Héderváryval. Mikor a Nagy Kristóf elé értünk, ott el akart tőlünk válni Polónyi Géza képviselő ur, de mivel ragaszkodtunk az ő társaságához, ott maradt és akkor ő végül is azt mondta: »No hát igenis megmondhatom, hogy én sem osztom, én sem helyeslem ezt, de a pártegység érdekében meg kellett ezt tennünk.« Épen reám hivatkozott egy olyan eseménynyel kapcsolatban, a. mely Polónyi Géza képviselő úrral összefüggésben áll. Én nem szeretem