Képviselőházi napló, 1901. XXII. kötet • 1904. január 18–márczius 4.

Ülésnapok - 1901-388

äSS. országos ülés 190b január 29-én, pénteken. 279 ban fejlődni és fejlesztetni, a melyben Darányi miniszter alatt fejlesztetett. Ez is tisztázandó. Ezek oly kérdések, a melyek, ha megbeszéltetnének, a melyekre ha a kormány megnyugtató nyilatkozatokat tenne, én, megvallom, nem tudom elképzelni, hogy azután valaki csak azért obstruáljon vagy azért ne menjen bele a békébe, mert gróf Tisza Istvánnak hívják Magyarország miniszterelnökét. (Tjqy van! balfelöl.) Végül igen természetes, hogy maguk a katonai kérdések dominálnák ezen pártközi konferencziának tárgyalásait, és itt, azt hiszem, a helyzet szintén igen egyszerű volna ós igen kedvező lenne az a mód, a melyet Smialovszky barátom proponált, arra, hogy tisztázódjanak a kérdések. Miért? A delegáczióban fel fognak vettetni a kérdések az egész vonalon, ütt tisztázódni fog a helyzet igen sok tekintetben. Lehet azonban, hogy a részletkérdésekben ezután sem látunk tisztán. Nem lenne-e igen helyes azért, hogy ezen részletkérdések feletti viták vagy differencziák miatt valahogy a békés megoldás meg ne hiusittassék, hogy ezek is ezen a pártközi konferenczián tisztáztassanak? (Helyeslés balfelöl.) Én ugy látom a helyzetet, hogy ezen pártközi konferenczia, — vagy ha a forma igy nem tetszik, hiszen a formához nem kell ragaszkodni, lehet más formát találni — ez a pártközi megegyezés biztosítaná a házszabálymódositásokat, a fontos javaslatok letárgyalását, tisztázná a kormány, terveit és tisztázná a katonai kérdéseket is. És itt az uraknak (a baloldal fele' fordulva) egész őszintén megmondom, azt hiszem, maguk is leszámoltak már azzal, hogy itt a függetlenségi párti programmnak megvalósulását nem szabad ettől a pártközi konferencziától várni. (Helyeslés balfelöl.) Itt nem lehet másról szó, mint a 67-iki törvény keretében való tisztázásáról ezen kérdéseknek, a melyek napirenden vannak. (Helyeslés balfelöl.) Ezen a konferenczián, ismétlem, tisztázódnának a házszabályok és a gazdasági, a politikai, az adminisztratív kérdések tekintetében a kormány szándékai. Mikor igy látom magam előtt a dolgot, meg vagyok győződve, hogy kölcsönös jóakarattal, kölcsönös legyőzésével az egyéni hévnek, túllángoló honfiúi buzgalomnak a pártok meg tudnának egyezni, meg kellene egyezniök és oly békés érát biztositanának maguknak, a mely ezen parlament fontos közgazdasági és adminisztratív működésének alapját évekre biztosítaná. (Élénk helyeslés balfelöl.) Miután ez az én véleményem, én a parlamenti bizottság kiküldését igen melegen támogatom. Még csak arra utalok, t. ház, a mire a miniszterelnök ur is utalt beszédében, hogy Magyarországnak határain kivül, sajnos, igen nagy számmal vannak ellenségei. A legutóbbi időben, mondhatom, hogy a legnagyobb fájdalommal tapasztalom azt, hogy az az ország, a mely eddig igazi barátja volt Magyarországnak, Olaszország is tőlünk kezd elfordulni, mert ujabban Olaszországban is egy áramlat dominál, a melynek nem kisebb a támogatója, mint Biciotti Garibaldi, és a melynek az a tendencziája, hogy az olaszok és a délszlávok egyesüljenek elsősorban és kimondottan Magyarország ellen. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Bartha Miklős: Mindenki utálja az osztrákot! Gr. Batthyány Tivadar: Sokkal hosszabb ideig vettem igénybe a t. ház figyelmét, semhogy e kérdésbe most mélyebben belemennek, de ezt már csak azért sem tehetem, mert szorosan a tárgyhoz sem tartozik. De kötelességem arra utalni, hogy a midőn az országon kivül annyi ellensége és oly kevés barátja van Magyarországnak, a mikor legjobb barátja, az olasz is kezd tőle elfordulni, a midőn idebenn az országban a nemzetiségek napról-napra jobban előtérbe tolulnak, a mikor látom, hogy a jövő választásoknál ez a kis csoport (a nemzetiségiek helyére mutat) előreláthatólag igen megszaporodva fog a házba bejönni: akkor én azt .tartom szükségesnek, t. ház, hogy mi magyarok egymás között ne viszálykodjunk, hanem keressük a békés megoldást mindenáron. (Helyeslés és éljenzés a középen, a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem, (Szünet után.) (Az elnöki széket b. Feüitzseh Arthur alelnök foglalja el.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Ki következik? Endrey Gyula jegyző: Mukits Simon! Mukits Simon: T. ház! Az ujonezmegajánlás a nemzet evidens joga, alkotmányos biztosíték, a melynek gyakorlásánál felszólalni képviselői kötelességemnek tartom. De felszólalásra késztet Smialovszky Valér képviselő ur határozati javaslata is. Minden hazafinak kötelessége megragadni minden alkalmat a kibontakozásra és az én véleményem szerint a kibontakozást előkészítő tanácskozásnak a parlamenti bizottságban szabadon, nyilvánosan kell folynia és nem akként, amint a miniszterelnök ur és Kossuth Ferencz képviselő ur, maguk között megállapodtak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Egy ilyen tanácskozás alkalmat szolgáltat a kibontakozás megkísérlésére, a nézeteltérések kiegyenlítésére és ezért Smialovszky képviselő ur indítványát elfogadom, (Helyeslés a baloldalon.) Mielőtt leadandó szavazatomat megokolnám, foglalkoznom kell gr. Tisza István miniszterelnök ur tegnapi beszédével. Én egy miniszterelnök hivatásával és méltóságával nem tartom összeegyeztethetőnek azt, hogy csak ijeszt, fenyeget, kér, könyörög, hanem neki, mint a végrehajtó hatalom gyakorlására hivatott kormányelnöknek cselekednie kellene. A kormányelnök ur tegnapi beszédében a következőleg szól (olvassa): »A kormánynak