Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.
Ülésnapok - 1901-388
388, országos ülés I90k január 29-én, pénteken. 281 találkozik e többségből kormány, a mely osztrák érdek szolgálatából Magyarországon a végrehajtó hatalom gyakorlására vállaUíOznók. (Helyeslés balfelől.) Tehát nem anarchiát idézünk mi elő, hanem hazafias cselekedetet teljesítünk, a midőn személyválogatás nélkül minden kormányt, a mely az 1867-es alapon vállalkozik az ország kormányzására, a végrehajtó hatalom kezelésére, megbuktatni törekszünk. Továbbá azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy nem siet az eszközök alkalmazásával, értve ez alatt az ultima ratiót, a melynek ő világosan, expressis verbis kifejezést nem ad, de gyanítani lehet szavaiból, hogy ez vagy parlamenti, vagy választási erőszak lenne (olvassa): »Mert bíztunk ügyünknek erejében; bíztunk abban a reményben, hogy az a megoldás, a melyet hozunk, megnyugvást kelt a nemzetben; megnyugvást kelt a keblekben itt e házban és a házon kívül, és ez meg fogja teremni gyümölcseit.« A kormányelnök ur katonai programmjára beszédem további folyamán még röviden rá fogok térni, (Halljuk! balfelöl.) de az ő katonai programmja megnyugvást a keblekben itt e házban és e házon kívül nem kelthet; azt komolynak, őszintének, határozottnak, kivihetőnek nem tarthatjuk, s én azon meggyőződésben vagyok, hogy a t. kormányelnök ur katonai programnijából megvalósítva semmi sem lesz. (Ugy van! balfelöl.) Hogy az nem lehetett megnyugtató, ezt igazolja az a körülmény, hogy a hadvezetőségnek — hogy ugy fejezzem ki magamat — »főura«, Pitreich lovag hadügyminiszter a miniszterelnök ur programmját ekként czáfolja meg. (Halljuk!) Kijelenti a hadügyminiszter, hogy (olvassa): »a szellemnek a katonai nevelő- és képzőintézetekben nem szabad másnak lennie, mint annak, a melyet a szolgálati szabályok előírnak; a katonai büntető eljárást illetőleg konstatálja a hadügyminiszter, hogy az osztrák igazságügyminiszter már közölhette álláspontját a fennálló vitás pontok tekintetében és ez a magyar kormány részéről még eddig nem volt lehetségese Az tehát, a mit a kormányelnök ur itt a katonai perrendtartásra vonatkozólag programmbeszédébenelőterjesztett, még megállapítva nincs. (Ugy van! balfelől.) A tisztek áthelyezésére nézve pedig azt mondja Pitreich hadügyminiszter ur (olvassa): »A lehetőség határa« — mert maga kormányelnök ur is programmjában ezt a kifejezést használja, hogy »lehetőleg« — »ott van, a hol a közös hadsereg szervezete, vagy teljes harczképességónek elérése kérdésessé válhatnék.« (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Azt mondja továbbá a kormányelnök ur (olvassa): »Én nem kutatom most, hogy minő okból folytatják az obstrukcziót. Bárminő okból tegyék is ezt stb.« (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Engedelmet kérek, az ellenzéknek eddigi harczából, a benyújtott elleninditványokból és határozati javaslatokból és az itt elhangzott a-HAda NAPLÓ. 1901—1906. XXH. KÖTET. beszédekből nagyon is megtudhatná a t. kormányelnök ur, hogy a nyelv jogáért, a zászló jogáért, a czimer jogáért és a jelvények jogáért folyt és folyik most is a harcz. Azt mondja továbbá a t. kormányelnök ur (olvassa): »Bárminő okból folytatják az urak az obstrukcziót, akár azért, mert a parlament működésének megakasztása utján a magyar szolgálati és vezényleti nyelv kivívását tartják lehetségesnek, akár azért, mert a kormánynak fennállását akarják ezen eljárás által lehetetlenné tenni, mind a két esetre nézve ugy áll a dolog, hogy az ujonczjavaslat megszavazása után is kapnak a képviselő urak száz alkalmat az obstrukczió folytatására.* Molnár Jenő: Hát akkor helyes lesz az obstrukczió? Akkor nem lesz anarchia, csak most van anarchia, mert most kell neki az ujoncz! Elnök: Kérem Molnár Jenő képviselő urat, ne tessék zavarni a szónokot beszédében! Molnár Jenő: Fagyon jól érzi magát kérem! Elnök: Kérem Molnár képviselő urat, ne tessék az elnök nyilatkozataira megjegyzést tenni. WlukitS Simon: Én ellenkező véleményben vagyok. A belügyi kormányzatra vonatkozólag, azokat a törvényes eszközöket, melyek a költségvetésben a végreható hatalom gyakorlására vonatkoznak, a magam részéről nem obstruálom. Ha akkor, a mikor az osztrák katonai diktatúra bent van a kelepczében, (Ugy van! bal felöl.) mi kiszabadítani engedjük, én a magam részéről ezt a legnagyobb bűnnek tartanám. (Helyeslés balfelöl.) A nemzet becsülete, a nemzeti jogok érvényesítése követeli, hogy a függetlenségi pártnak az a része, mely a harczot eddigelé folytatta, folytassa azt továbbra is, a miniszterelnök személyére való tekintet nélkül; (Helyeslés balfelöl.) mert ezzel vagy elérjük a nemzeti követelményeknek, a nemzeti jogoknak érvényesítését, vagy legalább is elismerését, vagy pedig leveretik az, de fenmarad akkor is a nemzetnek bizalma, hogy eljön az idő jogainak érvényesítéséért harczba szállani, de ha a nemzet maga adja fel ezt a jogot, akkor, mint Deák Ferencz megmondta, a nemzet által feladott jogok visszavívására nincsen kilátás. (Ugy van! balfelől.) Akármilyen erőszakkal szemben a nemzeti jogok jövőbeli fenmaradása jobban biztosítva van, mint ha mi azt leszereléssel vagy fegyverletétellel temetjük el örökre. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Azt mondja továbbá a t. kormányelnök ur (olvassa): »Nem reszkíroznak semmit a t. képviselő urak. Csak a nemzet reményét, csak a nemzet bizalmát, csak a jogérvényesítésnek lehetőségét. Ellenben az által, ha az obstrukczió gáncsát épen itt dobják az ország szekere elé, megkárosítják ennek a nemzetnek érdekeit és lehetetlen szenvedést okoznak a társadalom széles rétegeinek.« Erre az én feleletem az, hogy háború, harcz, szenvedés nélkül el sem képzelhető. (Ugy van! 30