Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-388

282 388. országos ülés I90í a baloldalon.) Bizonyára a póttartalékosok behivására czéloz itt a t, kormányelnök ur, mert azokkal szoktak előhozakodni. Azoknak a behívása azonban az én felfogásom szerint törvénytelen, mert azt meg nem előzte királyi parancs, A törvény világos rendelkezése szerint pedig a behívást a királyi parancsnak meg kell előznie. Ezzel foglalkozni azonban ezúttal nem akarok, A behivottak szenvedéseiket a nyelv, az állami szuverenitás megvédésére, érvényesítésére hozzák meg. A harcznak, a háborúnak mindig vannak, voltak és lesznek áldozatai. (Ugy van! a baloldalon.) Harcz és háború áldozatok és szenvedés nélkül nincs, nem is volt, nem is lesz. (Ugy van! a baloldalon.) Molnár Jenő: Még a bálban is kitörik az ember lába! Nem hogy háborúban! (Derültség a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Adták volna meg a nemzeti követelményeket! Akkor nem kellett volna behívni a póttartalékosokat! Mukits Simon: Röviden foglalkoznom kell még Polónyi Géza t. képviselőtársam beszédével. {Halljuk! Ralijuk!) Erre vonatkozólag, miután a tegnap és a tegnapelőtt felszólalt szónokok Polónyi Géza képviselő ur beszédének tartalmát a kellő értékére szállították le, csak az 1903. évi szeptember hó 18 án tett egy nyilatkozatára vonatkozólag teszek megjegyzést, nevezetesen arra a beszédére, a melyben Polónyi Géza t. képviselőtársam a Ohlopyban megjelent hadiparancsra vonatkozólag mondta el véleményét. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A ki nem akar árulást elkövetni, az most meg ne mozduljon, tüntetésben részt ne vegyen!* Ezt a részt különben kihagyom és csak a következőket olvasom (olvassa) : »Az országgyűlést összehívtuk, a törvénynyel a kezünkben állva a törvényhozás és az egész világ előtt. Legbiztosabb reménységünk van, hogy az ország pártkülönbség nélkül zászló alá fog sorakozni, hogy az alkotmányt a katonai abszolutizmussal és államcsinynyel szemben megvédj ük.« B. Kaas Ivor: Most meg az ellenkezőjét látjuk! Mukits Simon (olvassa): »A hadiparancs példanélküli világtörténelmi eset. Nincs arra példa a YÜágkistóriában, hogy béke idején egy alkotmányos, vagy legalkotmányosabb király, a hadúr becsületszavát korlátul állítja a törvényhozási akarat érvényesülése elé. Nincs példa, hogy egy király azon nemzetet, a melyre uralkodása támaszkodik, néptörzsnek dezavuálja. Arra sincs példa, hogy csak a király ne tudja azt, hogy az általa szentesitett 1867 : XII. törvényczikk, melyet esküje is fedez, nem ismer sem közös, sem egységes hadsereget, hanem ismer közös védelmet és a magyar hadseregben, mint az egész hadsereg kiegészítő részében, egységes vezérletet, vezényletet és belszervezetet. Maga a királyi parancs egyébként vigasztaló jelenség,« — mondja tovább Polónyi Géza képjanuár 29-én, pénteken. viselő ur — »bizonyíték arra, hogy a kihallgatások során egyetlen magyar államférfiú sem találkozott, — pedig akkor gr. Tisza István is a királyi kihallgatásban részt vett, — a ki a nemzeti követelések teljesítése nélkül kormányalakításra vállalkozott volna. Az eredetileg tervezett királyi manifesztum, a mely csak miniszteri ellenjegyzéssel jelenhetett volna meg, nem talált oly emberre, a ki a felelőséget elvállalta volna érte. Ez a magyarázata annak, hogy nem királyi manifesztumot, hanem hadiparancsot adott ki a császár. Sajnálatos jelenség, mondja továbbá Polónyi Géza, (Halljuk! a baloldalon.) és ezért nagy felelőség terheli a király tanácsadóit, hogy a király, a ki a budapesti kihallgatásokon több izben tiltakozott azon felfogás ellen, mintha ő akár az osztrák kormány, akár a katonai, akár más magasabb körök befolyása alatt állana, oly hadiparancsot bocsátott ki, a mely minden szavában elárulja a kormánykörök befolyását.« És ezzel végzi: »Legjobb reménynyel vagyok a nemzet jövendője iránt, de. magyaroknak kell lennünk és össze kell tartanánk.« (Mozgás a baloldalon.) Ezt a véleményét hozta nyilvánosságra Polónyi Géza 1903 szeptember 28 án. A Ohlopyban kiadott hadiparancs azonban ma is megvan teljes sértetlenségében, sőt gróf Tisza István miniszterelnök ur épen Polónyi Gézának itt a képviselőházban azt válaszolta, hogy äZ BJ határozati javaslat, a melyet Holló Lajos t. képviselőtársam benyújtott, és a melyet a képviselőház egyhangúlag elfogadott, épen nem képezi ellenmagyarázatát a chlopyi hadiparancsnak, tehát maga a kormányelnök ur is a hadiparancsot, annak intézkedését és tartalmát teljes sértetlenségében fentartotta. A hadiparancs fennáll, az azzal elkövetett alkotmánysértés ma sincs reparálva, ma sincs visszautasítva a magyar képviselőház által a magyar nemzetnek néptörzszsé való gúnyolása, csak más állott elő, az, hogy gróf Tisza István miniszterelnökké lett, Polónyi Géza t. képviselő urnak pedig a nézete változott meg (Derültség halfelöl.) a miniszterelnök ur kormányzó hatalmának varázsereje alatt. {Ugy van! bal felöl.) Magára az ujoDCzmegajánlási törvényre áttérve, természetesen azt közjogi álláspontomnál fogva sem fogadom el, mert én az önálló magyar hadsereget kívánom és követelem Magyarországnak. (Élénk helyeslés balfelöl.) Közjogi hitem és meggyőződésem, hogy önálló állami lét, önálló nemzeti lét nincs és nem is lehet állami függetlenségről, állami önállóságról, de még alkotmányosságról sem beszélnünk ott, a hol a mindezeknek attribútumát képező véderő önállósága nincs meg. Hivatkozhatnám régi törvényeinknek egy egész hosszú sorozatára, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) de nem teszem. • Van törvényünk, a mely a vármegyei tisztviselőknek elcsapás terhe alatt megtiltja a meg